Zelmira (opera)

Rossini kétfelvonásos operája (1822)

A Zelmira Gioachino Rossini kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Andrea Leone Tottola írta Belloy Zelmire című színműve alapján. Ősbemutatójára 1822. február 16-án került sor a nápolyi San Carlo operaházban.

Zelmira
Eredeti nyelvolasz
ZeneGioacchino Rossini
SzövegkönyvAndrea Leone Tottola
Felvonások száma2 felvonás
Főbb bemutatók
A Wikimédia Commons tartalmaz Zelmira témájú médiaállományokat.

Szereplők szerkesztés

Szereplő Hangfekvés
Polidórosz, Leszbosz királya basszus
Zelmira, a lánya szoprán
Emma, Zelmira barátnője alt
Ilosz, Trója királya, Zelmira férje tenor
Antenórosz, Mitilíni zsarnoka tenor
Leucipposz, generális bassz-bariton
Iacidész, Ilosz szolgája tenor
Jupiter főpapja basszus
Papok, nép, katonák.

Cselekmény szerkesztés

Helyszín: Leszbosz szigete

Ilosz távolléte alatt, Azorusz, Mitlíni zsarnoka, akit Zelmira korábban kikosarazott lerohanja Leszbosz szigetét és elfoglalja Polidórosz trónját. Zelmirának sikerül apját elrejtenie a királyi mauzóleumban és Azorusznak azt hazudja, hogy apja tulajdonképpen Ceres templomában bujdosik. A felbőszült zsarnok felégeti a templomot, azzal a gondolattal, hogy végez a királlyal. Azoruszt Antenórusz öli meg, aki maga számára szeretné megkaparintani a leszboszi trónt. Ezért megpróbálja Zelmirát kapcsolatba hozni a király és Azorusz halálával. Kezdetben Emma, Zelmira barátnője is elhiszi a vádakat, de Zelmira felfedi előtte, hogy apja életben van és megkéri, hogy helyezze biztonságba fiát. Ilosz herceg visszatér a szigetre. Zelmira fél elmondani az ellene felhozott vádakat és így a herceg csak Antenórusz változatát ismeri meg. Antenóruszt Leszbosz királyává koronázzák. Leucipposz megkísérli meggyilkolni Iloszt, de Zelmira megakadályozza. Miután a herceg rányit Zelmirára, aki Leucipposz tőrét fogja, gyilkossági kísérlettel gyanúsítja meg és börtönbe veti. Leucipposz elfog egy levelet, melyben Zelmira bevallja Ilosznak, hogy az öreg király a mauzóleumban rejtőzködik és, hogy az ellene felhozott vádak hamisak. Azzal a gondolattal, hogy ráveszik apja rejtekhelyének felfedésére, Leucipposz és Antenórusz szabadon engedik Zelmirát. Miután megtalálják Polidóroszt, mindkettejüket börtönbe vetik. Emma elmondja Ilosznak az igazságot. A herceg kiszabadítja Polidóroszt és Zelmirát a börtönből és elfogatja az áruló Antenóruszt és Leucipposzt.

Híres áriák szerkesztés

  • Che vidi! Amici! O eccesso! - Antenórusz áriája
  • Terra amica - Ilosz áriája
  • Ciel pietoso, ciel clemente - Emma imája
  • Riedi al soglio - Zelmira áriája

Források szerkesztés

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András: Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006

További információk szerkesztés