Főmenü megnyitása

Zsók Béla (Déva, 1939. október 9. – Déva, 2006. szeptember 28.) erdélyi magyar népzenekutató, néprajzi író.

Zsók Béla
Született 1939. október 9.
Déva
Elhunyt 2006. szeptember 28. (66 évesen)
Déva
Állampolgársága magyar
Foglalkozása

Tartalomjegyzék

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskolai tanulmányait Déván végezte. 1958-ban Bukarestben a Nyomdaipari Szaklíceumban kézi betűszedői képesítést szerzett. 1960-ig kézi betűszedő nyomdász Déván, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, 1971-től Bukarestben az Előre, majd a Romániai Magyar Szó tördelőszerkesztője.

MunkásságaSzerkesztés

Néprajzi kutatómunkáját a Hunyad megyébe telepített bukovinai székelyek körében végezte. Első publikációja a Művelődésben jelent meg (Hozzászólás a műkedvelő népzenekutatás kérdéséhez. 1975/12), majd ezt követte Kasler N. Máriával közös közleménye Dévai telepesek népdalai címmel (Művelődés 1977/6) és a Sztrigyszentgyörgyi népdalok (Művelődés, 1985/4).

Későbbi, periodikákban, gyűjteményes kötetekben közölt tanulmányai, közleményei:

  • A Hunyad megyébe telepedett bukovinai székelyek karácsonyi katonajátékának szövegvizsgálata, 1982–1995 (in: Az iskolai színjáték és népi dramatikus hagyományok. Debrecen 1993);
  • A halálra való felkészülés a dévai (bukovinai székely) Csángó Telepen (in: Vallási Néprajz. 6. Debrecen 1994);
  • A Dévára települt bukovinai székelyek kapcsolata a környező románsággal (Erdélyi Múzeum, 1994/3–4);
  • Dévai székely gyermekek játékai (Honismeret, 1994/3);
  • Déva-telep helynevei és határnevei (Művelődés, 1996/10);

Román elemek négy 18. század végi erdélyi magyar iskoladrámában (Néprajzi Látóhatár, 1997/1–4);

  • A „csángó” elnevezés és identitástudat alakulása a Hunyad megyébe telepedett bukovinai székelyeknél (Néprajzi Látóhatár, 1998/ 3–4);
  • „Ezek utolsó akaratim…” (in: A KJNT Évkönyve. 7. Kolozsvár, 1999);
  • A százéves Déva-telep lakóinak életvitele, hagyományainak és identitástudatának változásai (in: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón. Szentendre, 2000);
  • Tréfás történetek Déva-telepről (Néprajzi Látóhatár 2001/1–4).

Első kötete, Az egyszeri ember. Tréfás mesék a dévai (bukovinai székely) csángó telepről (Bukarest, 1993) 34, a szóbeliségben fennmaradt tréfás mesét tartalmaz. Az Elment a madárka (Bukarest, 1995) és Bukovinai népzenei emlékek Csernakeresztúrról, Sztrigy­szent­györgyről, Vajdahunyadról c. könyveiben (Bukarest, 1995) a bukovinai székelyek körében gyűjtött népdalokat, népballadákat, táncdallamokat, csujogatásokat közli. Az anyagot dallamelvű osztályozás szerint rendezi, a dallamváltozatok mellett szövegváltozatokat is. A kötet Mailand Oszkár, Kolumbán Samu és Szabó Imre század eleji gyűjtéseit is tartalmazza.

Az Én mindig itthon voltam. Néprajzi írások Déváról c. munkájából (Bukarest–Kolozsvár, 2000) a Déva-telepi székelyek világa rajzolódik ki. A közösség identitástudata, végrendelkezés, lótartás, halálra való felkészülés, határnevek használata, a környező románsággal való kapcsolatuk vizsgálata mellett különböző folklórműfa­jok (nagyotmondások, népi dramaturgiai játékok) leírását is megtaláljuk benne.

Kései munkáiSzerkesztés

  • Édesanyám sok szép dala (Kolozsvár, 2004);
  • Az andrás­falvi reformátusok két évszázada (válogatás az egyházközség levéltári anyagából, Kolozsvár, 2005);
  • A bukovinai andrásfalvi székelyek 200 éve (Kolozsvár, 2005);
  • A dévai Szent Antal-templom (Déva, 2005).

Hagyatékában maradt tanulmányokSzerkesztés

  • Kodály Zoltán bukovinai román népdalgyűjtései;
  • A kvintugrással kezdő magyar népdalok vizsgálata;
  • A családi és rokonsági viszony vizsgálata a dévai csángó telepen; *Szólásmondások, átkok, szitkok, káromkodások.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Kriza Ildikó: Elment a madárka. Bukovinai székely népzenei emlékek. Ethnographia 1995/2.
  • Tuduka Oszkár: Székely népdalok Bukovinából. Bihari Napló, 1999. szeptember 10.
  • Szőcs János: „Mikor Csíkból elindultam”. Hargita Népe, 2001. július 17.
  • Schreiber István: „Én mindig itthon voltam”. Hunyad Megyei Hírmondó, 2001. november