Zsoszány
Zsoszány, románul: Josani, település Romániában, Hunyad megyében.
| Zsoszány (Josani, Susendorf) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Felsőpestes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Felsőpestes |
| Irányítószám | 337341 |
| SIRUTA-kód | 90495 |
| Népesség | |
| Népesség | 224 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 265 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 48′ 02″, k. h. 22° 51′ 19″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 02″, k. h. 22° 51′ 19″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Dévától délnyugatra, a Pestes-patak bal partján, Felsőpestestől nyugatra fekvő település.
Története szerkesztés
A falu területén korai vaskori és római kori leleteket tártak fel.[1]
Zsoszány nevét 1330-ban említette először oklevél v. Kezeptelek néven, mint Nagy-Pestes tartozékát. A falu a Hermán-nemzetség tagjainak ősi birtoka volt, melynek tagjai 1330-ban osztoztak meg birtokaikon, ekkor Geche fia János kapta.
1330-ban, 1429-ben és 1507-ben p. Kezepthelek néven írták, birtokosai ekkor is a Hermán-nemzetség leszármazottai voltak; ekkor a Szentgyörgyi, Szentgyörgy Makrai, Felpestesi, Felpestesi Nagy, Novaji, Barcsai és más birtokosok voltak. Szentgyörgyi György a Kewzepthelek határán lévő malom nyolcadát vetette zálogba Felpestesi Nagy Pálnál.
1642-ben Gyoszán alias Középtelek, 1733-ban Sosáni, 1750-ben Gsoszan, 1808-ban Dsoszány vel Dioszány aut Drosán aliis Suszány h., Susendorf g., Dzsoszeni val, 1861-ben Dsoszány, 1888-ban és 1913-ban Zsoszány néven írták.
Ortodox templomát első ízben 1831-ben említették. Az épület egy villámcsapás következtében súlyosan károsodott, ezért 1860-ban újjá kellett építeni.[2]
A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Vajdahunyadi járásához tartozott.
1910-ben 401 lakosából 2 magyar, 398 román lakossal, melyből 398 görögkeleti ortodox volt.
Jelene szerkesztés
A lakosok mezőgazdasággal, állattartással és méhészettel foglalkoznak.[3] A falu területén a mobil telefonhálózatok nem elérhetőek.[4] 2012-ben a megyei tanács a lakosság alacsony száma miatt elutasította az ivóvíz- és csatornahálózat kiépítésének EU-forrásokból való támogatását.[5]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Sabin Adrian Luca: Repertoriul arheologic al județului Hunedoara. Sibiu: (kiadó nélkül). 2008.
- ↑ M. Şerban: Târnosirea bisericii din Josani. Mesagerul Hundorean, (2011. november 28.) arch Hozzáférés: 2014. június 29.
- ↑ Amarildo Szekely: Administraţia din Peştişu Mic vrea să îşi promoveze obiectivele turistice. Hunedoreanul, (2014. március 31.)[halott link]
- ↑ Primaria Pestişu Mic. judeteonline.ro (Hozzáférés: 2014. június 29.) arch
- ↑ Ada Beraru: Comunele mici nu prea au şanse la proiecte europene. Replica, (2012. október 25.)
Források szerkesztés
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája
.svg){kind=small}