Zwack József és Társa Magyar Királyi Likőr-, Rum- és Ecetszesz gyára

Zwack József és Társa Magyar Királyi Likőr-, Rum- és Ecetszesz gyára egy régi budapesti szeszipari létesítmény, amely napjainkban a Zwack Unicum Nyrt. tulajdonában Unicum Ház (Zwack Unicum Múzeum és Látogatóközpont) néven működik.

Zwack József és Társa Magyar Királyi Likőr-, Rum- és Ecetszesz gyára
Unicum Ház
Település	Budapest IX. kerülete
Cím	1095 Budapest, Dandár u. 1.
Építési adatok
Építés éve	1892
Hasznosítása
Felhasználási terület	múzeum gyár
Elhelyezkedése
Zwack József és Társa Magyar Királyi Likőr-, Rum- és Ecetszesz gyára Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 28′ 33″, k. h. 19° 04′ 11″47.47581, 19.06983
Zwack József és Társa Magyar Királyi Likőr-, Rum- és Ecetszesz gyára weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zwack József és Társa Magyar Királyi Likőr-, Rum- és Ecetszesz gyára témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

A Zwack gyár megalapítása Zwack József nevéhez fűződik, aki 1840-ben (más források szerint 1847-ben) nyitotta meg Pesten, a Marokkó-udvarban (a mai Erzsébet téren) likőrgyárát, a szeszfőzési szabályok megváltoztatása miatti gazdasági lehetőségek kiaknázására. A termelés hamar felfutott és az 1855-ös Budapesti Országos Általános Kiállítás katalógusában már tisztes iparról, 22 munkás foglalkoztatásáról és 20-30 ezer forintnyi exportról számoltak be. Kicsit később a termékek jó minőségéről is visszajelzést kaphattak a fogyasztók: az 1880-85 között rendezett világkiállításokon két aranyérmet és több elismerő kitüntetést is nyertek a Zwack termékek. 1881-ben bejegyezték az első védjegyoltalom alá vett likőrjüket, a kor csodalova után nem kis marketingérzékkel elnevezett Kincsem likőrt. Két évvel később pedig szintén szabadalmi oltalom alá került az új Unicum keserűlikőrük.

1866-ban Zwack József testvére, Maximilian betársult az üzletbe és a cég ettől kezdve Zwack József és Társa Likőr-, Rum-, és Eczetessentia Gyár néven működött tovább.

1892-ben a cég kinőve korábbi telephelyeit, a Duna partjára költözött, a termelésnek mai napig is otthont adó, korszerű Soroksári úti Zwack üzembe. A vállalat ekkor vette fel a Zwack J. és Tsai nevet, mivel az alapító Zwack József öccse Miksa és fia Lajos is társult az üzletbe. A századfordulóra a cég Európa-hírű likőrgyártó lett, tekintélyes üzletet bonyolított és a jó érzékű marketingmunka (lásd a gömbölyű üveget és a legendássá vált plakátot) az Unicumot a legismertebb, legnagyobb mennyiségben gyártott termékké tette. A fejlődés töretlen volt. 1914-ben már a harmadik Zwack generáció is belépett az üzletbe, Zwack Lajos legidősebb fia, Béla is üzlettárs lett, míg a kisebbik Zwack unoka, János 1926-ban csatlakozott a céghez. A cégalapító Zwack József 1915-ben hunyt el. A két háború között mintegy 220-féle italt állított elő az üzem, a Zwack márka szilárd lábakon álló, híres, jó minőségű termékcsaláddá vált.

A fordulatot a második világháború jelentette. A nélkülözések miatt visszaeső kereslet mellett egy 1944-es bombatámadás tett jóvátehetetlen károkat, az üzemet súlyos pusztítás érte. A termelés 1945-ben, a romos gyár két épen maradt helyiségében indult újra és megkezdődött az újjáépítés. 1948-ban az államosítás az időközben teljesen rendbe hozott Zwackot is érintette, tulajdonosaitól kárpótlás nélkül elvették a gyárat. Az államosítás után a gyár egy darabig önállóan működött, majd beolvasztották az 1961-ben létrejött Magyar Likőripari Vállalatba, amelynek egyik üzemegysége lett az ötből. A termékszerkezet teljesen átalakult, ám az Unicumot, vagy a St. Hubertust továbbra is gyártották. Az Amerikába, majd onnan Olaszországba emigrált Zwack család időközben érvényesítette a márkaoltalmat és az állami gyár Magyarországon kívül nem árulhatta a vezérterméket, a Zwack Unicumot ilyen néven. A Zwack előnévtől megfosztott, hamis recept alapján gyártott Unicum keserűlikőrt is csak a belpiacon értékesítették, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben a Zwack márka Magyarországon megszűnt létezni, a vezértermékei továbbvitték a belpiaci hagyományt. Kicsit később, 1981-ben az egykori Soroksári úti Zwack gyár kivált a Magyar Likőripari Vállalatból és megalakult az önálló Budapesti Likőripari Vállalat (BULIV).

Az eredeti márkát a hatvanas évek közepén támasztotta fel a két emigrált Zwack fivér, Béla és János, amikor Milánóban gyárat alapítottak és megkezdték a régi receptekre épülő gyártást. 1970-ben a negyedik generáció is belépett az üzletbe, Zwack Péter (Zwack János fia, az alapító Zwack József dédunokája) is társult. 1986-ban aztán már ő kötött licencszerződést az Undenberg érdekeltségébe tartozó Gürtler AG-vel a Zwack-likőrök gyártására, ami kiszélesítette az üzletet. A rendszerváltáskor az egykori nagyvállalkozók közül elsőként Zwack Péter tért haza és rövidesen megalapította az Undenberggel közösen a Zwack Unicum Budapest Kft.-t, amely a BULIV és az egykori Zwack gyártelepen kezdett működni. 1991-ben aztán a teljes BULIV-ot privatizálta – ugyancsak az Undenberggel közösen – és megalakult a Zwack Unicum Rt. A később tőzsdére is bevezetett társaság ma Nyrt. formában működik). A rendszerváltás óta eltelt évtizedekben szívós marketingmunkával ismét szilárd branddé vált a Zwack, számos hagyományos recept és más új recept alapján készített italt állítva elő. A márkaarculat fejlődésének elismeréseként 2009-ben az Unicum tagja lett a Superbrands csoportnak, amely híres, ismert márkákat tömörít.

Képtár

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egyéb külső hivatkozások

• https://unicum.hu/
• https://unicumhaz.hu/a-zwack-tortenet/

Kapcsolódó szócikkek

• Budapesti gyárak listája