Wikipédia

Brâncoveanu-stílus

A román művészettörténeti irodalomban a Brâncoveanu-stílus (románul stilul brâncovenesc [ˈstilul brɨnkoveˈnesk]) terminus azt az építészeti és képzőművészeti irányzatot nevezi meg, amely Havasalföldön fejlődött ki Constantin Brâncoveanu (1688–1714) fejedelem uralma alatt. Mivel ez a korszak meghatározóan hatott a későbbi művészeti folyamatokra, ezt a terminust kiterjesztették a Mavrocordat családból (wd) származó első fejedelmek korában, az 1730-as évekig alkotott művészetre vonatkozóan is.

Constantin Brâncoveanu képe a sínai-félszigeti Szent Katalin-kolostorban.

A művészettörténészek olykor a nyugati reneszánsszal való analógia útján havasalföldi vagy román reneszánsz néven is nevezik ezt a stílust világos és racionális vonalai miatt, de a gazdag díszítések használata alátámasztja a „Brâncoveanu-barokk” terminus használatát is.

Történelmi és kulturális kontextus szerkesztés

A Brâncoveanu-korszak kulturális virágzásának alapját Matei Basarab fejedelem két évtizedes uralma (1632–1654) adta politikai stabilitásával, ami kedvezett a művészeteknek.[1]

Matei Basarab uralma után zavaros időszak következett, amelyet többek között a Cantacuzino család (wd) és egyéb bojárcsaládok felemelkedése jellemzett. Politikai súlyuk megnőtt, és a Cantacuzino család a trónig jutott, előbb Șerban Cantacuzino (wd) személyében, aki tíz évig uralkodott (1678–1688). Constantin Brâncoveanu, anyai ágon Șerban Cantacuzino unokaöccse követte, akinek 26 éves uralma stabilitást és felvirágozást hozott az országnak.

A nyugat-európai humanizmus későn, a 17. században vált ismertté Havasalföldön, mivel a fejedelemség a bizánci szellemiség világához tartozott, és politikailag az Oszmán birodalomhoz.[2] Több úton került havasalföldi írástudókhoz. Egyrészt moldvai írástudókra hatott lengyel közvetítéssel,[3] és ezek írásai Havasalföldre is eljutottak. Másrészt egyes utazó nagy bojárok ismerték meg. A Közel-Keleten és Görögországon kívül jártak Itáliában is, és élénken érdeklődtek a humanizmus uralta nyugati kultúra iránt. Például Constantin Cantacuzino (wd) asztalnok (1650–1716), Constantin Cantacuzino (wd) kancellár fia és Șerban Cantacuzino testvére Konstantinápolyban, majd Padovában is tanult.[4] A Nyugattal való érintkezés nem maradt hatás nélkül a havasalföldi művészetre.

Építészet szerkesztés

 
A horezui kolostor temploma
 
A Mogoșoaia-palota (wd) (1702) Bukarest közelében

A 16. századig a havasalföldi építészetet a bizánci stílus uralta, de azután a moldvai vallásos építészetben első nyugati hatásként gótikus elemek is megjelentek. A 17. század első felében több olyan templom és kolostor épült, amelyek a havasalföldi építészet fejlődését a moldvai építészetből átvett késő gótikus elemekkel folytatták, de már ugyanabban az időben az itáliai reneszánszból is átvettek elemeket bojári udvarházak építésében. Ilyeneket és keleti elemeket társított a humanista tudós Udriște Năsturel (wd) bojár háza, de ez még csak kivétel volt.[5] Csak a „frankok országában”, azaz Franciaországban található palotákkal vetekedőként említi meg nagysága és komfortja miatt Aleppói Pál (wd) főesperes III. Makáriosz antiokheiai pátriárka (wd) 1657-ben tett utazásának leírásában. Azt is megemlíti, hogy Magyarországról jött mesterek építették.[6]

A következő időszakban a nagy bojárok, akik nagyon gazdagok is voltak, folytatták azt a törekvést, hogy nyugati megfelelőikéhez hasonló környezetet alakítsanak ki maguknak. A Cantacuzino család udvarházai konstantinápolyi előkelő rezidenciák mintájára épültek. Aleppói Pál palotának nevezve írta le csodálattal az egyiket.[6] Ezen épületek minősége jellemzővé vált utólag a havasalföldi építészetre kiváló anyagaikkal és kimunkálásukkal, valamint a festői környezetükkel, folyók és halastavak közelében elterülő parkjaikkal. Az utóbbi jellegzetesség befolyásolta utólag a magas teraszok mint a természet felé való nyitás elemeinek kifejlesztését. Drăguț – Săndulescu 1971 ezt a 17. század vége felére jellemző havasalföldi építészeti jellegzetességet a parasztházak tornáca hatásának tudja be. Kisebb bojári lakóházakról keveset tud a művészettörténet. Annyit tudni róluk, hogy ezek is követték a fejedelmi rezidenciák mintáját. Végső simításaik szépen kidolgozottak voltak keleti típusú stukkóval és olasz ihletésű loggiákkal.[5]

Havasalföldre a nyugati elemek valószínűleg az Erdélyi Fejedelemségből kerültek,[5] ahol olasz építészek tevékenykedtek a 16. és a 17. században.[7] Egyébként a reneszánsz formái előbb kerültek Közép-Európába, mint az Alpoktól északra eső Nyugatra.[8]

A Cantacuzino család tagjainak trónra kerülése után a palota volt továbbra is a legjellemzőbb építmény, azonban Șerban Cantacuzino és Constantin Brâncoveanu fejedelmek számos templomot és kolostort is alapítottak. Előbb a vallásos építészet Târgoviște közelében a 16. század elején épített Dealu kolostor (wd) temploma mintáját követte. Ennek karcsú alakja utóbb a Brâncoveanu-stílus egyik jellemzőjévé vált. A kor finomabb ízlése elegáns kőoszlopokkal helyettesítette a masszív téglaoszlopokat.

Constantin Brâncoveanu uralma alatt kristályosodott ki a Brâncoveanu-stílus, amely keleti és nyugati (reneszánsz és barokk) elemek eredeti szintézisét képezi. Jóval a földszint feletti, árkádokkal elválasztott oszlopokkal alátámasztott tetejű teraszok, loggiák és külső lépcsők teszik változatossá a homlokzatokat. Az ajtó- és ablakkereteket, az oszlopokat és a korlátokat gazdag díszítések jellemzik, ami a barokk hatásról tesz tanúságot. Egyesek főleg virág- és indamotívumos kőfaragások, mások gyakran keleti típusú stukkódíszítések.[9]

Építészeti példák szerkesztés

 
A sinaiai kolostor régi temploma
 
Az Antim-kolostor temploma Bukarestben

A Brâncoveanu-építészet legjelentősebb alkotásai:

Egyéb figyelemre méltó építészeti emlékek:

Bukaresti (illetve a közelében levő) példák:

Építészeti képek szerkesztés

  •  
    A mogoșoaiai palota
  •  
    A potlogi palota
  •  
    A Stavropoleos kolostor temploma
  •  
    A Crețulescu templom

Festészet, szobrászat és iparművészet szerkesztés

 
Constantin Brâncoveanu és családja. Freskó a horezui kolostor templomában.

Matei Basarab idejében jelentek meg újdonságok a havasalföldi festészetben, például történelmi témák, és általában több figyelmet kezdtek szentelni az emberi alakok ábrázolásának. Ugyanakkor a művészek státusza változóban volt, akkor kezdtek kilépni névtelenségükből. Constantin Brâncoveanu korának a legismertebb festői a Görögországból származó Konsztantinosz és Pârvu Mutu (wd) voltak.[11]

Hagyományos módon a festmények ikonok és a templomok falainak belső, olykor külső felületein alkotott freskók alakjában vannak jelen. A hagyományos bizánci festészettel ellentétben a horezui kolostor templomának freskóin, amelyeket Konsztantinosz vezetésével festettek, a szentek képei már nem hieratikusak, hanem természetesebben hatnak. Annál is inkább figyelemre méltó az alapító Brâncoveanu család képe. Újdonság az is, hogy ezen időszak előtt szabadon hagyott felületeket valósággal kertekké tették harmonikus színezetű növénymotívumok. Ilyenek találhatók például a mogoșoaiai palota belső falain is. Ezen kívül itt az uralkodó életéből ihletett freskók is találhatók, például Brâncoveanu utazása Konstantinápolyba.

 
Constantin Brâncoveanu idejéből való szarkofág.

A szobrászat még csak a díszítésekben van jelen a fentebb említett típusú kőfaragások alakjában, beleértve templomokon belüli szarkofágokon és temetőkben található sírköveken. A fafaragások is hasonló stílusú motívumokból állnak ikonosztázokon és templomi bútorzaton.

Az öltözékeket díszítő hímzéseken és brassói ötvösök készítette tárgyakon is megjelennek a Brâncoveanu-stílusra jellemző növény- és állatmotívumok.

A Brâncoveanu-stílus utókora szerkesztés

A 19. század vége felé Romániában a modern építészetet a francia ihletésű klasszicista eklektika uralta. Román építészek egy csoportja Ion Mincuval az élükön egy ún. új román stílust dolgoztak ki, amely sokat átvett a Brâncoveanu-stílusból. Akkortól kezdve, főleg a két világháború között sok vallásos épületet, lakóházat és középületet emeltek ebben a stílusban, például Bukarestben egy Kiseleff-úti vendéglőt vagy a főváros mai polgármesteri hivatalát.[12]

Új román stílusú épületek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Theodorescu 1992, 5–62. o.
  2. ↑ Cândea 1979, 13. o.
  3. ↑ Theodorescu 1987, 141. o.
  4. ↑ Treptow – Popa 1996, 60. o.
  5. ↑ a b c Drăguț – Săndulescu 1971, 8–10. o.
  6. ↑ a b Aleppói Pál 1836, 378. o.
  7. ↑ Theodorescu 1987, 14. o.
  8. ↑ Białostocki 1976, 2. o.
  9. ↑ Popa et al. 1993–2009, brâncovenesc szócikk.
  10. ↑ A kolostor az UNESCO honlapján (Hozzáférés: 2021. december 31.)
  11. ↑ Ghergu 2016 nyomán szerkesztett szakasz.
  12. ↑ Boia 2016, 103–104. o.

Források szerkesztés

  • (angolul) Aleppói Pál: The Travels of Macarius, Patriarch of Antioch (Makáriosz antiochiai pátriárka utazásai). F.C. Belfour és A.M. Oxon fordítása. 2. kötet. London, 1836 (Hozzáférés: 2021. december 31.)
  • (angolul) Białostocki, Jan: The Art of the Renaissance in Eastern Europe. Hungary, Bohemia, Poland (Reneszánsz művészet Kelet-Európában. Magyarország, Csehország, Lengyelország). Ithaca (New York): Cornell University Press, 1976
  • (románul) Boia, Lucian: România, țară de frontieră a Europei (Románia, Európa határországa). Bukarest: Humanitas, 2016, ISBN 978-973-50-5470-0
  • (románul) Cândea, Virgil: Rațiunea domninantă. Contribuții la istoria umanismului românesc (Az értelem uralma. Hozzájárulás a román humanizmus történetéhez). Kolozsvár: Dacia, 1979
  • (románul) Drăguț, Vasile – Săndulescu, Nicolae: Arta brâncovenească (A Brâncoveanu-művészet). Bukarest: Meridiane, 1971
  • (románul) Ghergu, Petre: Arta brâncovenească – inovație și estetică în istoria artei românești (A Brâncoveanu-művészet. Újítás és esztétika a román művészet történetében). Revista Didactica Genesis, 2016. február 15 (Hozzáférés: 2021. december 31.)
  • (románul) Popa, Marcel D. et al. Dicționar enciclopedic (Enciklopédiai szótár). Bukarest: Editura Enciclopedică, 1993–2009; az interneten: Dexonline (DE) (Hozzáférés: 2021. december 31.)
  • (románul) Theodorescu, Răzvan: Civilizația românilor între medieval și modern. Orizontul imaginii (1550-1800) (A románok civilizációja a középkori és a modern között. A kép horizontja (1550–1800). 1. kötet. Bukarest: Meridiane, 1987
  • (románul) Theodorescu, Răzvan: Civilizația românilor între medieval și modern. Orizontul imaginii (1550-1800). 2. kötet. Bukarest: Meridiane, 1992
  • (angolul) Treptow, Kurt W. – Popa, Marcel: Historical Dictionary of Romania (Románia történelmi szótára). Lanham (wd) (Maryland): The Scarecrow Press, Inc., European Historical Dictionaries sorozat, 15. sz., 1996. ISBN 0-8108-3179-1

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Brâncoveanu-stílus témájú médiaállományokat.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Brâncoveanu-stílus&oldid=26384305”