Maroskarna
Maroskarna (1910-ig Karna, románul: Blandiana, 1920-ig Cârna) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
| Maroskarna (Blandiana) | |
 | |
| Kereszt az út mellett | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Maroskarna |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | +40 x58[1] |
| SIRUTA-kód | 3404 |
| Népesség | |
| Népesség | 481 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[2] |
| Népsűrűség | 6,17 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 259 m |
| Terület | 78 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 58′ 46″, k. h. 23° 23′ 08″Koordináták: é. sz. 45° 58′ 46″, k. h. 23° 23′ 08″ | |
 | |
| Maroskarna weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Az Erdélyi-érchegység lábánál, a Maros jobb partján, Gyulafehérvártól 20 km-re délnyugatra fekszik.
Nevének eredete szerkesztés
Neve a román (nőnemű) cârna (am. tömpe, csorba) melléknévből való és eredetileg nyilván hegyrajzi objektumot jelölt. 1733-ban Kerna, 1750-ben Korna, 1760–1762-ben Kirna, 1808-ban Karna néven írták össze. Köznévi jelentése miatt 20. század eleji lakossága ezt már kellemetlennek érezte. 1919-ben vagy 1920-ban Nistor Grecu jegyző ötlete nyomán változtatták meg nevét egy, a Tabula Peutingerianán talált és valaha a mai falu közelében fekvő római településére, amely a „szelíd” jelentésű latin blandus szóból származik.
Története szerkesztés
A település fontos régészeti lelőhely. A tiszapolgári kultúrához tartozó leleteket, római mansiót és Mithrász-templomot, hun típusú korsókat, jelentős 9–10. századi dunai bolgár temetőt és korai magyar temetőt tártak fel.
Első említésekor, 1733-ban a gyulafehérvári püspökség alvinci uradalmához tartozó román jobbágyfalu volt, 48 családdal, két egyesült és egy nem egyesült pappal. A későbbi összeírások közül érdekes az 1818-as, amelyben 33 családját mint jobbágyot, 29-et mint „hajóst” (tutajost) tüntették fel.
1784 november elején lakói felgyújtották a püspökség kocsmáját, ahol panaszaik szerint vizezett bort mértek. Ezután részt vettek az alvinci majorságok és nemesi udvarok felprédálásában. A rablott holmit egy tutajon szállították a faluba. A katonaság közbelépése után a hónap közepén azonban kiadták a „felbujtókat” és ígéretet tettek az okozott károk jóvátételére. Kérték a hadiadó és a természetbeni juttatások mérséklését és a határukhoz tartozó erdők használati jogának rendezését.
A görögkatolikus gyülekezet sokáig csupán pár családot számlált és csak 1867-re nőtt meg annyira a számuk, hogy templomot tudtak építeni.
1918-ban határának erdői továbbra is a gyulafehérvári püspökséghez, a rétek az alvinci Glück-uradalomhoz tartoztak.
Népessége szerkesztés
Látnivalók szerkesztés
Híres emberek szerkesztés
- A falu nevét vette föl írói neveként Ana Blandiana költő, akinek anyja innen származott.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
További információk szerkesztés
- Nicolae Josan: Blandiana – Monografie istorică[halott link] PDF (Apulum, 2003)
.svg){kind=small}