Ágyúnaszád-háború

Az 1807-től 1814-ig tartó ágyúnaszád-háború Dánia–Norvégia és a Brit Hadiflotta között zajló tengeri háború volt a napóleoni háborúk idején. A háború elnevezése onnan ered, hogy a dánok kisebb méretű ágyúnaszádokkal védekeztek a brit hajók ellen. Ezeket a hajókat eredetileg a svéd Fredrik Henrik af Chapman tervezte.

Ágyúnaszád-háború
Napóleoni háborúk
Tengeri csata a norvégiai Alvøen közelében, 1808. május 11-én.
Tengeri csata a norvégiai Alvøen közelében, 1808. május 11-én.
Dátum 18071814
Helyszín Dánia–Norvégia felségvizei
Eredmény Brit győzelem
Harcoló felek
Flag of the United Kingdom.svg Egyesült KirályságFlag of Denmark.svg Dánia–Norvégia

Az ágyúnaszádok legnagyobb előnye az volt, hogy az egész ország területén gyorsan és olcsón meg tudták építeni őket. Irányításuk a csendes és sekély vizekben volt a legkönnyebb, az ellenséges hajóknak pedig kis célpontot jelentettek. Viszont rendkívül sebezhetőek voltak, akár egyetlen találat is elég volt elsüllyesztésükhöz. Viharos időben egyáltalán nem lehetett használni őket, a nagyobb hadihajók ellen pedig túl gyengék voltak. Kétféle változatban összesen több mint 200 darabot gyártottak: a bárkaszerű ágyúnaszád legénysége 76 fő volt, orrán és tatján pedig egy 18 vagy 24 font tömegű golyót kilövő ágyú volt. A kisebb, uszályhoz hasonló ágyúnaszád legénysége 24 fő volt, ágyújához pedig 24 fontos golyókat használtak.

Bár az ágyúnaszádokat 1807-ig nem vetették be, a dánok és britek közötti konfliktus az 1801-es koppenhágai csatával kezdődött, amikor Horatio Nelson hajóraja Parker admirális parancsnoksága alatt megtámadta a dán fővárost, mielőtt az ország élhetett volna semlegességével. A napóleoni háborúk kezdetén Dánia–Norvégia kijelentette, hogy semleges marad, de az országot érő támadásokra fegyveres választ fog adni, flottáját pedig a dán–norvég vizeken folyó kereskedelem védelmére használja. Az 1807-es második koppenhágai csatában a britek a dán hadiflotta nagy részét elfogták, ezért a kormányzat ágyúnaszádok építése mellett döntött.

A háború első három évében az ágyúnaszádok több teherhajót is elfogtak és kétárbócos vitorlásokat is legyőztek, de a nagyobb fregattokkal és sorhajókkal nem tudták felvenni a harcot. A hárorú egész ideje alatt a britek uralták a dán vizeket, és amint az idő hajózásra alkalmassá vált, az Øresundon és a Nagy-Bælten ők kísérték át a kereskedelmi hajókaravánokat. 1808. március 22-én az utolsó dán sorhajó, a Prins Christian Frederik is elpusztult a Zealand Point-i csatában. 1811. február 27-én dán ágyúnaszádok mintegy ezer fős legénységgel megpróbálták visszafoglalni Anholt szigetét, de a súlyos veszteségek miatt Jyllandra vonultak vissza. A dán és brit hadihajók közötti utolsó nagy csata 1812. július 12-én volt, amikor a lyngøri csatában a dán Najaden fregatt elsüllyedt.

Bárkaszerű ágyúnaszád
A brit HMS Turbulent elfogása 1808. június 9-én

A háborúnak az 1814. január 15-én megkötött kieli béke vetett véget. Dánia–Norvégiának Helgoland szigetét át kellett adnia a briteknek, Norvégia pedig Svédországhoz került.

Lásd mégSzerkesztés

További információkSzerkesztés