Főmenü megnyitása

Álboltív

vízszintes kő- vagy téglarétegekbe vágott nyílásáthidaló elem
Valódi (b) és álboltív (j) szerkezeti összehasonlítása

Az álboltív épületszerkezeti elem, amely az ívelt felületű boltívek formai megoldásait idézi, de azok statikai és teherhordó funkciói nélkül. Voltaképpen a vízszintesen elrendezett kő- és téglasorokba vágott vagy a falazóelemek lépcsőzetes eltolásával kialakított nyílásáthidaló elem (kapu, ajtó, ablak, fülke(wd) stb. záróeleme). A valódi boltívek erőjátékával szemben állékonyságát az biztosítja, hogy az áthidalt falazat az álboltív két oldalán egymással szembefordított, az alátámasztáson túl is terhelt konzolként viselkedik. A nyíláskiváltások esetében használt álboltív technikájával térlefedő, térelhatároló elemek is kialakíthatóak, ezek az álboltozatok. A technika az ókor óta világszerte ismert és széles körben alkalmazott. Legszebb korai példái a mükénéi kor építészetéhez kötődnek (Tirünsz, Atreusz kincsesháza(wd) stb.).


Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Major Máté: Építészettörténeti és építészetelméleti értelmező szótár. Budapest: Akadémiai. 1983. 19–20. o.  
  • Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 438. o. ISBN 963-05-6612-5