Az áranjaka (szanszkrit: आरण्यक) a hindu védikus szövegeken belül a Bráhmanák kiegészítőiként szolgáló írások csoportja. Misztikus és szimbolikus elmélkedések. Ezek az „erdei könyvek” a szerzetesek által az erdőben tanulmányozandó szövegek voltak. Az elméleti magyarázatot nyújtó szövegek célja volt, hogy csak az erdei magányban már megfelelő felkészültségi szintre eljutott tanítványok érthessék meg az áldozatok és a szertartások titkos értelmét.

Hindu szövegek

sruti:

szmriti:

A Bráhmanák függeléke az áranjakák, az upanisadok pedig az áranjakák befejező részei.[1] Bár az áranjakák a Bráhmanákhoz függnek s ezeknek részei, de fő tartalmuk egészen más: nem az áldozati praxis és ennek elméleti exegézise, hanem áldozati misztika és szimbolika - papi filozófia, amelyben az áldozat s a tőle elválaszthatatlan szent szó, a Brahman, a legfőbb princípium és minden lét kútfeje.

A legtöbb áranjaka-szöveg elveszett; ma többnyire ezeket az áranjakát tartják számon:

  • Aitaréja (a Rigvédához tartozik)
  • Kausítaki (a Rigvédához)
  • Taittiríja (a Fekete Jadzsurvédához tartozó)
  • Katha (a Fekete Jadzsurvédához)
  • Dzsaiminíja (vagy Talavakara; a Számavédához)
  • Brihad (a Fehér Jadzsurvédához)

Hivatkozások

szerkesztés
  • Schmidt József: Az ind filozófia, 1923
  • Akadémiai Kiadó: Világvallások → áranjaka; 2009