Áspisvipera

Az áspisvipera (Vipera aspis) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a viperafélék (Viperidae) családjába tartozó faj.

Áspisvipera
Áspisvipera védekező testtartása
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Hüllők (Reptilia) Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata) Alrend: Kígyók (Serpentes) Család: Viperafélék (Viperidae) Nem: Vipera Faj: V. aspis
Tudományos név
Vipera aspis Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Áspisvipera témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Áspisvipera témájú médiaállományokat és Áspisvipera témájú kategóriát.

Előfordulása

Az áspisvipera Európában, Franciaországban, Andorrában, Spanyolország északnyugati részén, Németország délnyugati részén, Svájc, Monaco, Olaszország, San Marino, Szlovénia területén, Elba és Szicília szigetén honos.

Megjelenése

Átlagos testhossza 60–65 centiméter. A hím maximum 85 centiméteres, a nőstény 75 centiméteres lehet. Az áspisvipera közepesen nagy méretű vipera. Feje a nyaktól határozottan elkülönül, és háromszögletűnek tűnik, szeme sárga vagy barnás, pupillája függőlegesen hasított, arcorra enyhén felfelé ívelt, pikkelyei éles középgerincet viselnek, farka rövid. Testének alapszíne világosszürke, szürkésbarna, sárgásbarna vagy téglavörös lehet. Rajzolatát többnyire sötét harántsávok alkotják, de olykor cikcakkos vagy hullámos szalag húzódik végig a hátán, amely többször megszakad, vagy különálló foltokká oldódik. Farka alul citromsárga.

Életmódja

Az áspisvipera mindenekelőtt a száraz, napos biotópokat: cserjékkel benőtt rézsűket, sziklás hegyoldalakat kedveli. Helyenként 3000 méter magasságig felhatol. A kígyó főképpen kisemlősöket, különösen egereket zsákmányol.

Szaporodása

3 évesen válik ivaréretté. Áprilisban szokott párosodni, 4 hónap múlva a nőstény 8–15 darab, 20 centiméter hosszúságú utódot hoz a világra.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
• Brehm: Az állatok világa
• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6