Éhen Gyula

(1853–1932) szombathelyi politikus, író

Éhen Gyula (Gyöngyösszőlős, 1853. november 22.Szombathely, 1932. január 2.) magyar ügyvéd, lapszerkesztő, író, Szombathely polgármestere (1895-től 1902-ig), a képviselőtestület tagja (1930-ig), országgyűlési képviselő (1901–1905).

Éhen Gyula
Szombathely polgármestere
Hivatali idő
1895. november 14. 1902. április 16.
Előd Török Sándor
Utód Brenner Tóbiás

Született 1853. november 22.
Gyöngyösszőlős
Elhunyt1932. január 2. (78 évesen)
Szombathely
Párt szabadelvű párt

Házastársa Oltay Camilla
Foglalkozás ügyvéd, író, polgármester, országgyűlési képviselő

ÉletpályájaSzerkesztés

Vas vármegyében, Gyöngyösszőlősön született, 1853. november 22-én. Apja Éhen Károly gazdatiszt volt az Erdődy uradalomnál, édesanyja a nemesi származású Laky Appolónia. Alsóbb iskoláit Szombathelyen, gimnáziumi tanulmányait a Pápai Református Kollégiumban végzi. A pozsonyi, majd a pápai jogakadémia hallgatója. Tanulmányai során literatúrai búvárlatokat is végez, poéta-jelöltként tűnik ki társai közül, versíró kedvét élete végéig megőrizte. Az ügyvédi gyakorlatot Szombathelyen végzi. 1875-ben lett ügyvéd. Részt vesz az utolsó magyar betyár, az izsákfai születésű Savanyú Jóska híres bűnperében, a védelem képviselőjeként. Balogh Gyula lapjánál a Vasmegyei Lapokban jelennek meg írásai, cikkei, melyben az általa rajongva szeretett várost kritizálta. Gyakran emlegette azt a vélekedést, mellyel az idegenek illették a város: Szombathely olyan, mint egy hirtelen nagyra nőtt legény, akinek haja kuszált és ruhája fogyatékos. (Szombathelyen ekkoriban, ha esett az eső, még a belvárosban is bentrekedtek a kocsik a kátyúkban, és a kőszegi szél szaharai porfelhőbe burkolta a várost.) Éhen természetesen megfogalmazta azt is miként kíván odahatni, eltüntetni a szombathelyi sár és por egyhangú variációit. Nemcsak újságcikkeket, hanem elméleti darabokat is írt. Két verseskötete is megjelent és írt színdarabokat is, melyek közül kettőt Szombathelyen nagy sikerrel bemutattak. 1879-től részt vett Szombathely város irányításában: választott városi képviselő, majd 1880-tól 1930-ig tagja volt a képviselőtestületnek. Városi polgárként alelnöke volt a szombathelyi önkéntes tűzoltó egyletnek, nevéhez fűződik a város első, 1887-es iparkiállítása. 1899-ben megalakult a városi Kultúregyesület, a városban pezsgő társadalmi élet alakult ki. 1895. november 14-től Szombathely polgármestere volt. 1901-ben országgyűlési képviselővé választják ezért a polgármesterségről 1902-ben lemond. Még ebben az évben díszpolgárrá választják. Négy évig az országgyűlés kormánypárti tagja. Polgármestersége alatt a jött létre a modern Szombathely, munkásságának köszönhetően hatalmas fejlődésnek indult a város. Tisztelői a szabadkőműves és haladó gondolkodású polgármestert második városalapító jelzővel illetik. Az alatt a négy évtized alatt, amíg a városi képviselőtestület tagja volt, a fejlődésnek köszönhetően Szombathely lakossága megnégyszereződött, és az ország legmodernebb városaként tartották számon. Elkészítteti a város első rendezési tervét, parcelláztatja a Perint és a Kálvária közti területet, a hajdani Ó-perintet nyugati, a Gyöngyös és a vasút közti földeket pedig keleti irányba. Munkássága alatt elkezdődött és fokozatosan kiépült a városi vízvezeték- és csatornahálózat, (22 km csatornavezeték amelybe bekötik a még használható római kori csatornákat is, 20 km vízvezeték-hálózat) az utcákat folyamatosan szilárd burkolattal látták el. (Tevékenységének köszönhetően a város utcáinak 92%-ában volt csatornahálózat, 81%-ában vízvezeték, 80%-ában elektromosenergia-ellátás, 65%-ában gázhálózat.) Városi tanácsnok korában ráveszi a Batthyány családot, hogy kihasználva a Rába vízi erejét, svájci tőke bevonásával építse meg az ikervári erőművet. Polgármestersége második évében 1897. június 4-én megindult a villamos közlekedés a városban. A villamosjárat, Szombathely villamosvonal-hálózata a vasútállomást kötötte össze a városközponton keresztül kelet-nyugati irányban a Kálvária templommal. Felépült a Városi Kaszinó és a Nagyszálló épülete, 2-2 beton híd a Perint és a Gyöngyös patak felett. Nevéhez fűződik a szegényház és a szegénykonyha felállítása, a munkás-lakásépítés megindítása. Szerepe volt abban, hogy kaszárnya épült a városban, megreformálta a városháza hivatali szervezetét, hivatásos tűzoltótestületet hozott létre. újjászervezte a város rendelkezése alá tartozó rendőrséget. Víztorony és vízmű épült, ligetek, új fasorok, sétautak, parkok létesültek, szobrok kerültek a közterekre (pl. Berzsenyi-szobor, 1896), felsőbb leányiskolát és zeneiskolát alapít és támogat. Feladatának tekintette a korszerű ipar Szombathelyre telepítését. Megalakult a Fehérkereszt Egyesület és megépült a gyermekmenhely, amely vidéken az első ilyen jellegű intézmény volt. Parlamenti munkájában kevésbé volt jelentős, ebben az időszakában három könyvet írt. A helyi politizálás volt a lételeme. Miután visszatért Szombathelyre, a Városok Lapja című szaklap szerkesztésében vett részt, gazdasági témákkal foglalkozott. Brenner Tóbiás nyugdíjba vonulása után, Éhen Gyula is elindult a polgármesterségért, de Kiskos Istvánnal szemben nem volt esélye. Az idősödő politikus a közéletben némileg csalódva, de a város tisztelete által övezve 1932-ben hunyt el, szeretett városában. A Jáki úti temetőben helyezték végső nyugalomra.

Fontosabb műveiSzerkesztés

Várospolitikai írásai

  • Közigazgatásunk általános reformja
  • Hová jutunk?! (1878)
  • A modern város (1897)
  • A városok (1903)
  • A városok társadalma (1904)
  • A polgár (1905)
  • Vas vármegye közgazdasági leírása (1905)
  • Városaink közélete (1906)

Szépírói munkái, verseskötetei, színművei

  • Elfeledett dallamok
  • Régi dalaimból (1887)
  • Gróf Lipót, vígjáték 1 felv. (1888)
  • Örvény felé, színmű 3 felv. (1889)

Egyéb írásaiból

A Tanácsköztársaság szombathelyi eseményeiről, jellegzetes alakjairólról szóló könyve:

  • A felfordult ország

PublikációiSzerkesztés

  • Vasmegyei Lapok
  • Szombathelyi Lapok
  • Városok Lapja

EmlékezeteSzerkesztés

  • A szombathelyi városi képviselő testület 1902. május. 3-i közgyűlésén az állomás előtti teret Éhen Gyuláról nevezte el. A pályaudvarral párhuzamosan elhelyezkedő téglalap alakú tér azóta az egykori polgármester nevét viseli.
  • Szombathelyen az Alkotás utcában áll mellszoba. Veres Gábor szobrászművész alkotása.
  • Éhen Gyula Kör (rendszerváló egyesület)[1]

SzármazásaSzerkesztés

Éhen Gyula családfája
Éhen Gyula
(Gyöngyösszőlős, 1853. november 22. –
Szombathely, 1932. január 2.)

ügyvéd, Szombathely polgármestere, országgyűlési képviselő

Apja:
Éhen Károly
( –
Csajág, 1882. október 12.)[2]

földbirtokos, uradalmi intéző

Apai nagyapja: Apai nagyapai dédapja:
Apai nagyapai dédanyja:
Apai nagyanyja: Apai nagyanyai dédapja:
Apai nagyanyai dédanyja:
Anyja:
alistáli Laky Apollónia
(Szákszend, 1829. december 1.[3]

Csajág, 1891. szeptember 16.)[4]
Anyai nagyapja:
alistáli Laky László
(Nagymad, 1798. -
Nagysáp, 1842. március 13.)

református lelkész

Anyai nagyapai dédapja:
alistáli Laky László

református lelkész

Anyai nagyapai dédanyja:
Csorba Terézia
Anyai nagyanyja:
nemes Hénes Márta
(Csajág -
Csajág, 1843. március 4.)
Anyai nagyanyai dédapja:
nemes Hénes János
(Csajág -
Csajág, 1832. január 31.)

földbirtokos

Anyai nagyanyai dédanyja:
nemes Konkoly-Thege Katalin
(Ógyalla, 1772. január 13. -
Csajág, 1845. június 7.)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés