Wikipédia

Émile Ollivier

francia államférfi
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 3.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont!

Émile Ollivier [ejtsd: olivjé] (Marseille, 1825. július 2. – Saint-Gervais-les-Bains, 1913. augusztus 20.) francia államférfi.

Émile Ollivier
Született1825. július 2.[1][2][3][4][5]
Marseille[6][7]
Elhunyt1913. augusztus 20. (88 évesen)[1][2][3][8][9]
Saint-Gervais-les-Bains[10][11]
Állampolgárságafrancia
HázastársaBlandine Rachel Liszt (1857–1862)
GyermekeiDaniel Ollivier
Foglalkozása
Tisztsége
  • Prefect of Bouches-du-Rhône (1848–1848)
  • Prefect of Haute-Marne (1848–1849)
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1857. július 5. – 1869. június 7.)
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1869. június 7. – 1870. június 4.)
  • Franciaország miniszterelnöke (1870. január 2. – 1870. augusztus 10.)
  • a Francia Akadémia tagja (7. szék) (1870. április 7. – 1913. augusztus 20.)
IskoláiLycée Thiers
SírhelyeSaint-Tropez
A Wikimédia Commons tartalmaz Émile Ollivier témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés

Ifjabb korában buzgó demokrata volt és az ügyvédi vizsga letétele után, 1848-ban Alexandre Ledru-Rollin megbízásából mint köztársasági biztos Marseille-ba ment, ahol aztán Louis Eugène Cavaignac a város prefektusává nevezte ki. 1849-ben Ollivier ügyvédi irodát nyitott és több sikerrel vezetett per által hírnévre tett szert. 1857-től tagja volt a törvényhozó testületnek és az 5 tagból álló ellenzéknek legkedveltebb szónoka lett. Lassacskán azonban a kormánypárthoz közeledett, ami miatt aztán politikai barátai elfordultak tőle. A császár olasz és német politikáját is helyeselte. 1865-ben az egyiptomi alkirály nagy fizetéssel jogtanácsosává nevezte ki, minek folytán ügyvédségről lemondott. Az 1869-es választások küszöbén III. Napóleon híres levelét külön röpiratban méltatta, melyben az alkotmányos császárság lehetőségét fejtegette; a törvényhozó testületben pedig új mérsékelt szabadelvű kormánypártnak lett feje és 1870. január 2-án ún. liberális minisztériumot alakított. Az udvari párttal tartva, a kamarákat és a közvéleményt a porosz háborúba sodorta. Míg június 29-én nagy hangon hirdette, hogy a béke soha sem volt még jobban biztosítva és július 12-én a hohenzollerni hercegnek a trónról való lemondása következtében a háború veszélyét elhárítottnak jelezte, addig július 15-én merész és fennhéjázó nyilatkozataival a törvényhozó testületet megtévesztette és «könnyű szívvel» vállalta el a háborúért a felelősséget. A francia hadsereg első vereségei után augusztus 9-én ő és minisztériuma megbukott, ő maga pedig sietve Itáliába vonult vissza, ahonnan csak a háború lezajlása után tért vissza. Csak 1879-ben mert «élő halott» újból a nyilvánosság elé lépni, midőn az akadémia, melynek 1870 óta tagja volt, azzal bízta meg, hogy Martin Henriknek Thiersről mondott díszbeszédére válaszoljon. Ekkor olyan beszédet nyújtott be, melyben Thiersnek 1870-ben tanúsított magatartását éles és hívatlan kritika alá vette, amiért is az Institut azt visszavetette. Ezt követően Marseille-ben élt, de politikai szerepre nem bírt többé emelkedni. Liszt Ferenc lányát, Blandine-t vette feleségül, aki fiatalon, gyermekszülésben halt meg.

Munkái

szerkesztés
  • Une visite à la chapelle de Médicis, dialogue entre Michel-Ange et Raphaël (1872);
  • Lamartine (1874);
  • Principes et conduite (1875);
  • L'Église et l'État au concile du Vatican (1879, 2 kötet);
  • Thiers à l'Académie et dans l'histoire (1879);
  • Nouveau manuel de droit ecclésiastique français (1885).

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ https://runeberg.org/nfbt/0340.html, Ollivier, Émile
  5. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  7. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Оливье Эмиль, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  11. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Оливье Эмиль, 2017. február 26.

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Émile_Ollivier&oldid=27570671”