Wikipédia

Óbudai Gázgyári Lakótelep

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 5.

Az Óbudai Gázgyári Lakótelep az Óbudai Gázgyár dolgozói számára az 1910-es években épült lakóépületek összessége.

Óbudai Gázgyári Lakótelep
TelepülésBudapest III. kerülete
Cím
  • 1033 Budapest, Almási Balogh Lóránd utca (Tisztviselőtelep)
  • 1031 Budapest, Sujtás utca (Munkástelep)
Építési adatok
Építés éve1912–1913 (egyes épületek később)
Építési stílusnépies stílus
TervezőAlmási Balogh Loránd
(Munkástelep),
Reichl Kálmán
(Tisztviselőtelep)
Építész(ek)
  • Almási Balogh Loránd
  • Reichl Kálmán
    • Hasznosítása
    Felhasználási területmunkáslakások
    TulajdonosÓbudai Gázgyár (2004-ig)
    Budapest Főváros Önkormányzata (2004-től)
    Elhelyezkedése
    Óbudai Gázgyári Lakótelep (Budapest)
    Óbudai Gázgyári Lakótelep
    Óbudai Gázgyári Lakótelep
    Pozíció Budapest térképén
    é. sz. 47° 33′ 52″, k. h. 19° 03′ 09″47.564410°N 19.052620°EKoordináták: é. sz. 47° 33′ 52″, k. h. 19° 03′ 09″47.564410°N 19.052620°E
    Térkép
    A Wikimédia Commons tartalmaz Óbudai Gázgyári Lakótelep témájú médiaállományokat.
    Sablon • Wikidata • Segítség

    Története

    szerkesztés

    1910 és 1913 között épült fel az Óbudai Gázgyár. A hatalmas ipari vállalat gondoskodni igyekezett arról, hogy dolgozói megfelelő lakhatási körülményeket találjanak a közelében. Ennek háttérben az állt, hogy a gázgyár felépítésére szánt 25 millió koronás előirányzott költségből a kivitelező megtakarított 1,5 millió koronát és végül ebből a pénzből a gyár felhúzásával azonos időben építették fel a hozzá tartozó munkáslakásokat.[1] Bernauer Izidor gázgyári igazgató így írt erről:

    „A tisztviselők részére 10.000 négyszögöl kiterjedésű kertek között külön lakótelepet, a munkások számára pedig a gyár szomszédságában, attól csak a császárfürdői vasúti töltés által elválasztott 25.000 négyszögöles telken másfél millió korona költséggel munkástelepet építettünk fel.”[2]

    A lakóépületeket (és más, a gázgyárhoz tartozó kiegészítő létesítményeket) a gázgyár építésze, Weiss Albert tervezte meg első ízben. Kájlinger Mihály, a Magyar Mérnök- és Építész-egylet elnöke azonban azt javasolta, hogy ezen létesítmények tervei magyar építészek kezei alól kerüljenek ki. Ezt követően vállalta el a munkát két magyar építész. Almási Balogh Loránd a munkáslakótelep, Reichl Kálmán pedig a tisztviselőtelep épületeinek engedélyezési terveit nyújtotta be 1912-ben.[3] Az épületek magyar népies stílusban kerültek kivitelezésre.[4]

    „Óbudának ez a területe akkor meglehetősen gyéren lakott volt. Gazdasági kényszer volt tehát a helyben lakás biztosítása. A két lakótelep különválasztásának indokairól nem szólnak a korabeli források, a tervezési programban csak néhány mondatos utalásokat olvashatunk róluk. Tény, hogy az üzem megnyitásakor a kezdeti négyszázötven dolgozó harmadát tudták itt elhelyezni.”[3]

    A két lakótelep nagyrészt 1913-ra készűlt el,[5] egyes épületei valamivel később.

    A Tisztviselőtelep („belső telep”)

    szerkesztés
    • 1033 Budapest, Almási Balogh Lóránd utca

    A Tisztviselőtelep a gyár vezetőinek és magas beosztású műszaki szakembereinek építették a Duna mellékágának jobb partján.[2] Weiss Albert eredeti terveivel (5 épület) szemben Reichl Kálmán 9[3] (más források szerint 13)[5] villát tervezett összesen 17 lakással. A lakások angol WC-vel és fürdőszobával felszereltek voltak, de mindegyik (és a hozzájuk tartozó kert is) külön terv alapján készült.[3] A szobákat parkettával, a konyhákat kőlapokkal burkolták be.[2] A kertekhez egy külön kertészet létesült, üvegházzal, fűtőházzal, kertészlakkal.[3] A VII. számú villa kifejezetten a mindenkori gyárigazgató részére épült.[5]

    A második világháború után az épületeket belül átépítették, és több lakást alakítottak ki bennük. A terület a 2000-es évek elejéig a nagyközönség elől őrszolgálattal el volt zárva, azóta szabadon látogatható.[3]

    A Tisztviselőtelep közvetlen szomszédságában található (de annak részét nem képezi) a gázgyár – azóta elbontott[6] – iparvágányának[7] és saját állomásának (Óbuda-Gázgyár teherpályaudvar) felvételi épülete.[8]

    A Munkástelep (Gázgyári kolónia, „külső telep”)

    szerkesztés
    • 1031 Budapest, Sujtás utca

    Az alacsonyabb beosztásban dolgozó munkások számára[2] készült lakótelepet vagy Gázgyári kolóniát[1] Almási Balogh Loránd tervezte. (Egyes források szerint barátja, Kós Károly olykor belejavított a terveibe.)[5] A telep három házcsoportból állott, épületeiben összesen 3 db 3 szobás, 78 db 2 szobás, 14 db 1 szobás lakás és 4 padlásszoba létesült.[3] Az épületek mindegyikében volt vezetékes víz, angol WC, gáz- (majd az 1930-as évektől villany-) világítás, gáztűzhely. Fürdőszobával ugyanakkor csak 3 lakás rendelkezett, a többi számára közös fürdőszobákat alakítottak ki. A szobákat hajópadlóval, a konyhákat betonlappal burkolták be.[2]

    Az épületek egymáshoz épültek, de mögöttük itt is kiskerteket alakítottak ki a dolgozók részére, ahol megengedett volt az aprójószág-tartás (háborús időben a sertéshízlalás is). A telephez közösségi épület,[3] legényszálló, vendéglátóipari egység, iskola (ez csak az 1920-as évekre készült el) és óvoda is tartozott. Egyes források még azt is tudni vélik, hogy a gyár lakóknak hintót biztosított a bevásárláshoz.[1] A futballpálya 1927–1931 között került kialakításra, a Gázgyári Művelődési Ház pedig az 1950-es években épült.[5]

    Felmerült a telep bővítésének gondolata is, erre azonban nem került sor.[3]

    Napjainkban

    szerkesztés

    Mindkét telep túlélte a Gázgyár 1984-es bezárását. 2004-től a Fővárosi Önkormányzathoz tartoznak. A magas bérleti díjak miatt kevés az új beköltöző, a volt gázgyári dolgozók száma jelentősebb a rájuk vonatkozó régi szerződéses alacsonyabb bérleti díjak miatt. A Művelődési Ház az ezredforduló óta használaton kívül áll (egy ideig a szomszédos Aquincumi Múzeum kőtáraként funkcionált).[5]

    A Munkástelep iskolája már nem üzemel, az óvoda viszont Óbudai Almáskert Óvoda néven igen.[9]

    Jegyzetek

    szerkesztés

    Források

    szerkesztés

    Egyéb irodalom

    szerkesztés
    • Sz. Bányai Irén: A gázgyári kolónia. Az óbudai gázgyár munkás- és tisztviselő telepének történeti és néprajzi elemzése, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen, 1936, ISBN 963-472-087-0 (Folklór és etnográfia 93.)
    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Óbudai_Gázgyári_Lakótelep&oldid=27578499”