Főmenü megnyitása


Az ódélarab írás a protosínai írásból az i. e. 9. század környékén kialakult sémi írástipus. A dél-arábiai ódélarab nyelvek lejegyzése mellett az ókori Dʿmt királyságban használt proto-ge'ez (vagy proto-ethiosémi) írás lejegyzésére is használatos volt, s ez az etióp írás őse. Két fajtája ismert, a monumentális (musznad) és a kurzív (zabur).

Feliratos ódélarab
Típusmássalhangzó-írás
Nyelvek ódélarab nyelvek, ge'ez
Időszak i. e. 9. - i. u. 7. század
Felmenő írásrendszerekproto-sínai írás
Rokon írásrendszerek föníciai
óhéber írás
Leszármazott írásrendszerek óészakarab írás
etióp írás

A betűkSzerkesztés

Úgynevezett abdzsad tipusú, azaz csak mássalhangzókat jelölő írás, 29 mássalhangzójellel, magánhangzókat nem tartalmaz. Olvasása jobbról balra történik. Az egyes betűknek nincs önálló ódélarab elnevezése (legalábbis ezidáig nem ismert), ezért vagy a héber vagy az arab vagy az etióp elnevezéseket használják rájuk (többnyire vegyesen). Az betűk sorrendje mind az arabtól, mind a hébertől eltér, a kezdőbetűkből alkotott betűszóval úgynevezett „halhame”. A betűket szokás formailag is csoportosítani.

Monumentális ódélarab írásSzerkesztés

A musznad-nak (المُسند) is nevezett, jellegzetesen szögletes írást a szabái, katabáni, máini és hadramauti királyságokban használták monumentális, illetve dedikációs feliratok lejegyzésére. Legkorábbi emlékei nagyjából egyszerre jelennek meg Eritreában (Akkele Guzaj, i. e. 9. század), valamint Babilóniáben és Jemenben (i. e. 8. század).

Végső formája körülbelül az i. e. 5. századra alakult ki, használata körülbelül az i. u. 7. századig tartott, amikor átadta helyét az arab írásnak. Ez alatt az idő alatt az ódélarab mellett számos, az írás különböző variánsaival írt óészakarab felirat is keletkezett.

Etiópiában ez az írás fejlődött tovább a ma ismert ge'ez írássá, ami eredetileg csak ezeket a jeleket tartalmazta, később azonban mellékjelekkel kiegészülve, illetve bizonyos betűmódosításokkal szótagírássá vált. Ma számos etiópiai nyelv (amhara, tigrinya, tigré), valamint egyéb sémi, kusita és nílo-szaharai nyelv lejegyzésére is szolgál.

Az epigrafikus ódélarab ábécé (musznad)
héber ה ל ח מ ק ו שׁ ר ב ת שׂ כ נ ס פ א ע ג ד ט ז י צ ט'
betű
átírás
IPA
 
h
[h]
 
l
[l]
 

[ħ]
 
m
[m]
 
q
[q]
 
w
[w]
 
s2
[ɬ]
 
r
[r]
 
b
[b]
 
t
[t]
 
s1
[s]
 
k
[k]
 
n
[n]
 

[x]
 
s3
[s̪]
 
f
[f]
 
ʾ
[ʔ]
 
ʿ
[ʕ]
 

[ɬʼ]
 
g
[g]
 
d
[d]
 
ġ
[ɣ]
 

[tʼ]
 
z
[z]
 

[ð]
 
y
[j]
 

[θ]
 

[tˢʼ]
 

[θʼ]
föníciai                                            
etióp
más átírások: ś š š s s ś
Alak szerint csoportosítva
kör Y Π függőleges átlós „doboz”
betű
átírás
IPA
 
ʿ
[ʕ]
 
q
[q]
 
y
[j]
 

[θ]
 

[tˢʼ]
 

[θʼ]
 
r
[r]
 
w
[w]
 
h
[h]
 

[x]
 

[ħ]
 
b
[b]
 
ġ
[ɣ]
 
s1
[s]
 
k
[k]
 
ʾ
[ʔ]
 
g
[g]
 
l
[l]
 
n
[n]
 
m
[m]
 
s2
[ɬ]
 
s3
[s̪]
 
t
[t]
 
z
[z]
 
f
[f]
 
d
[d]
 

[ð]
 

[ɬʼ]
 

[tʼ]

Kurzív ódélarab írásSzerkesztés

A zabur-nak vagy (ó)délarab minuszkulának is nevezett írás a monumentális ódélarab írás kurzív változata. A mindennapi használatra szánt feljegyzések többnyire farudakra írva maradtak ránk.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ryckmans, J. – Müller, W. W. – Yu, Abdallah: Textes du Yémen Antique inscrits sur bois, Louvain-la-Neuve, 1994 (Publications de l'Institut Orientaliste de Louvain 43.)

Lásd mégSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Höfner, Maria: Altsüdarabische Grammatik (Porta Linguarum orientalium, Band 24) Leipzig, 1943
  • Pirenne, Jacqueline: Paléographie des Inscriptions sud-arabes, Tome I. (Verhandelingen van de Koninklijke Vlaamse Academie voor Wetenschappen, Letteren en Schone Kunsten van Belgie. Klasse der Letteren. Verhandeling Nr. 26) Brüssel, 1956
  • Beeston, Alfred Felix Landon: Arabian Sibilants. Journal of Semitic Studies, vol. 7., p. 222-233.
  • Stein, Peter: The Ancient South Arabian Minuscule Inscriptions on Wood: A New Genre of Pre-Islamic Epigraphy. Jaarbericht van het Vooraziatisch-Egyptisch Genootschap “Ex Oriente Lux”, vol. 39.

Külső hivatkozásokSzerkesztés