Wikipédia

Önellátó mezőgazdaság

A lapnak nincs ellenőrzött változata, lehet, hogy még egyáltalán nem ellenőrizte senki a minőségét.

Önellátó mezőgazdaságról akkor beszélünk, amikor a gazdálkodók saját maguk és családjaik szükségleteinek fedezésére termesztenek növényeket a kisbirtokaikon.[1] A megélhetési mezőgazdasági termelők növények termelését végzik a túlélés és a többnyire helyi igények kielégítése miatt. A növény ültetési döntések elsõsorban annak figyelembevételével születnek, hogy mire lesz szüksége a családnak a következõ évben, és csak másodsorban a piaci árak alapján.[1] Tony Waters, a szociológia professzora a "megélhetési földműveseket" úgy határozza meg, mint "azokat az embereket, akik azt termesztik, amit megesznek, saját házat építenek, és anélkül gazdálkodnak, hogy rendszeresen vásárolnak vagy adnak el a piacon".[2] :2

Egy bakweri farmer a Kamerun-hegy lejtőin lévő taroföldjén dolgozik (2005)
Önellátó gazdálkodók árulják termékeiket

Az önellátó gazdálkodás ellenére a legtöbb ilyen gazdálkodó bizonyos mértékben részt vesz a kereskedelemben is. Bár készpénzben mért kereskedésük kisebb, mint a modern, összetett piacokkal rendelkező országok fogyasztóié, ezeket a piacokat elsősorban árubeszerzésre használják, nem élelmiszer-bevételre; ezek az áruk általában nem szükségesek a túléléshez, és tartalmazhatnak cukrot, vas tetőfedőt, kerékpárokat, használt ruhákat és így tovább. Sokuknak fontos kereskedelmi kapcsolatai vannak, és olyan kereskedelmi cikkekkel rendelkeznek, amelyeket speciális készségeik vagy a piacon értékes erőforrásokhoz való különleges hozzáférésük miatt tudnak előállítani.[3]

Az önellátó gazdálkodás ma a legelterjedtebb a fejlődő országokban.[3] Az önellátó mezőgazdaságra általában jellemzői a csekély tőke-/finanszírozási igény, vegyes termesztés, mezőgazdasági vegyszerek (pl. növényvédő szerek és műtrágyák ) korlátozott használata, nem nemesített termény- és állatfajták, eladásra csak kevés vagy egyáltalán nem szánt többlettermés, hagyományos eszközök (pl. kapa, bozótvágó), főként növénytermesztés, kis szétszórt földterületek, szakképzetlen munkaerő (gyakran családtagok) igénybevétele és (általában) alacsony terméshozam.

Történelem

szerkesztés

Az önellátó mezőgazdaság volt a világ meghatározó termelési módja egészen a közelmúltig, amikor a piaci alapú kapitalizmus széles körben elterjedt.[4]

Az önellátó mezőgazdaság a huszadik század elejére már nagyrészt eltűnt Európában. Észak-Amerikában csökkenni kezdett azáltal, hogy az 1930-as és 1940-es években a részvényesek és bérlő gazdálkodók kimozdultak Amerika déli és középnyugati területeiről.[2] Közép- és Kelet-Európában a félig önellátó mezőgazdaság 1990 után újra megjelent a rendszerváltás utáni átmeneti gazdaságban, de a 2004-es vagy 2007-es EU-csatlakozással a legtöbb országban csökkent a jelentősége (vagy eltűnt).[5]

Kortárs példák

szerkesztés

Az önellátó gazdálkodás ma is létezik Afrika vidéki részein,[6] valamint Ázsia és Latin-Amerika egyes részein. 2015-ben a fejlődő országok vidéki területein élő 500 millió háztartásból körülbelül 2 milliárd ember (a világ népességének valamivel több mint 25%-a) élt „kistermelőként”, kevesebb mint 2 hektáron dolgozva.[7] A kínai gazdálkodók körülbelül 98%-a kis gazdaságokban dolgozik, és Kína a világ összes gazdaságának körülbelül a felét teszi ki.[7] Indiában az összes gazdálkodó 80%-a kistermelő; Etiópia és Ázsia csaknem 90%-a; míg Mexikó és Brazília 50%-a és 20%-a kisbirtokos.[7]

Azokon a területeken, ahol manapság nagyrészt önellátó gazdálkodást folytatnak, mint például India és Ázsia más régiói, a gyakorlat az utóbbi időben visszaesett. Ez olyan folyamatoknak köszönhető, mint az urbanizáció, a földek vidéki térségekké való átalakulása és a kapitalista gazdálkodási formák integrációja.[8] Indiában az iparosodás növekedése és a vidéki mezőgazdaság csökkenése a vidéki munkanélküliséghez és az alacsonyabb kasztokhoz tartozók szegénységének növekedéséhez vezetett. Az urbanizált területeken élni és dolgozni tudók növelhetik jövedelmüket, míg a vidéken maradóké nagymértékben csökkent, ezért nem a szegénység stagnált. Ez növeli az alacsonyabb és magasabb kasztok közötti jövedelmi különbséget, és megnehezíti a vidékiek számára a kasztok rangsorában való előrelépést. Ez a korszak a tönkrement gazdálkodók egyre gyakoribb öngyilkosságának és az „eltűnő falunak” az időszakát jelentette.[8]

Alkalmazkodás a globális felmelegedéshez

szerkesztés

A legtöbb önellátó mezőgazdaságot a trópusi éghajlaton található fejlődő országokban folytatják. Az éghajlatváltozás növénytermesztésre gyakorolt hatásai ezekben a régiókban intenzívebbek lesznek, mivel a szélsőséges hőmérsékletek alacsonyabb terméshozamhoz kapcsolódnak. A gazdálkodók kénytelenek reagálni a megnövekedett hőmérsékletre úgy, mint a megnövekedett földterület és munkaerő-ráfordítás, amelyek veszélyeztetik a hosszú távú termelékenységet.[4] A változó éghajlatra adott válaszintézkedések magukban foglalhatják a napi élelmiszer-fogyasztás csökkentését és az állatállomány értékesítését a termelékenység csökkenése ellensúlyozására. Ezek a válaszok gyakran veszélyeztetik a háztartási gazdaságok jövőjét a következő évszakokban, mivel sok gazdálkodó eladja a munkavégzésre használt igásállatokat, és elfogyasztja az ültetésre félre tett magvakat is.[9] Az éghajlatváltozás jövőbeli hatásainak teljes mértékének megmérése nehéz, mivel a kistermelői gazdaságok összetett rendszerek, amelyek sokféle kölcsönhatást mutatnak. A különböző helyszíneken eltérő alkalmazkodási stratégiák állnak rendelkezésre, mint például a növény- és állatállomány helyettesítése.[10] A gabonanövények, például a búza, a zab és a kukorica termelési rátája nagyrészt a termőképességre gyakorolt hőhatás miatt csökkent.[11] Ez arra kényszerítette a gazdálkodókat, hogy hőtűrőbb növényekre váltsanak, hogy fenntartsák a termelékenység szintjét.[12] A növények hőtűrő alternatívákkal való helyettesítése korlátozza a kistermelői gazdaságokban termesztett növények általános sokféleségét. Mivel sok gazdálkodó azért gazdálkodik, hogy kielégítse napi élelmiszerszükségletét, ez negatívan befolyásolhatja a táplálkozást és az étrendet sok önellátó mezőgazdaságot folytató családban is.[13]

Az önellátó gazdálkodás típusai

szerkesztés

Talajváltó mezőgazdaság

szerkesztés

Az ilyen típusú gazdálkodás során egy erdőterületet kivágással (kivágással) és égetéssel megtisztítanak, és növényeket termesztenek. Európában főleg a kora középkorra volt jellemző. Két-három év elteltével a talaj termékenysége csökkenni kezd, a földet felhagyják, és a gazdálkodó elköltözik, hogy egy friss földet tisztítson meg máshol az erdőben, miközben ez a folyamat folytatódik.[14] Míg a földet parlagon hagyják, a kivágott területen helyreáll a talaj termékenysége és biomassza. Egy évtized vagy több elteltével a gazda visszatérhet az első földterületre. Ez a mezőgazdasági forma alacsony népsűrűség mellett is fenntartható, de a nagyobb népességterhelés gyakoribb irtást igényel, ami megakadályozza a talaj termékenységének helyreállítását, több erdő lombkoronáját nyitja meg, és ösztönzi a bozótosodást a nagy fák rovására, ami végül erdőkihalást és talajt eróziót eredményez.[15] A váltakozó termesztést Indiában dreddnek, Indonéziában ladangnak, Északkelet-Indiában jhummingnak nevezik.

Trágyázó gazdálkodás

szerkesztés

 

Nomád pásztorkodás

szerkesztés

Az ilyen típusú gazdálkodás során a nem letelepedett emberek állataikkal együtt vándorolnak egyik helyről a másikra, hogy takarmányt keressenek állataiknak. Általában szarvasmarhát, birkát, kecskét, tevét és/vagy jakot nevelnek tejért, bőrért, húsért és gyapjúért.[16] Ez az életmód általános Közép- és Nyugat-Ázsia egyes részein, Indiában, Kelet- és Délnyugat-Afrika, valamint Eurázsia északi részén. Ilyenek például a Himalája nomád bhotiják és gudzsarjai. Szamarak, lovak és tevék hátán szállítják holmijukat, például sátrakat stb.[17] A hegyvidéki régiókban, például Tibetben és az Andokban, jakot és lámát nevelnek. A rénszarvas a sarkvidéki és szubarktikus területek állatállománya. A juh, a kecske és a teve gyakori állat, és a szarvasmarha és a ló is fontos.[16][18]

Intenzív önellátó "nyomásos" vagy vetésforgós gazdálkodás

szerkesztés

Az intenzív önellátó mezőgazdaságban a gazda egy kis földterületet művel meg egyszerű eszközökkel és több munkaerővel.[19] A napsütéses éghajlat és a termékeny talaj lehetővé teszi egynél több növény termesztését évente ugyanazon a parcellán. A gazdálkodók kis földterületeiket arra használják fel, hogy helyi fogyasztásukhoz elegendő mennyiséget termeljenek, míg a fennmaradó terményt cserére használják fel más árukkal szemben. Ez azt eredményezi, hogy egy hektáronként sokkal több élelmiszert termelnek, mint más típusú gazdaságok. A legintenzívebb esetekben a gazdák akár teraszokat is kialakíthatnak a meredek domboldalak mentén, ahol rizsföldeket művelhetnek. Ilyen terasz mezők Ázsia sűrűn lakott részein találhatók, például a Fülöp-szigeteken. A trágya, a mesterséges öntözés és az állati hulladékok műtrágyaként történő felhasználásával is felerősödhetnek. Az intenzív önellátó gazdálkodás elterjedt Dél-, Délnyugat- és Délkelet-Ázsia monszun régióinak sűrűn lakott területein.[19]

A szegénység enyhítése

szerkesztés

Az önellátó mezőgazdaság felhasználható a szegénység enyhítésére szolgáló stratégiaként, különösen az élelmiszerár-sokkok és az élelmezésbiztonság védőhálójaként. A szegény országok fiskális és intézményi forrásai korlátozottak, ami lehetővé tenné számukra a belföldi árak növekedésének megfékezését, valamint a szociális segélyprogramok irányítását, ami gyakran abból adódik, hogy olyan politikai eszközöket alkalmaznak, amelyeket a közepes és magas jövedelmű országoknak szántak.[20] Az alacsony jövedelmű országok szegények lakosságának általában a 80%-a vidéki területeken él, és a vidéki háztartások több mint 90%-a hozzáfér a földhöz, ennek ellenére a vidéki szegények többsége nem jut elegendő élelmiszerhez.[20] A z önellátó mezőgazdaságot az alacsony jövedelmű országokban fel lehet használni az élelmiszerválságra adott szakpolitikai válaszok részeként rövid és középtávon, és biztonsági hálót jelenthet az ezekben az országokban élő szegények számára.[20]

A mezőgazdaság mint megélhetési forma sikeresebb a nem mezőgazdasági munkákkal szemben a szegénység elleni küzdelemben azokban az országokban, ahol nagyobb az iskolai végzettség nélküli vagy képzetlen népesség.[21] A szegénységnek azonban bizonyos szintjeire figyelni kell, hogy a mezőgazdaságot a megfelelő emberek felé irányíthassuk.[22] A mezőgazdaság jobban tudja csökkenteni a mélyszegénységet azoknál, akiknek napi 1 dolláros jövedelmük van, mint azoknál, akiknek napi 2 dolláros bevételük van Afrikában.[22] Azok az emberek, akik kevesebb jövedelemmel rendelkeznek, nagyobb valószínűséggel rosszul iskolázottak, és kevesebb lehetőségük van; ezért munkaigényesebb vagyis nehezebb munkákat végeznek, például a segédmunkákat a mezőgazdaságban.[22] Azoknak, akik 2 dollárt keresnek, több lehetőségük van nem mezőgazdasági területeken kevésbé nehéz és munkaigényes munkákat végezni.[22]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Bisht (2014. szeptember 14.). „Subsistence Farming, Agrobiodiversity, and Sustainable Agriculture: A Case Study” (angol nyelven). Agroecology and Sustainable Food Systems 38 (8), 890–912. o. DOI:10.1080/21683565.2014.901273. ISSN 2168-3565. 
  2. ↑ a b Waters, Tony. The persistence of subsistence agriculture : life beneath the level of the marketplace [archivált változat]. Lexington Books (2008. november 4.). ISBN 978-0-7391-5876-0. OCLC 839303290. Hozzáférés ideje: 2023. március 19. [archiválás ideje: 2023. április 5.] 
  3. ↑ a b Miracle (1968). „Subsistence Agriculture: Analytical Problems and Alternative Concepts”. American Journal of Agricultural Economics 50 (2), 292–310. o. DOI:10.2307/1237543. 
  4. ↑ a b Aragón (2021. február 1.). „Climate Change and Agriculture: Subsistence Farmers' Response to Extreme Heat” (angol nyelven). American Economic Journal: Economic Policy 13 (1), 1–35. o. [2022. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1257/pol.20190316. ISSN 1945-7731. (Hozzáférés: 2022. április 10.) 
  5. ↑ Steffen Abele and Klaus Frohberg (Eds.). "Subsistence Agriculture in Central and Eastern Europe: How to Break the Vicious Circle?" Studies on the Agricultural and Food Sector in Central and Eastern Europe. IAMO, 2003. Archiválva 2011. július 19-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  6. ↑ Goran Hyden. Beyond Ujamaa in Tanzania: Underdevelopment and an Uncaptured Peasantry. Berkeley: University of California Press. 1980.
  7. ↑ a b c Rapsomanikis: The economic lives of smallholder farmers pp. 9. Food and Agriculture Organization of the United Nations, 2015 [2016. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 11.) „About two-thirds of the developing world's 3 billion rural people live in about 475 million small farm households, working on land plots smaller than 2 hectares.”
  8. ↑ a b Majumdar (2020. április 9.). „Rural Transformation in India: Deagrarianization and the Transition from a Farming to Non-farming Economy”. Journal of Developing Societies 36 (2), 182–205. o. [2023. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1177/0169796x20912631. ISSN 0169-796X. (Hozzáférés: 2022. február 14.) 
  9. ↑ Thorlakson (2012. december 1.). „Reducing subsistence farmers' vulnerability to climate change: evaluating the potential contributions of agroforestry in western Kenya” (angol nyelven). Agriculture & Food Security 1 (1), 15. o. DOI:10.1186/2048-7010-1-15. ISSN 2048-7010. 
  10. ↑ Morton (2007. december 11.). „The impact of climate change on smallholder and subsistence agriculture” (angol nyelven). Proceedings of the National Academy of Sciences 104 (50), 19680–19685. o. DOI:10.1073/pnas.0701855104. ISSN 0027-8424. PMID 18077400. 
  11. ↑ Bita (2013. november 4.). „Plant tolerance to high temperature in a changing environment: scientific fundamentals and production of heat stress-tolerant crops”. Frontiers in Plant Science 4, 273. o. DOI:10.3389/fpls.2013.00273. ISSN 1664-462X. PMID 23914193. 
  12. ↑ Eyshi Rezaei (2015. október 1.). „Adaptation of crop production to climate change by crop substitution” (angol nyelven). Mitigation and Adaptation Strategies for Global Change 20 (7), 1155–1174. o. [2023. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/s11027-013-9528-1. ISSN 1381-2386. (Hozzáférés: 2022. április 10.) 
  13. ↑ Habtemariam (2017. március 1.). „Impact of climate change on farms in smallholder farming systems: Yield impacts, economic implications and distributional effects” (angol nyelven). Agricultural Systems 152, 58–66. o. [2022. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.agsy.2016.12.006. (Hozzáférés: 2022. április 10.) 
  14. ↑ Community Forestry: Forestry Note 8. www.fao.org. [2020. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 30.)
  15. ↑ De Neergaard (2008. november 4.). „Soil Erosion from Shifting Cultivation and Other Smallholder Land Use in Sarawak, Malaysia”. Agriculture Ecosystems & Environment 4 (42), 182. o. DOI:10.1016/j.agee.2007.12.013. 
  16. ↑ a b Miggelbrink, Judith.. Nomadic and indigenous spaces : productions and cognitions. Routledge (2016. november 4.). ISBN 978-1-315-59843-7. OCLC 953047010 
  17. ↑ Hymer (Spring 2018). „Economic Forms in Pre-Colonial Ghana”. Economic History Association 30 (1), 33–50. o. DOI:10.1017/S0022050700078578. 
  18. ↑ Miggelbrink, Judith. Nomadic and indigenous spaces : productions and cognitions. Routledge (2016. november 15.). ISBN 978-1-138-26721-3. OCLC 1010537015 
  19. ↑ a b Vaughn (2014. május 1.). „Intensive Interventions in Reading for Students with Reading Disabilities: Meaningful Impacts”. Learning Disabilities Research & Practice 29 (2), 46–53. o. DOI:10.1111/ldrp.12031. ISSN 0938-8982. PMID 24910504. 
  20. ↑ a b c de Janvry (2011. június 1.). „Subsistence farming as a safety net for food-price shocks”. Development in Practice 21 (4–5), 472–480. o, Kiadó: Elisabeth Sadoulet. DOI:10.1080/09614524.2011.561292. ISSN 0961-4524. 
  21. ↑ Christiaensen (2018. szeptember 1.). „Agriculture, structural transformation and poverty reduction: Eight new insights” (angol nyelven). World Development 109, 413–416. o. DOI:10.1016/j.worlddev.2018.05.027. ISSN 0305-750X. 
  22. ↑ a b c d Christiaensen (2011. november 1.). „The (evolving) role of agriculture in poverty reduction—An empirical perspective” (angol nyelven). Journal of Development Economics 96 (2), 239–254. o. [2022. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.jdeveco.2010.10.006. (Hozzáférés: 2022. december 17.) 

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Subsistence agriculture című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Önellátó_mezőgazdaság”