Az üdvtörténet keresztény fogalom, amely alatt az emberiség teljes múltját és jövőjét értik, amennyiben azt a várt üdvösség szempontjából eszkatologikusan szemlélik és értelmezik. Először is általános fogalom, amely a kereszténység tanításában azt jelöli, hogy Isten hordozza az emberiségnek, mint egésznek a történelmét, amelyben minden embernek felajánlotta az üdvösséget, és kegyelme, valamint a megigazulás ténylegesen realizálódott az emberiségben. A fogalom jelenti továbbá az üdvösség e tapasztalatainak és konkretizálódásainak történetét az egész emberiségen belül. Továbbá azt is jelenti, hogy az üdvösség kereszténység előtti és kereszténységen kívüli tapasztalatai dinamikusan az üdvösségnek Krisztusban beköszöntött voltaképpeni idejére, kairoszára irányulnak.[1]

A kifejezést leginkább keresztény környezetben használják, és a keresztény teológia a fogalmat a 19. század közepe táján alkotta meg. Különböző összefüggésekben másképp használják, és teológiai vonatkozásai miatt kezdettől fogva ellentmondásos.[2]

Keresztény üdvtörténet szerkesztés

A keresztény üdvtörténetet három fő szakaszra osztják:

Az üdvtörténet fontos állomásai: az ember teremtése, a bűnbeesés, az eredendő bűn és a Paradicsomból való kiűzés, amely az Istentől, mint az élet forrásától való elszakadást jelképezi. Aztán Izráel, mint választott nép az Ószövetségben, Ábrahám elhívásától kezdve. A csúcspontot Jézus Krisztus földi élete, kereszthalála és feltámadása jelenti. Az üdvtörténet beteljesedése az egyetemes feltámadás, a végső ítélet és az örök élet.[3]

Az üdvtörténetnek két fő forduló­pontja van: [4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Rahner-Vorgrimler
  2. Karl Gerhard Steck: Evangelisches Kirchenlexikon. Hrsg.: Heinz Brunotte, Otto Weber. 2. Auflage. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen und Zürich 1962, Heilsgeschichte, S. 87–88: „Heilsgeschichte, als eigenständiger Begriff im 19. Jh., sachlich in Bibel und Kirchenlehre wurzelnd, ist als Deutungsmittel des göttlichen Offenbarungshandelns selbst vieldeutig.“
  3. Historia zbawienia. W: Religia. Encyklopedia PWN. Tadeusz Gadacz, Bogusław Milerski (red.). T. 4. Warszawa: PWN, 2002, s. 421. (lengyelül)
  4. Tolnai Új Világlexikona 17. Üdvösség (1930)

Források szerkesztés