Főmenü megnyitása

A megigazulás (δικαιοσύνη, dikaióma, justificatio) keresztény teológiai fogalom. A helyes viszony helyreállítása Isten és az ember között. A teljesség üdvözítő ajándéka. [1]

Általánosságban véve a megigazítás Istennek arra a cselekedetére vonatkozik, amellyel a bűnbánó és megtérő bűnöst igaznak mondja vagy tekinti. A megigazítás a kárhoztatás ellentéte.[2]

Teológiai értelemben a megigazulás fogalma újszövetségi szövegekből, többek közt Pál apostolnak a Rómaiakhoz és a Galatákhoz írt levélben szereplő gondolataiból bontakozott ki, azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mi teszi az embert igazzá Isten előtt. [1]

Tartalomjegyzék

BibliaSzerkesztés

"Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt, az Isten hosszú tűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való" (Róm 3:24-26).
"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez" (Ef 2:8).

Római Katolikus EgyházSzerkesztés

A katolikus teológiában az ember lelkében végbemenő változás, amidőn a bűn és Isten előtt való utálatosság állapotából kiemelkedve ismét igazzá, Isten barátjává és gyermekévé lesz. Magában foglalja a bűnök és azok büntetéseinek elengedését Krisztus eleget tevő érdemei alapján illetve az ember újjászületését, melyet a megszentelő isteni kegyelem eszközöl.[3]

ProtestantizmusSzerkesztés

  • A protestáns felfogás szerint Isten a megigazulás révén az embert - aki bensőleg mindig bűnös marad - Jézus Krisztusra való tekintettel igaznak tekinti. (Luther)
  • Az ember természeténél fogva bűnös, Jézus Krisztus igaz volta azonban, mint egy palást, eltakarja az ember bűneit. (Kálvin)

Luther szerint csak a hitetlenség révén veszítheti el az ember a megigazulást, Kálvin szerint pedig csak a predestináltak részére nyújtott megigazulás nem veszíthető el.[4]

A protestantizmus nézete alapján a keresztények nem a törvény által igazulnak meg, hanem a Krisztushoz való teljes odafordulás: a megtérés, az élő hit,[5] valamint Isten kegyelméből és irgalmából.[6] Ebből az adományból a megigazult számára "új élet" következik[7] a szeretetben.[8]

Amikor Isten megbocsát a bűnösnek, visszavonja a megérdemelt büntetést és úgy bánik vele, mintha nem vétkezett volna, akkor isteni pártfogása alá veszi és Krisztus igazságának érdemei által megigazítja. A bűnös egyedül a Jézus Krisztus áldozatában való hit által igazulhat meg. Krisztus a bűnös világ vétkeinek engesztelő áldozatává vált. Saját cselekedetei senkit sem igazíthatnak meg. Kizárólag Krisztus szenvedése, halála és feltámadása által szabadulhat meg a bűntudattól, a törvény kárhoztatásától és a törvényszegés büntetésétől. [9]

A hívőnek növekednie kell tapasztalatokban, azáltal, hogy szüntelen Krisztus tanítását tartja szem előtt. Az akarat folytonos átadása és állandó engedelmesség által részesül a megigazulás áldásában. Az a hit, amely nem terem jó gyümölcsöket, nem igazítja meg a lelket. [9]

" Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből" (Jak 2:24).

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. a b Kránitz Mihály, Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára
  2. 7. napot ünneplő adventisták hitelvei, 2002, Advent Kiadó
  3. Pallas
  4. Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
  5. Róm 3,28
  6. Titus 3,7
  7. Róm 6,4 12
  8. Stuttgarti Bibliai Kislexikon, 1974
  9. a b E. G. White: Bizonyságtételek - Hit általi megigazulás

További információkSzerkesztés