ÁVT BERAUN
Az ÁVT I. 504-581 mozdonyok tehervonati szerkocsis gőzmozdonyok voltak az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság-nál (ÁVT), amelyek a kkStB is beszerzett Rakonitz-Protivín és a Tarnów-Leluchów pályaszakaszaira.
| ÁVT BERAUN | |
 | |
| ÁVT BERAUN ÁVT IVs osztály OMÁV IVs osztály MÁV IIIm. osztály OMÁV 33 sorozat kkStB 32 sorozat MÁV 358 sorozat BBÖ 32 sorozat ČSD 311.0 és 311.1 sorozat FS 198 sorozat | |
| Pályaszám | |
| ÁVT 1873-ig: I 504–581 ÁVT 1873-tól: IVs osztály 758–859 ÁVT 1897-től: 3301–3388 MÁV 1891-től: IIIm 3061–3088 MÁV 1891-től: 358,001–028 kkStB: 32.01–91 BBÖ: 32.02..76 ČSD: 311.001–008 és 311.101–140 FS: 198.001 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Mf. d. StEG, Bécs |
| Gyártásban | 1866–1876 |
| Selejtezés | 1920-as évek |
| Darabszám | 102 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | C |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 1291 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 45 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 14 629 mm |
| Hossz | 3061–3069; 3075–3086 psz.: 8 301 mm 3070–3074; 3087–3088 psz.: 8 504 mm |
| Magasság | 4570 mm |
| Szélesség | 2870 mm |
| Csatolt kerekek tengelytávolsága | 3108 mm |
| Teljes tengelytávolság | 3108 mm |
| Üres tömeg | 30,3 t |
| Szolgálati tömeg | 33,8 t |
| Tapadási tömeg | 33,8 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 11,4 t |
| Fékek | |
| Típusa | kézifék |
| Rögzítőfék | kézifék |
| Gőzvontatás | |
| Jelleg | C–n2 |
| Szolgálati tömeg szerkocsival | 58,8 |
| Hengerek | |
| Száma | 2 |
| Átmérője | 421 mm |
| Dugattyú lökethossza | 632 mm |
| Állókazán típusa | síktűzszekrényes |
| Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett | 1804,5 mm |
| Gőznyomás | 9 at |
| Tűzcsövek | |
| Száma | 165 db |
| Belső/külső átmérője | 46,5/52 mm |
| Hossza | 4135 mm |
| Rostélyfelület | 3061–3069; 3075–3086 psz.: 1,62 m² 3070–3074; 3087–3088 psz.: 1,85 m² |
| Sugárzó fűtőfelület | 3061–3069; 3075–3086 psz.: 8,0 m² 3070–3074; 3087–3088 psz.: 8,7 m² |
| Csőfűtőfelület | 112,0 m |
| Gépezeti vonóerő | 45,96 kN |
| Tapadósúlyból számított vonóerő | 53,05 kN |
| Vezérmű rendszere | Stephenson, nyitott |
| Szerkocsi | |
| Típusa | 12, 14, 20, 37 |
| Szolgálati tömege | 25,0 |
| Vízkészlet | 8,8 m³ |
| Tüzelőanyag-készlet | 6,0 m³ szén |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története
szerkesztésAz ÁVT 1866-1873 között építette ezeket a három kapcsolt kerékpárú gépeket a saját mozdony gyárában. Az ÁVT első számozási rendszerében 504-581 pályaszámokat, 1873-ban pedig IVs osztály 758-835 számokat kaptak. Ennek a sorozatnak a később gyártott tagjai 836-859-ig lettek beszámozva. Végül 1897-ben 3301-3374 lett a pályaszámuk. A magyar pályaszakaszok 1891-es államosításakor a sorozat mozdonyaiból 14 db került MÁV állományba ahol előbb IIIm osztály 3061-3074, majd 1911-től a 358 sorozatba lettek beosztva.
1875-ben a cs.kir. Tarnów-Leluchów Vasútnak 12 db és 1875-1876-ban a Rakonitz-Protivín Vasút számára szintén 12 db épült. A Tarnów-Leluchów Államvasutaknál a BIAŁA, BOBOWA, DUNAJEC, GROMNIK, GRYBÓW, KRYNICA, LELUCHÓW, RYTRO, TARNÓW, TUCHÓW, SZCZAWINCA és ŻEGIESTÓW neveket kapták. Az sorozat mozdonyait a Rakonitz-Protivín Vasútnak a Wiener Neustadti Mozdonygyár és a Floridsdorfi Mozdonygyár szállította. A mozdonyok 201-212 pályaszámokat és a BERAUN, BŘEZNIC, MILIN, MIROVIC, PISEK, PŘIBRAM, PROTIWIN, PÜRGLITZ, RAKONITZ, ZDIC, ALTHÜTTEN és STADTL neveket kapták.
Az osztrák pályarészek államosítása után a Tarnow-Leluchów Vasút mozdonyai 32,01-12 32,31-91 az ÁVT gépek 32.31–91 a Rakonitz-Protivín Vasútéi pedig először le 37,01-12, majd 1892-től 32,13-24 pályaszámokat kaptak a kkStB-nél.
Az első világháború után a fennmaradó nyolc Rakonitz-Protivín Vasút mozdonyaiból mint 311,0 sorozat, 40 darab ÁVT mint 311,1 sorozat került a ČSD állományába, amelyeket 1937-ig selejteztek. A BBÖ-höz két gép a Tarnow-Leluchów Vasúttól (32,02 és 03) és három az ÁVT mozdonyok közül (32,45, 72 és 76) került, amelyek 1925 voltak állományban. Két mozdony a Tarnow-Leluchów Vasúttól Jugoszláviába került, egy Olaszországba, mint FS 198 001. A háború után a Tarnow-Leluchów Vasútnál megmaradt gépekből néhány a PKP-hez került, amelyeket ott selejteztek anélkül hogy, pályaszámot kaptak volna.
Irodalom
szerkesztés- Lokomotiv-Typen der kk landesbef Maschinen-Fabrik in Wien der priv österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft, M Engel & Sohn, kk Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie, Wien, 1888
- Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978 ISBN 3-900134-40-5
- Griebl, Slezak, Sternhart: BBÖ Lokomotiv-Chronik 1923–1938, Verlag Slezak, 1985 ISBN 3-85416-026-7
- Johann Stocklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3
- Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG I 504–581 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
szerkesztés- A mozdonyok története számokban (németül)
