1-Fenil-etil-amin
| 1-fenil-etil-amin[1] | |||
 Az 1-fenil-etil-amin szerkezete | |||
| Más nevek | (±)-1-fenil-etil-amin (±)-α-metil-benzil-amin | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 618-36-0 | ||
| ChemSpider | 7130 | ||
| KEGG | C02455 | ||
| ChEBI | 670 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | RQEUFEKYXDPUSK-UHFFFAOYSA-N | ||
| ChEMBL | 278059 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C8H11N | ||
| Moláris tömeg | 121,18 g/mol | ||
| Sűrűség | 0,94 g/ml | ||
| Olvadáspont | −65 °C[forrás?] | ||
| Forráspont | 187 °C | ||
| Veszélyek | |||
| Főbb veszélyek | korrozív | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az 1-fenil-etil-amin az aminok közé tartozó szerves vegyület, képlete C6H5CH(NH2)CH3. Színtelen folyadék, gyakran használt rezolválószer. A benzil-aminhoz hasonlóan erősen bázikus, stabil ammóniumsókat és imineket képez.
Előállítható az acetofenon reduktív aminálásával, az ilyen típusú reakció szokásos körülményei között. Egyik fő előállítási útja a Mignonac-reakció, mely redukálószerként hidrogéngázt használó egyedényes (one-pot) reakció:[2]
Egy másik eljárás a Leuckart-reakció, mely ammónium-formiátot használ.[3][4]
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ 1-Phenylethylamine - PubChem Public Chemical Database
- ↑ John C. Robinson, Jr. and H. R. Snyder (1955). „α-Phenylethylamine”. Org. Synth..; Coll. Vol. 3: 717
- ↑ Practical Organic Chemistry, 4th Ed.. London: Longman, 223–224. o. (1960). ISBN 9780582444072
- ↑ A. W. Ingersoll (1937). „α-Phenylethylamine”. Org. Synth..; Coll. Vol. 17: 76
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a(z) 1-Phenylethylamine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.