15 Eunomia
A 15 Eunomia kisbolygó az S típusú színképpel rendelkező kisbolygók egyike, melyet azonban később átsoroltak a V típusú kisbolygók közé. Annibale de Gasparis fedezte föl 1851. július 29-én.
.svg){kind=small} 15 Eunomia | |
.png) | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Annibale de Gasparis[1] |
| Felfedezés ideje | 1851. július 29.[1] |
| Felfedezés helye | Nápoly |
| Névadó | Eunomia |
| Ideiglenes név | A851 OA |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2010. január 4. (2455200,5 JD) |
| Aphélium távolsága | 469 655 585 km (3,139 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága | 320 948 104 km (2,145 CsE)[1] |
| Fél nagytengely | 395 301 844 km (2,642 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása | 0,188[1] |
| Orbitális periódus | 1568,93 nap 4,3 év[1] |
| Közepes anomália | 224,312°[1] |
| Inklináció | 11,739°[1] |
| Felszálló csomó hossza | 293,257°[1] |
| Perihélium szöge | 97,824°[1] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 255,33 km[1] |
| Tömeg | (30,5±1,9) ×1018 |
| Átlagos sűrűség | 3,85 gramm/köbcentiméter |
| Felszíni gravitáció | 0,137 m/s2 |
| Forgási periódus | 6,083 h[1] |
| Albedó | 0,209[1] |
| Abszolút fényesség | 5,28[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz 15 Eunomia témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alakja és színképi jellemzői
szerkesztésKissé megnyúlt alakú, de 357×255×212 km-es ellipszoiddal közelíthető égitest, a legnagyobb méretű S típusú kisbolygó. Felszínét változatos ásványvilág borítja a színképi mérések alapján, melyen a szilikátok és fémes vasnikkel a két fő összetevő. A színképi jellemzők kalcium-gazdag piroxénre – egy kisebb területen, - és egy kiterjedt folton olivines anyagtakaróra utalnak (Reed et al, 1997).
Mindezek a jellemzők arra utalnak, hogy a kisbolygó egy differenciálódott égitest. Ahogy a kondritok bemutatásánál is olvashatjuk, a radioaktív hőtermelés fölmelegítette a nagyobb méretű kisbolygókat is, melyekben differenciálódás zajlott le. Az Eunomia családba tartozó pályájú kisbolygók az ütközések hatására szétesett égitest darabjai lehetnek. Az Eunomia lehet a legnagyobb központi mag az égitestből, amelyről az ütközések lehántották a kérget és a köpeny egy részét is. Vannak azonban olyan modellszámítások is, melyek szerint az ütközések során szétesett anyaégitest állt ismét össze a ma megfigyelhető kisbolygóvá.
Irodalom
szerkesztés- Reed, K. L.,Gaffey, M. J.; Lebofsky, L. A. (1997): Shape and Albedo Variations of Asteroid 15 Eunomia, Icarus, Vol. 125, p. 446.
- Michel, P., Benz, W., Richardson, D. C. (2001): Catastrophic disruption of pre-shattered parent bodies, Icarus, Vol. 168, p. 420.
- Bérczi Sz. (2007): A Naprendszer égitestjeinek fejlődése. A kisbolygók. Fizikai Szemle. 57/3. sz. 88-94.
- Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (szerk. Bérczi Szaniszló) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978-963-284-034-5)
Külső hivatkozások
szerkesztés- Modell az Eunomia alakjáról Archiválva 2015. november 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Orbital simulation from JPL (Java) / Ephemeris
Jegyzetek
szerkesztés
