Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Abszolút fényesség

Égitest Abszolút fényesség (M)
Üstökösök
Hale–Bopp-üstökös -1,3[1]
Bolygók
Ceres, törpebolygó +3,34
Csillagok és extragalaktikus objektumok
Nap, csillag +4,83
Szíriusz, csillag +1,45
Betelgeuse, csillag -5,60
RR Lyrae típusú változócsillag 0,00
Rigel, csillag -7,00
Deneb, csillag -7,20
Nóva -7,50 – -8,80
LBV 1806-20, fényes kék változócsillag -14,20
Ia típusú szupernóva -19,30
Tejútrendszer -20,50
Messier 87 óriás elliptikus galaxis -22,00
Átlagos kvazár -25,50
3C 273 kvazár -26,70

Az abszolút fényesség (M) egy égitest fényessége meghatározott távolságból nézve, melyet magnitúdóban mérünk. (A fényesség annál nagyobb, minél kisebb számértékű).

Tartalomjegyzék

MeghatározásSzerkesztés

Csillagok és galaxisok esetén azt mutatja meg, hogy 10 parszek távolságból milyen fényesnek látnánk, bolygók és más naprendszerbeli égitestek esetén pedig azt, hogy milyen fényesnek látnánk, ha a Földtől és a Naptól is 1 csillagászati egység (CsE) távolságra lenne.

Mivel az abszolút fényességet a látszólagosból számítjuk, és ebből többféle is van (lásd Égitestek fényessége), ezt alsó indexben vagy szövegesen meg kell adni, mert esetenként nagyon eltérő is lehet. Így a Nap abszolút magnitúdója +4,83 a V (sárga) sávban és +5,48 a B (kék) sávban.

A csillagok abszolút fényessége -10M és 17M között mozog, a galaxisok abszolút fényességének értéke sokkal kisebb, mert fényesebbek, például az M87 elliptikus galaxis abszolút fényessége -22M.

KiszámításaSzerkesztés

Az abszolút fényesség számított mennyiség:

 

ahol M az abszolút fényesség, m a látszólagos fényesség (mindkettő magnitúdóban) és r a csillag távolsága parszekben.[2]

Amennyiben szükséges a csillagközi fényelnyelést figyelembe venni, akkor:

 

ahol A a csillagközi fényelnyelés értéke. A Galaxis fősíkjában A=1 m/kpc, a galaktikus pólusok irányában azonban már csak A=0,1 m/kpc. A értéke erősen irányfüggő.[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szabó - Kiss - Sárnetzky: Vadászat a haldokló üstökösre. Élet és Tudomány, 2013. 51-52. szám (1606-1608. o.)
  2. Marik Miklós. Helyünk a világmindenségben A csillagászat alapjai. Budapest, 1989: Tankönyvkiadó, 139. o. ISBN 963 18 1883 7 
  3. [1]

IrodalomSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés