3DO Interactive Multiplayer
A 3DO Interactive Multiplayer (rövidítve 3DO) egy otthoni videójáték-konzol, amit a The 3DO Company fejlesztett. Az egykori Electronic Arts-alapító Trip Hawkins cége nem maga végezte a konzol gyártását, hanem csak egy specifikációt állított össze, melyet aztán eladott olyan cégeknek, akik gyártani kívánták azt. Az első gépeket a Panasonic készítette 1993-ban, majd 1994-ben a GoldStar (később LG), 1995-ben pedig a Sanyo is beszállt az üzletbe.
3DO Interactive Multiplayer | |||||
![]() | |||||
![]() | |||||
Általános adatok | |||||
Tervező | 3DO | ||||
Gyártó | Panasonic, Sanyo és GoldStar (ma LG) | ||||
Típus | Otthoni videójáték-konzol | ||||
Generáció | 5. generáció | ||||
Megjelenés ideje | |||||
Élettartam | 1993-1996 | ||||
Eladott darab | 2 millió | ||||
Legtöbbet eladott játék | Gex | ||||
Technikai jellemzők | |||||
Adathordozó | CD-ROM | ||||
Processzor | 12,5 MHz RISC ARM architektúrájú ARM60 | ||||
Vezérlő egység | Gamepad | ||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz 3DO Interactive Multiplayer témájú médiaállományokat. |
Bár indulásakor remek marketingkampányt folytattak (a Time magazin még az 1993-as év termékének is megválasztotta), és a technikai megvalósítás remek volt, a magas ár és a túltelített konzolpiac miatt a 3DO sosem vehette fel igazán a versenyt a Segával és a Nintendóval. A típus gyártását 1996 végén fejezték be.
Történet
szerkesztés1991-ben az Electronic Arts egykori alapítója, Trip Hawkins egy új céget hozott létre, a The 3DO Company-t. Célja az volt, hogy megalkossák a következő generációs, CD-alapú játékkonzolt, melyet nem ők, hanem külsős cégek gyártanának. A 3DO csak az eladott gépek és a játékok utáni licenszdíjakat gyűjtené be. A játékkiadóknak az általuk kért 3 dollár kedvezőbb volt, mint a Sega vagy a Nintendo lényegesen magasabb költségei. A hardvert Dave Needle és R.J. Mical tervezték, akik a Commodore Amiga és az Atari Lynx tervezésében is részt vettek, maguk a tervek pedig egy éttermi szalvétára lettek először lerajzolva 1989-ben. Hawkins, aki jól ismerte a két tervezőt, úgy döntött, hogy együttműködik velük ahelyett, hogy tiszta lappal indulva, saját kútfőből oldaná meg a gépfejlesztés kérdését.
Hawkins első körben a Sonyra és a Panasonicra gondolt, mint két legnagyobb hardvergyártóra, akik esetleg gyárthatnák a 3DO konzolt. A Sony nemet mondott, ugyanis ők már készítették a PlayStationt, és egy másik megkeresett cég, a Sega is kiszállt a várható költségek miatt. A Panasonic viszont úgy döntött, beszáll az üzletbe, és az FZ-1-es modellt bemutatta 1993-ban. Később a GoldStar és a Sanyo is elkezdték a gyártást. Voltak olyan cégek, melyek megvették a licenszet, de sohasem gyártottak 3DO konzolokat, például a Samsung, a Toshiba, és az AT&T (utóbbi 1994-ben egy prototípust azért épített).
Ennek a licenszelésnek a hátránya volt, hogy jelentős mértékben megnövelte az árakat. Ugyanis a gyártók szerettek volna a készülékeik után nyereséget, míg a Sony és a Sega saját konzoljaikat eleve veszteségesen adták el, hiszen az eladott szoftverekből jött a nyereség. Megjelenésekor a 3DO 700 dollár volt, magasan a legdrágább a konzolok között.[1] Ezen később változtattak, például a GoldStar modellje már csak 400 dollárba került, a Panasonicé pedig 500-ra csökkent.[2]
Az induláskor Hawkins állítása szerint a készülék HDTV-képes volt, és televíziós set-top-boxként való hasznosítására is keresik a megoldást.[3] Kétoldalas hirdetéseket adtak fel neves lapokban, technológiai ugrásként jellemezve a készüléket, azt állítva, hogy szoftveresen bőségesen el lesz látva. Hivatalosan 1993 októberében startolt el a konzol, a valóságban azonban voltak még csúszások. Az első játékok nem készültek el időre a még kiforratlan technika miatt, amellett a 3DO sem véglegesítette az utolsó pillanatig a specifikációkat, ami miatt meg azért késtek egyes játékok, mert a módosított hardveren is le kellett tesztelniük őket.[4] Egyetlen játék, a "Crash 'n Burn" jelent meg a startkor, és a Panasonic sem készített túl sok készüléket belőle eddig, üzletenként jellemzően egy-két darab volt csak eladó.[5]
Japánban 1994 márciusában indult meg a forgalmazás, kezdetben 6 játékkal. Kezdetben sikeres volt, ám lassan visszaesett, mivel a konzolt főként pornográf tartalmak terjesztésére használták az országban.
1995-ben megjelent a Sony PlayStation és a Sega Saturn, amelyek miatt a konzol a technikai fölényét is elvesztette. A 3DO erre úgy reagált, hogy a jó szoftverellátottságra helyezték a hangsúlyt, árakat csökkentettek, és bejelentették az M2 névre keresztelt utódot. Hogy hangsúlyozzák, nem hagyják cserben a régebbi konzol tulajdonosait sem, az M2 eleinte mint a 3DO konzol kiegészítője volt tervbe véve, majd egy új gépként, mely visszamenőlegesen kompatibilis. Végül a projektet lefújták.
A Panasoniccal ellentétben a GoldStar kezdetben csak hardvert gyártott, ami hamar veszteségessé tette az egészet - nem tudtak nyereséget termelni az árcsökkenések után. Próbáltak visszatérni a hagyományos módszerekhez, és veszteségesen árult gépek mellett nyereségesen szoftvereket eladni, de az üzletáguk túl későn alakult át. Mivel a Panasonic kizárólagos jogokat kapott az M2-es gyártására, a GoldStarnak nem volt többé érdeke a gépet tovább gyártani, így 1996 elején befejezték a gyártást. Ebben az évben számos szoftverfejlesztő cég is jelezte, hogy nem gyártanak több 3DO programot, így a Panasonic maradt az egyetlen a piacon, amely hardvert és szoftvert is készített. 1996 közepére egy készülék ára már csak 200 dollár volt.
1996 végén befejezték a konzol gyártását, és azzal együtt a teljes M2 projektet is befejezték. A 3DO is bezárta hardveres üzletágát és átalakult: innentől kezdve a számítógépes játékokra és a többjátékos programokra helyezték a hangsúlyt.
A 3DO bukását végső soron a magas ár, és az elhibázott, támogatás nélküli licenszpolitika okozta. Emellett nem segített az sem, hogy az induláskor mindössze egyetlen program volt elérhető.
Változatok
szerkesztésA 3DO Company licencpolitikája miatt többféle változata is megjelent a 3DO-nak. Összesen 8 konzolváltozatot készített a Panasonic, a Sanyo és a GoldStar, továbbá a Creative készített egy bővítőkártyát számítógépekhez, ami lehetővé tette a 3DO-játékok futtatását Windows alatt.
Játékok
szerkesztésA 3DO-ra hivatalosan 239 játék jelent meg, közülük a legtöbb példányban eladott játék a Gex.
Hardver
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ Markoff, John. „Market Place; Investors can only guess which video game device will conquer.”, The New York Times, 1993. szeptember 9. (Hozzáférés: 2019. október 29.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ 3DO - 1993-1996 - Classic Gaming. web.archive.org, 2012. április 15. [2012. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 29.)
- ↑ CGW Museum - Galleries. www.cgwmuseum.org. (Hozzáférés: 2019. október 29.)
- ↑ New Cars, Used Cars for Sale, Car Reviews and Car News (angol nyelven). Autoblog. (Hozzáférés: 2019. október 29.)
- ↑ CGW Museum - Galleries. www.cgwmuseum.org. (Hozzáférés: 2019. október 29.)