716-os békeszerződés

A 716-os békeszerződés egy Bulgária és a Bizánci Birodalom között kötött megállapodás volt. A trónon lévő bolgár kán, Tervel fia, Kormeszj és III. Theodosziosz írta alá.

Bulgária és a Bizánci Birodalom 716-ban, a szerződés után

Előzmények

705-ben az előzött bizánci uralkodó, II. Justinianus megkérte a bolgár kánt, Tervelt, hogy segítsen neki visszaszerezni a trónt. A bolgárok egy 15 000 fős sereget küldtek, és Justinianus elérte Konstantinápolyt. Tervelt császárrá nevezték ki, nagy mennyiségű aranyat, ezüstöt, ruhákat kapott, valamint megszerezte a Sztara Planinától délre elterülő Zagore régióját. Azonban mihelyst sikerült megszilárdítania helyzetét, megtámadta Bulgáriát, hogy visszaszerezze az elvesztett területeit. Azonban az ankhialoszi csatában vereséget szenvedett, később pedig politikai riválisa letaszította a trónról. Az ellenségeskedés egészen 716-ig tartott, mikor a bolgárok és a bizánciak békeszerződést kötöttek.

Megállapodások

III. Theodosziosz képe

A következők voltak a 716-os békeszerződés főbb pontjai:

• A Bizánci Birodalom elismerte a bolgár határokat, köztük az újonnan megszerzett területeket, Zagorét is. A békeszerződésben megállapított határvonal a két ország között Trákiában Mileoninál indultak. Azonban Mileoni pontos helye a szerződésben nincs meghatározva, de minden bizonnyal egy földrajzi fogalomra utal. Konstantin Josef Jireček szerint Mileoni a Szakar-hegység lábánál fekvő Manastir-fennsíkjának egyik csúcsa lehet. A legmagasabb, 590 méteres csúcson egy tipikus bizánci határerődítmény nyomait lehet megtalálni, s nagyon valószínű, hogy határátkelőként is funkcionált. A határ vonalát egy árok mentén határozták meg, melyet a középkorban "nagy árok néven ismertek". A Mandara körüli lagúnáktól indult északra Debelt romjai felé, s a Marica folyásirányának megfelelően nyugati irányba fordult. Teljes hossza 131 km.
• Bizáncnak a továbbiakban is éves sarcot kell fizetnie Bulgáriának. A 679-ben Aszparuh és IV. Konstantin között létrejött megállapodást itt megerősítették.
• Mindkét fél ígéretet tett arra, hogy kicserélik azon foglyaikat, kiket a törvényes uralkodó elleni összeesküvéssel vádoltak. Ezt a pontot III. Theodosziosz erőltette, mert az ő uralma nem volt stabil, és régebben a bolgárok segítettek a felkelőknek, hogy megszerezzék a birodalmi trónt.
• Javakat csak akkor lehetett exportálni vagy importálni, ha azt állami pecséttel megerősítették. Az iratok nélkül a határon átlépő javakat az állami kincstár javára el lehet kobozni. A bolgár kereskedők hivatalosan is engedélyt kaptak ara, hogy Európa legnagyobb piacán, Konstantinápolyban kereskedhessenek.

Következmények

A békeszerződés Bulgária érdekeit szolgálta, de a bizánciak számára is életképesnek bizonyult. Ez volt az a szerződés, melynek alapján a bolgárok felszabadító seregeket küldtek Konstantinápoly második arab ostromához, s melynek következtében a város közelében megsemmisítő vereséget mértek az arabokra. 719-ben megvonta a bizánci trón új urától, II. Anasztasziosztól a támogatást. A békeszerződés 756-ig volt érvényben, mikor Kormiszos kán díjat követelt az újonnan megépített bizánci határpontért, de a követ kéréseit visszautasították. Ezzel a bizánci–bolgár háborúk hosszú időszaka vette kezdetét, mikor több mint fél évszázadig elhúzódott. A 792-es, 811-es és 813-as kezdeti bizánci sikerek ellenére nagy vereséget szenvedtek. A 813-as verszinikiai csata előtt egy évvel Krum kán felajánlotta a bizánciaknak, hogy ismét léptessék életbe a 716-os békeszerződést. Azonban mivel a szerződés harmadik pontja előírta a hadifoglyok kicserélést, a bizánciak nem mentek bele a megállapodásba. A bizánciakban még élt a remény, hogy a VII. század második felének számos gyenge és rövid ideig uralkodó bolgár kán után bele tudnak avatkozni a bolgár belügyekbe. Krum halála után egy 815-ben Omurtag bolgár kán és V. Leó bizánci császár egy 30 évig tartó békeszerződést írt alá.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Treaty of 716 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Zlatarski, Vasil. Part I. The Huno-Bulgarian dominance (679-852). I. Establishment and consolidation of the Bulgarian state. 2. The Bulgarian rulers of the Dulo Clan, History of the Bulgarian state in the Middle Ages. Volume I. History of the First Bulgarian Empire., 2 (bolgár nyelven), Sofia: Nauka i izkustvo [1927] (1971). OCLC 67080314. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 12.