7453-as mellékút (Magyarország)

út Vas vármegyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 19.

A 7453-as számú mellékút egy közel húsz kilométer hosszú, négy számjegyű országos közút Vas vármegye nyugati részén. Az Őrség fővárosának számító Őriszentpétert köti össze Szentgotthárd térségével és a 8-as főúttal.

7453-as mellékút
Úttípusösszekötő út
Hossza18,4 km
Ország Magyarország
TartományokVas vármegye
Az út elejeŐriszentpéter 7451
Az út végeRönök

Nyomvonala

szerkesztés

A 7451-es út 13,300-as kilométerszelvényénél lévő körforgalmú csomópontból ágazik ki, Őriszentpéter területén, a Városszer nevű városrész központjában. Tulajdonképpen a 7411-es út egyenes folytatása, amely ugyanebben a csomópontban ér véget, 25,3 kilométer után.

Pár lépés után keresztezi a Cser-völgyi-patak folyását, innen nagyjából északnyugat felé halad. Körülbelül egy kilométer után elhagyja a település központját és északnak fordul, majd 1,2 kilométer megtétele előtt keresztezi a Zalát. A túlparton Siskaszer városrészbe érkezik, majd ott, 1,5 kilométer után egy kereszteződéshez ér. Nyugat felé onnan a 7455-ös út ágazik ki belőle, délkelet felé pedig egy önkormányzati út, amely Siskaszer és Kovácsszer városrészek központjain keresztül a 7451-es útig húzódik. 2. kilométere közelében kilép Siskaszer házai közül is, onnantól kezdve külterületen halad.

4,5 kilométer után éri el Kondorfa, és egyúttal a Szentgotthárdi járás határát, nagyjából 6-700 méteren át a két település határvonalát kíséri, majd teljesen kondorfai területre lép. A 6,800-as kilométerszelvénye előtt keresztezi a Lugos-patakot – itt már ismét inkább északnyugati irányt követve –, és 6,900 előtt beér a település házai közé. Csak rövid szakaszon halad kondorfai belterületen, mert az amúgy hosszan elnyúló település fő tengelye alapvetően északkelet-délnyugati irányban húzódik, azt az irányt követő főutcája azonban csak önkormányzati útnak minősül.

7,5 kilométer megtétele után, a falu házai közül már kilépve elhalad a település temetője mellett is, onnantól teljesen elhagyja a község belterületeit. 8,5 kilométer után Csörötnek területére ér, ettől kezdve sokáig annak külterületén halad, több irányváltásától eltekintve jellemzően észak felé. A 10,650-es kilométerszelvényénél keresztezi a Huszászi-patakot, majd annak a völgyébe fordul. 13,6 kilométer után éri el a település Eresztény nevű községrészét, ahol a Fő út nevet veszi fel, majd a 14,150-es kilométerszelvénye közelében beletorkollik, 7 kilométer után a 7461-es út.

Innentől egy darabig nyugatabbi irányban halad, Csörötnek házai között, majd a 15. kilométerének teljesítése után északnak fordul és egy körforgalomhoz ér. A Fő út innen északnyugati irányban, immár 7454-es számozással halad tovább, az észak-északkelet felé induló út pedig a két útszám közös szakaszát képezi, méghozzá kilométer-számozás szempontjából ellenkező irányban.

15,3 kilométer után keresztezi a Rábát, majd a 15,800-as kilométerszelvénye táján egy elágazáshoz ér, ahol szétválik a 7453-as és a 7454-es út. A 7453-as néhány kisebb irányváltást leszámítva észak felé halad tovább, 17,1 kilométer után belép Rönök területére és ugyanott kiágazik belőle kelet felé a rövid 74 326-os út, amely Alsórönök vasútállomásra vezet. Pár lépessel ezután az út keresztezi a MÁV 21-es számú Szombathely–Szentgotthárd-vasútvonalát, majd újabb néhány lépés után a Lahn-patakot. A 8-as főútba beletorkollva ér véget, annak 182,500-as kilométerszelvényénél.

Teljes hossza, az országos közutak térképes nyilvántartását szolgáló kira.gov.hu adatbázisa szerint 18,350 kilométer.

Települések az út mentén

szerkesztés

Története

szerkesztés

Egy nagy és nyolc kisebb jelentőségű hídja van, ezek az alábbiak.

A csörötneki Rába-híd

szerkesztés

Legfontosabb hídja a 15+373-as kilométerszelvényénél épült csörötneki Rába-híd. Ez háromnyílású híd, 20,00 méteres legnagyobb nyílásközzel, 570 négyzetméteres teljes pályafelülettel; 1957-ben létesült monolit több bordás vasbeton lemezhídként, az 1928-29-ben ugyanitt épült elődje helyén, annak pilléreit és hídfőit felhasználva.

Csörötneknél évszázadok óta híd vagy hidak álltak, biztosan említenek itteni hidakat, illetve a szentgotthárdi apátság itteni hídvámszedését 1543-ból, 1664-ből, 1736-ból. Az 1785-ben elkészült első katonai felmérés az Alsó- és a Túlsó-szer között jelölte az itteni Rába-hidat. 1813-ban az átkelőhelyet nagy árvíz pusztította el, ekkor a csörötneki malom is a korábbitól eltérő helyen épült meg, és rövidesen a hidat is újjáépítették. A még akkor is faszerkezetként megépült hidat 1926-ban újabb árvíz tette tönkre, ezután döntöttek arról, hogy itt állandó, faszerkezetű híd épüljön.

A híd építése 1928-29 között történt meg, a Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal szombathelyi hivatalának megbízásából; alépítményének terveit Bényei (Becker) Alajos királyi mérnök, a felszerkezet terveit Sávoly Pál okleveles mérnök készítette. A háromnyílású híd nyílásközei 17,0 + 20,0 + 17,0, teljes szerkezeti hossza 66,12 méter. A pálya szélessége 0,6 + 4,8 + 0,6 = 6,0 méter, a teljes pályafelület 317,38 négyzetméter. Kivitelezését Müller Ede és Weisz Oszkár szombathelyi vállalkozók végezték el, építési költsége 95 373,98 pengő volt. Forgalomba helyezése 1929. június 4-én történt meg.

Az alépítmények fa szádfal védelme mellett készültek, a hídfők és a pillérek cölöpalapozásúak, melyeknél a cölöpöket vasalt alaptestek fogják közre. A pillérek vízfolyás elleni vége, a jégtörés elősegítése érdekében hegyes ívű, a másik végek félkör kialakításúak. A felszerkezet négyfőtartós vasbeton gerenda. Az útpályán eredetileg 8 centiméter magasságú kiskockakövekből rakott burkolat készült. A hidat a második világháború utolsó időszakában a német alakulatok lebombázták, de a hídfőkben és a pillérekben csak kis kárt tudtak tenni.

Újjáépítésére 1956-57-ben került sor, a korábbival azonos nyílásközökkel, de rövidebb, 58,40 méteres teljes szerkezeti hosszal és nagyobb (1,25 + 7,0 + 1,25 = 9,50 méteres) pályaszélességgel. Terveit az Út- és Vasútépítési Tervező Vállalat (Uvaterv) részéről Zsámboki Gábor készítette, próbaterhelése 1957. november 6-án, forgalomba helyezése nyolc nappal később történt meg. Építési költsége 1 575 482,76 forint volt. A hídon az átadás óta eltelt időszakban 1967-ben és 1999-ben történtek jelentősebb felújítások.[1]

Egyéb hidak

szerkesztés
  • Az 1+175-ös kilométerszelvényénél az őriszentpéteri Zala-híd – ez egynyílású híd, 17,96 méteres nyílással, 188 négyzetméteres teljes pályafelülettel; a monolit vasbeton lemezhíd 1962-ben épült meg.
  • A 2+571-es kilométerszelvényénél az őriszentpéteri Csikóvölgyi-patak feletti híd – ez egynyílású híd, 5,50 méteres nyílással, 49 négyzetméteres teljes pályafelülettel; a monolit több bordás vasbeton lemezhíd 1926-ban épült meg.
  • Az 5+161-es kilométerszelvényénél egy időszakos vízfolyás feletti híd Kondorfánál – ez egynyílású híd, 2,20 méteres nyílással, 24 négyzetméteres teljes pályafelülettel; a monolit vasbeton lemezhíd 1926-ban épült meg.
  • A 6+780-as kilométerszelvényénél a Lugosi-patak feletti híd Kondorfánál – ez egynyílású híd, 4,80 méteres nyílással, 45 négyzetméteres teljes pályafelülettel; a monolit vasbeton lemezhíd 1926-ban épült meg.
  • A 10+651-es kilométerszelvényénél a Huszászi-patak hídja Kondorfánál – ez egynyílású híd, 6,48 méteres nyílással, 57 négyzetméteres teljes pályafelülettel; a monolit vasbeton pályalemezzel épült öszvértartós híd 1926-ban épült meg.
  • A 14+418-as kilométerszelvényénél egy időszakos vízfolyás feletti híd Csörötneknél – ez egynyílású híd, 2,80 méteres nyílással, 25 négyzetméteres teljes pályafelülettel; a monolit vasbeton lemezhíd 1924-ben épült meg.
  • A 12+380-as kilométerszelvényénél a csörötneki Bükkaljai-árok-híd – ez egynyílású híd, 3,00 méteres nyílással, 26 négyzetméteres teljes pályafelülettel; a monolit vasbeton lemezhíd 1926-ban épült meg.
  • A 15+578-as kilométerszelvényénél a Rába-malomárok-híd Csörötneknél – ez háromnyílású híd, 6,40 méteres legnagyobb nyílásközzel, 102 négyzetméteres teljes pályafelülettel; a monolit vasbeton lemezhíd 1941-ben épült meg.[1]
  1. a b Tóth Ernő (szerk.): Hidak Vas megyében. Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, 2015. ISBN 978-963-88495-3-3