864-es tervszámú felderítő hajó
A 864-es tervszámú hajó (más néven Merigyian osztály, NATO-kódja: Vishnya-class) szovjet rádioelekronikai felderítő hajótípus. A szovjet-orosz terminológia szerint a nagy felderítő hajó (BRK – Bolsoj razvedivatyelnij korabl) kategóriába tartoznak. Hét egységet építettek Gdańskban az 1980-as évek második felében.
| 864-tervszámú felderítő hajó (Vyshnya-class) | |
 | |
| Az SZSZV–201 Priazovje a Fekete-tengeren, Szevasztopolnál | |
| Hajótípus | rádióelektronikai felderítő hajó |
| Pályafutása | |
| Építő | Északi Hajógyár (Gdańsk) |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 3470 t |
| Hossz | 94,4 m |
| Szélesség | 14,6 m |
| Merülés | 4,5 m |
| Hajtómű | 2 db Zgoda-Sulzer 12 AV 25/30 V12 hengerelrendezésű dízelmotor, 2 db hajócsavar |
| Teljesítmény | 2×1618 kW (2200 LE) |
| Sebesség | 16 csomó (30 km/h) |
| Fegyverzet | 2 db AK–630, Igla légvédelmi rakéta (2×4 indítócső) |
| Legénység | 146 fő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz 864-tervszámú felderítő hajó (Vyshnya-class) témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
A hajót rádioelektronikai felderítésre fejlesztették ki az 1980-as évek elején épített 1826-os típus utódaként. Fő feladata a rádioelektronikai tevékenység és kommunikációs csatornák megfigyelése, adatok gyűjtése. Ennek megfelelően számos érzékelővel és antennával szerelték fel.
A hajókat a gdański Északi Hajógyár építette. Első egységét, az SZSZV–520 Merigyiant (később SZSZV–520 Fjodor Golovin) 1985-ben bocsátották vízre. 1988-ig összesen hét egység épült. A hajókból a Szovjet Haditengerészet mindegyik flottája kapott egy-két egységet. Mindegyik hajó az SZSZV jelölést (SZSZV – Szudno szvjazi, magyarul: távközlési hajó) és egy hadrendi számot viselt.
A 2000-es évek elejétől a hajókat modernizálták és új rádioelektronikai berendezéseket építettek be. Ekkor a hajók egy része új nevet is kapott. A hajók napjainkban is szolgálatban állnak az Orosz Haditengerészetnél.
Jellemzői szerkesztés
Elektronikai eszközeit a rádiójelek vételére szolgáló antennák, adatrögzítő berendezések és rádió iránymérők alkotják. Felderítő rádiólokátorral és szonárral is felszerelték.
A hajó meghajtásáról két darab, egyenként 1618 kW (2200 LE) maximális teljesítményű, lengyel gyártmányú Zgoda-Sulzer 12 AV 25/30 dízelmotor gondoskodik. Mindkét motor egy-egy hajócsavart forgat. Legnagyobb elérhető sebessége 16 csomó (30 km/h). A hajó egy feltöltéssel 45 napos autonóm üzemre képes.
Csak önvédelmi fegyverzettel rendelkezik. A hajó mellső részén elhelyezett 2 db, 30 mm-es, hatos forgó csőkötegű (Gatling-rendszerű) gépágyút tartalmazó AK–630M csöves tüzérségi rendszer a közelkörzeti védelmet biztosítja. A hajó emellett Igla (egyes források szerint Sztrela–2) kis hatómagasságú légvédelmi rakétákkal is fel van szerelve (2x4 indítócső).
Egységek szerkesztés
| Hadrendi jelzés | Név | Vízrebocsátás | Flotta | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| SZSZV–520 | Fjodor Golovin | 1985 | Balti Flotta | 2007-ig SZSZV–520 Merigyian |
| SZSZV–535 | Karelija | 1986 | Csendes-óceáni Flotta | |
| SZSZV–169 | Tavrija | 1986 | Északi Flotta | |
| SZSZV–520 | Merigyian | 1985 | Balti Flotta | |
| SZSZV–201 | Priazovje | 1986 | Fekete-tengeri Flotta | |
| SZSZV–208 | Kuril | 1987 | Csendes-óceáni Flotta | |
| SZSZV–175 | Viktor Leonov | 1988 | Északi Flotta | 1995-ig a Fekete-tengeri Flotta állományába tartozott. 2004-ig SZSZV–175 Odograf volt a neve. |
| SZSZV–231 | Vaszilij Tatyiscsev | 1988 | Balti Flotta | 2000-ben átnevezve, korábban SZSZV–231 Pelengator |