A Volga gyermekei

Guzel Jahina regénye

A Volga gyermekei (eredeti orosz címe: Дети мои) Guzel Jahina oroszországi írónő regénye, megjelent a moszkvai ASZT Kiadónál 2018-ban. Magyarul a Helikon Kiadó jelentette meg 2020-ban, Soproni András fordításában.

A Volga gyermekei
Szerző Guzel Jahina
Eredeti cím Дети мои
Ország Oroszország
Nyelv orosz
Téma szépirodalom
Műfaj regény
Kiadás
Kiadó ASZT Kiadó
Kiadás dátuma 2018
Magyar kiadó Helikon Kiadó
Magyar kiadás dátuma 2020
Fordító Soproni András
Média típusa könyv
Oldalak száma 436
ISBN9789634793045

CímeSzerkesztés

A könyv orosz címének jelentése: Gyermekeim. A cím utalás lehet arra is, hogy annak idején Nagy Katalin cárnő így nevezte az Oroszországba érkezett német telepeseket. A regény azonban nem a 18. században, hanem az 1920-as – 1930-as években, a Volga alsó folyása mentén, a volgai német kisebbség körében játszódik. A könyv német kiadásban Wolgakinder, vagyis A Volga gyermekei címen jelent meg, akárcsak a magyarban.

CselekményeSzerkesztés

A regény központi alakja Jakob Ivanovics Bach, a volgai németek kolóniáján, a bal parti Gnadentalban lakó szerény, meséket írogató tanító. A telep más lakói is német hírességek nevét viselik: Wagner (a molnár), Handel (a lelkész), Böll. Híresség nevét viseli Udo Grimm is, akinek a Volga túlsó partján van tanyája, és aki oda áthívja Bachot a tizenhét éves lánya, Clara mellé tanárnak. A feltétele, hogy tanításkor mindig paraván válassza el őket, ezért – ahogy a Grimm névhez illik – mesék segítségével folyik a tanítás. Végül egymásba szeretnek, majd megszöknek, mielőtt az apa magával vihetné a lányát Németországba, hogy ott férjhez adja.

Kettesben élnek egy mesébe illő tanyán, nem tudnak a nagy történelmi felfordulásról, a polgárháborúról. Azután betör hozzájuk három férfi, és a lányt megerőszakolják. Clara megszüli kislányát, de a szülésbe belehal. Bach egyedül marad a csecsemővel, aki nem az ő gyereke, de gondoskodnia kell róla. Kénytelen kinyílni a világ felé, átmenni a bal parti Gnadentalba, ahol teljesen megváltozott világot talál. Némán neveli fel lányát, Antjét. Egyre írja meséit, de rémülten látja, hogy meséi a valóságban életre kelnek. Azután egy csavargó kisfiú személyében megjelenik náluk egy másik „volgai” gyerek, a kirgiz származású Vaszka. A cselekmény Jakob Bach élettörténetét és a történelem menetét az 1930-as évek végéig követi.

FogadtatásaSzerkesztés

2018 elején a Forbes Life orosz nyelvű kiadása az év 20 leginkább várt könyvújdonsága közé sorolta a regényt, – még megjelenése előtt. Ez a várakozás elsősorban az írónő korábbi, Zulejka kinyitja a szemét című regénye és főként az annak alapján készült hatrészes tv-sorozat oroszországi sikerén alapult. Részletek a regény néhány magyar és orosz kritikájából.

  • A Volga gyermekei főhőse, a tanító Jakob Bach olyan kisember, aki nemcsak megpróbál szembeszállni a Nagy Történelemmel, de akarva-akaratlanul sajátos módon alakítójává is válik.” – írja a Jelenkor kritikusa. A háttérben zajlanak a polgárháború, az 1932-1933-as évek éhínsége, a kollektivizálás eseményei, mégsem egyszerű történelmi, hanem kevert műfajú regényt olvasunk, melyben összefonódik a történelem és a fantázia világa. „A súlyos és fájdalmas történelmi események realista láttatása itt mesés elemekkel keveredik, ami miatt Jahina művészetét több hazai kritikusa is Márquez mágikus realizmusával véli összevethetőnek.”[1]
  • Van olyan – egyértelműen elmarasztaló – orosz kritika, amely a főszereplőt félig fantasztikus (полуфантастический) alakként jellemzi, a regényben pedig sok utalást lát egy másik világhírű író, Tolkien műveire.[2]
  • A magyar Revizor Online recenzense is érzékeli a márquezi és néhány más hatást, emellett egy további szereplőre hívja fel a figyelmet: „A másik – illékony, szürrealisztikus – történetszál hőse Sztálin. Egy kínai kalligráfiaként, néhány vonással, néhány erősen szimbolikus pillanatképpel érzékeltetett Sztálin.”[3]
  • „Az, hogy a szovjet nép nagy tanítója mit keres ebben a regényben, a szüzsé szempontjából érthetetlen…” – ezt már az 1749.hu cikkírója teszi hozzá. Hangsúlyos véleménye az is, hogy bár a történet a német kisebbség körében játszódik, ez a német szereplők beszédében, gondolkodásában nem tükröződik; a provinciális, de német Gnadentalban sem igazán érezhető a két kultúra keveredése, így a regény „valójában nem a Volga menti németségről szól”.[4]
  • Natalija Kurcsatova orosz kritikus kiemeli az író szeretetét az élet, a föld és az emberek iránt, és hogy sikerült egyszerre a fantázia és a lokális, egyes ember nézőpontjából bemutatnia a korszakot. A „puzzle-regény” azonban, a szöveg megszervezésének posztmodern módszere nem illik az íróhoz, mert nem tud távolságot tartani az anyagától, – véli a kritikus. Végeredményben: „A "Gyermekeim" egy új nagy orosz regény, mely Mozsajszkij repülőgépéhez hasonlít: néhány métert repül és lezuhan. És ezt többször megteszi a közel ötszáz oldalon.”[5]

Még a könyv megjelenésének évében Alekszej Ucsityel orosz fimrendező és producer felajánlotta, hogy megfilmesíti a regényt. Az író azonnal beleegyezett, de a forgatókönyv írását nem vállalta, mert készülő új könyvére akart koncentrálni.[6] Bár a producer megszerezte a megfilmesítés jogát, a forgatókönyvről vagy a film forgatásáról 2021. őszéig még szó sem volt.[7][8]

MagyarulSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés