Főmenü megnyitása

A buddhizmusban a házasságkötés alapvetően világi dolognak számít,[1] ezáltal nem tekinthető szentségnek.[2] A buddhisták számára annyi az elvárás, hogy kövessék az élőhelyük szerinti kormány által előírt házasságra vonatkozó szabályokat.[2]

Annak ellenére, hogy a japán buddhisták nézete szerint is a házasodás polgári esemény, házasságkötés után sokan mégis áldást kérnek a helyi buddhista templom papjaitól.[1]

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Buddha soha nem beszélt a házasság ellen,[3] viszont felhívta a figyelmet a házasélettel járó néhány nehézségre.[3] A Parabhava szútrában (SN 1.6) a következőket mondja:

„Nem elégedettként saját feleségével, szajhákkal és mások feleségével mutatkozva -- ez az egyén egyik bukásának oka. A fiatal koron túl, fiatal feleséget választani és álmatlanul virrasztani féltékenyen -- ez az egyén egyik bukásának oka.[4]

NézetekSzerkesztés

A páli kánon, a théraváda buddhizmusban használatos szent szövegek gyűjteménye, bizonyos fokon elismeri a homoszexualitást a Vinajában, a szerzetesek magaviseleti szabályzata, ugyanis egyaránt tiltja a „kéregetők” („bhikkhuk”) számára a szexualitást mind a másik neműekkel, mind az azonos neműekkel. A homoszexualitás ezen elismerése ellenére a szöveg nem tartalmaz semmilyen bűntetést vagy ítéletet a homoszexualitással kapcsolatban. Az összes buddhista irányzat szerint, köztük a tibeti buddhizmus is, a buddhista gyakorlat középpontjában az együttérzés, a szeretet és a kedvesség áll, így a szeretet minden formája elfogadott.

A 14. dalai láma a heteroszexuális házasság előnyeiről a következőket mondta:

„A Nyugaton túl sok ember mondott le a házasságról. Nem értik, hogy a házasságban kölcsönös szeretet fejlődhet ki, mély tisztelet, bizalom és egy másik emberi lény szükségleteinek felismerése... Azok a kapcsolatok, amelyek könnyen jönnek és mennek, több szabadságot biztosítanak, ám kevesebb elégedettséget.[5]

A buddhizmus ugyan se nem bátorít, se nem ellenzi a házasságot, szolgál mégis néhány tanáccsal.[6][7] A buddhista gyakorlatok igen eltérőek lehetnek a különböző buddhista irányzatokban. A házasság azonban azon kevés témák közé tartozik, amely kimondottan szerepel a sílában (magaviseleti szabályzat).

A buddhista etika alapvető szabályzata, a Panycsasíla (vagy öt fogadalom) int a helytelen szexuális magaviselettel kapcsolatosan, azonban a helyi kultúrától függően erősen eltérhet, hogy a helyi buddhista nézet szerint ez mit jelent pontosan.

A Dígha-nikája 31 (páli: Szígálováda-szutta, magyarul: Beszéd Szigálának – A világiak fegyelmi szabályzata) leírja, hogy milyen a helyes tisztelet, amelyet a házastárs felé érdemes mutatni.[8]

VálásSzerkesztés

Mivel a házasság világi dolog, a buddhizmus nem rendelkezik a válással kapcsolatban.[9] K. Sri Dhammananda szerint „ha a férj és a feleség tényleg képtelenek együtt élni, akkor a nyomorúságos, egymás kínzásával teli élet helyett jobb, hogyha szabadon választhatnak, hogy különváljanak és békében éljenek”.[10]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Personal Ceremonies: Marriage / Funeral Rites. Buddhanet.net. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  2. a b A Basic Buddhism Guide: Buddhist Ethics. Buddhanet.net. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  3. a b A Happy Married Life: A Buddhist Perspective. Accesstoinsight.org. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  4. Parabhava Sutta. Buddhasutra.com. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  5. HH Dalai Lama. Khandro.net. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  6. Buddhist view on marriage. Purifymind.com. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  7. Buddhist practices. Londonbuddhistvihara.org. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  8. Sigalovada Sutta. Accesstoinsight.org, 2012. március 24. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  9. Divorce. Guide to Buddhism A to Z
  10. A Happy Married Life A Buddhist Perspective. Access to Insight

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés