Főmenü megnyitása

A globális felmelegedés problémáján 2007-ben már rengeteg kutató dolgozik. 2007 márciusától 2009-ig a "nemzetközi sarki év" keretében 66 ország közel 55 000 tudósa végez komplex kutatásokat a sarkvidékeken.

A kutatások történeteSzerkesztés

Az üvegházhatás és a klímaváltozás közötti összefüggést először Svante Arrhenius svéd kémikus írta le 1896-ban. Az első komolyabb klímakutatások az 1950-es években kezdődtek. Roger Revelle nevéhez fűződnek az első kutatások az 50-es évek elején, amelyeket munkatársával Charles David Keelinggel készített Hawaii szigetén.

Jelenlegi kutatásokSzerkesztés

Az Északi-sarkon 6000 kutató dolgozik 2002-től. Wisconsin–Madison Egyetem (University of Wisconsin–Madison) tudósai Amato T. Evan vezetésével a szaharai porviharok és az Atlanti-óceánon keletkező hurrikánok kapcsolatát vizsgálja.

2007. február 9-én 25 millió dolláros díjat írt ki Sir Richard Branson (Virgin vezetője) és Al Gore a klímaváltozás megfékezésére. A pályázatot James Hansen, a klíma kutató, James Lovelock a Gaia elmélet megalkotója, Sir Crispin Tickell környezetvédő, és Tim Flannery paleontológus értékeli.

130 ország 2500 tudósa 2007. május 4-én tette közzé az IPCC ezeroldalas jelentését Bangkokban.

2007 márciusától 2009-ig a "nemzetközi sarki év" keretében 66 nemzet közel 55 000 tudósa végez komplex kutatásokat a sarkvidékeken.[1] A Kanada és Szibéria közötti jégpáncélt Zeppelin (léghajó) segítségével fogják vizsgálni. Christian Haas klímakutató célja egy átfogó térkép készítése a kanadai partoknál lévő jégolvadásokról.

A globális éghajlati fordulópont időpontjának 2015-öt jelöli meg sok tudós, ha nem csökken radikálisan a szén-dioxid-kibocsátás.[2]

Ismert kutatókSzerkesztés

Kapcsolódó tudományterületek és tudományos módszerekSzerkesztés

A klimatológia elméleti ágai, illetve a klimatológiával rokon kutatási területek:

  • Klimatográfia. Célja a matematikai statisztika módszereire támaszkodva magyarázatot adni az éghajlat viselkedésére.
  • Klímadinamika. Célja a matematikai fizika módszereit felhasználva magyarázatot adni az éghajlat viselkedésének okaira.
  • Paleoklimatológia (őséghajlattan). Célja az egyes földtörténeti korok és területek állat- és növényvilágából, talajfajtáiból és más tanújelekből következtetni az akkori éghajlatra.
  • Paleontológia (őslénytan). Célja a történelemelőtti életformák tanulmányozásának tudománya fosszíliák felhasználásával.

Kutatási módszerek:

 
Fúrásmintákat elemző antarktiszi kutatóállomás
  • Jégfúrások. A grönlandi és az antarktiszi jégtakarókból vett fúrásminták tanulmányozásával 200 ezer évre visszamenőleg tájékozódhatunk a légkör összetételének változásairól, mivel a jég, amely annak idején hó formájában hullott le, kicsiny légbuborékokat tartalmaz. Ezek a jégbe zárt légbuborékok arról is árulkodnak, hogy milyen hőmérséklet-változások mentek végbe a közvetlen mérések kezdetét jóval megelőző időkben. Egy nemrég elvégzett vizsgálatsorozat, ami során öt kontinens (kivéve az Antarktisz) 616 pontjáról vettek fúrásmintát, ami szintén megerősítette azt a feltételezést, miszerint a XX. században a hőmérséklet növekedett. A vizsgálatot végző kutatók kiszámították, hogy milyen mértékben terjed a hőmérséklet-változás felszínről a föld mélye felé.[3]
  • Korallminták vizsgálata. A korallminták elemzéséből következtetni lehet a tengervíz egykori hőmérsékletére és sótartalmára, így a kutatók rekonstruálhatják egy adott korszak éghajlatát. Az új-guineai Houn-félsziget korallteraszokból áll, amelyet kéregmozgások emeltek a felszínre. Ezen a területen a kutatóknak akár 130 ezeréves korallok vizsgálatára is lehetőségük van. A korallt izotópos és vegyi elemzésnek vetik alá, amivel 14 különböző, egyenként 20-100 éves korszak éghajlatáról kaphatnak képet. A 40 ezer évvel ezelőtti glaciális és a 125 ezer évvel ezelőtti interglaciális korszakban keletkezett korallminták vizsgálatával sikerült kiértékelni az El Niño-jelenség viselkedését a különböző éghajlatú korokban.
  • A káoszelmélet alkalmazása. A káoszelmélet segítségével összetett rendszerek viselkedésének matematikai modellezését végezhetjük el. A klimatológiában adottak az ilyen vizsgálati módszerek alkalmazásához szükséges feltételek: állandó változás, sokelemű rendszerek.
  • Izotópos vizsgálatok. Ez a legáltalánosabb módszer a földtörténeti korok éghajlati viszonyainak rekonstruálására. A globális felmelegedés okainál nehéz megkülönböztetni a természetes folyamatok és az emberi tevékenység hatását. Ezen a problémán segítenek az izotópvizsgálatok. A módszer azon alapul, hogy a természetes folyamatok és az emberi tevékenység során kibocsátott szén-dioxid szénatomjainak izotópmegoszlása különböző. Míg a természetes eredetű szén-dioxid szénatomjai mérhető radioaktivitást mutatnak, addig a fosszilis energiahordozók elégetése során keletkezett szén-dioxid szénatomjai már elvesztették radioaktivitásukat a keletkezésüktől fogva eltelt évmilliók alatt. A fák évgyűrűinek vizsgálatából arra következtethetünk, hogy a szén-14 izotóp koncentrációja

JegyzetekSzerkesztés

  1. hőmérséklet emelkedése a sarki régiókban érezteti leginkább a hatását – 55.000 kutató (2007. január 23.)
  2. 2015, 8 év a törésig Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben(2007. január. 10.)
  3. The hole record, Jonathan P. Overpeck, Nature, 2000. február 17.

További információkSzerkesztés