A katona története

A katona története (L'Histoire du soldat) kamaraopera, amely a zene, a színház és a tánc kísérleti összekapcsolásának eredménye három színész által „olvasva, játszva és táncolva”, hangszeres szeptettel kísérve. A darabot Igor Sztravinszkij és a svájci Charles-Ferdinand Ramuz alkotta egy orosz népmese alapján, amit Alekszandr Afanaszjev gyűjtött.

A katona története
Opéra-ballet
Eredeti nyelv francia
Zene Igor Stravinsky
Szövegkönyv Charles-Ferdinand Ramuz
Felvonások száma 6 festmény
Főbb bemutatók 1918. szeptember 28.

A libretto egy parabolája (példabeszéde) egy katonának, aki a hegedűjét az ördögnek adja el, amiért cserébe korlátlan gazdasági hasznot, bevételt kap. A zene szeptettre van írva: hegedű, nagybőgő, klarinét, fagott, kornett (gyakran trombita játssza), harsona és egy ütőshangszer. A története három színész meséli el: a katona, az ördög és egy narrátor, aki többször magára ölti a kisebb szereplők szerepét. A táncos a herceg non-verbális részét játssza el, és lehetnek mellette, vele háttértáncosok is.

Az eredeti francia szöveget, amit Ramuz írt, Michael Flanders és Kitty Black fordította angol nyelvre, míg németre Hans Reinhardt.

A teljes előadás körülbelül egy órát tart.

A zene hétköznapinak mondható, változó ütemmel. Ebből kifolyólag gyakran karmester által vezényelve adják elő, viszont vannak olyan együttesek, akik úgy választanak, hogy anélkül játsszák el. A premier 1918. szept. 28-án volt Lausanne-ben Ernest Ansermet vezénylésével. Edward Clark brit karmester, aki Sztravinkszkij barátja és versenytársa is volt, illetve Ansermetnek a segéde a Ballets Russes-ben. Ő vezényelt A Katona történetének a brit premierjén 1926-ban Newcastle upon Tyne-ban.

Sztravinszkij nagy segédje a mű bemutatásában Werner Reinhart volt, egy svájci filantróp. Reinhart nagyban szponzorálta és segítette a mű premierét. Hálából, Sztravinszkij neki dedikálta a munkáját és neki adta az eredeti kéziratot. Reinhart folytatta Sztravinszkij munkájának a támogatását és 1919-ben finanszírozta egy akkori kamarazene-koncertsorozatát. Ez tartalmazott egy koncertcsomagot, amiben A Katona történetéből volt öt szám, ami klarinétre, hegedűre és zongorára volt írva - ez egyfajta köszönés volt Reinhart felé, akiről tudott volt, hogy kiváló amatőr klarinétos. Ez a koncertcsomag először 1919. nov. 8-án volt előadva Lausanne-ben.

SzinopszisSzerkesztés

Első részSzerkesztés

A mű azzal kezdődik, hogy József (Joseph), egy orosz katona a szülővárosa felé vonul a csomagjaival. Megpihen egy folyam mellett és kotorászik a csomagjában. Elsőként kivesz egy Szent József szerencsemedált, majd egy tükört, és egy képet a barátnőjéről. Legvégül pedig megtalálja azt, amit keresett: a hegedűjét. Elkezd játszani rajta. Megjelenik az ördög, aki egy öregembernek álcázza magát, aki egy pillangófogó hálót cipel magával, de József nem veszi őt észre és játszik tovább. Az ördög József háta mögé settenkedik és megijeszti őt.

Az ördög kéri Józsefet, hogy adja el neki a hegedűjét, de amikor az visszautasítja, akkor felajánlja neki az ördög, hogy cserébe ad egy könyvet, ami egy tömérdek vagyont tartalmaz. József nem érti a könyvet, majd az ördög meggyőzi őt, hogy többet ér az a könyv, mint az ő olcsó hegedűje. József észreveszi, hogy a könyv olyan eseményeket tartalmaz, amik a jövőben fognak megtörténni. Az ördög felajánlja, hogy hazaviszi Józsefet három napra, hogy tanítsa a könyvről, ha József is megtanítja játszani őt a hegedűn. Miután az ördög elmondja, hogy milyen luxusban él, József elfogadja az ajánlatát. Miután letelik a három nap, az ördög hazaviszi Józsefet.

Ahogy József egyedül sétál a szülővárosa felé, észrevesz valami furcsát: mindenki elfut előle, ahogy meglátják őt. Végül megérkezik a jegyese házához, ahol látja őt a férjével és a gyerekeivel. Rájön, hogy nem három nap, hanem három év telt el, és a város lakosai azt hiszik, hogy ő egy szellem.

József észreveszi az ördögöt, aki most egy szarvasmarha kereskedőnek álcázza magát, és szembeszáll vele. Az ördög próbálja lenyugtatni Józsefet, emlékeztetve őt a könyvnek az erejéről. József elkezd házalóként dolgozni. Hamar meggazdagszik azzal a tudás segítségével, amit a könyvből gyűjtött. Később realizálja, hogy ez a materális vagyon semmit sem ér, és rájön, hogy arra a dolgokra vágyik, amik azelőtt is voltak neki, és ami mindenki másnak megvan. Rájön, hogy a szegényeknek nincs semmi materiális vagyonuk, mégis mikor boldogok, gazdaggá válnak. Izgatottá válik és elkezd valami megoldást keresni a könyvben, viszont nem talál semmit.

Megérkezik az ördög egy öreg házalóasszony képében. Kivesz egy pár dolgot, amit el akar adni Józsefnek: elsőként egy szerencsemedált, majd egy tükröt, egy fényképet egy nőről, végül egy hegedűt. József azonnal fellelkesedik és megpróbálja megvenni a hegedűt az ördögtől. Az ördög átadja Józsefnek a hegedűt, de ő nem tud már játszani rajta: a hegedű nem ad ki hangot. József félredobja a hegedűt és felnyitja a könyvet.

Második részSzerkesztés

József elhagyja az otthonát, semmit sem visz magával. Elmegy a régi szülővárosa mellett. Megérkezik egy fogadóhoz, ahol hallja az újságot, hogy a király lánya megbetegedett, és aki meg tudja őt gyógyítani, azt hozzáadják a lányhoz.

A palota kapujai felé veszi az irányt.

Amikor megérkezik a palotához, az ördög már ott van, egy hegedűvirtuóznak álcázva magát. József felfordít egy pár kártyát és egy adag magabiztosságot nyer, mikor az mind szív. Hirtelen az ördög felfedi a jelenlétét, mellkasához szorítva a hegedűjét gúnyolni kezdi Józssefet. A narrátor elmondja Józsefnek, hogy az ördög azért tudja még mindig kontrollálni őt, mert még Józsefnél van az ördög pénze, de hogyha József elveszíti az összes pénzét a kártyajátékban, amit az ördöggel játszik, akkor tejesen szabad lehet véglegesen.

A terv működik: az ördög elesik és József szabad lesz. Elveszi a hegedűt és játszik rajta. Diadalmasan vonul a hercegnő kamrájába és elkezd egy másik dalt játszani. A hercegnő varázslatosan felépül a zene hallatán és elkezd táncolni.

József és a hercegnő megölelik egymást. Megérkezik az ördög, és ez az első alkalom, mikor nem álcázza magát. Ahogy József megvédi a hercegnőt az ördögtől, rájön, hogy le tudja győzni őt úgy, hogy játszik a hegedűjén. Az ördög nem bír ellenállni a zenének és kezd eltorzulni. Kifáradva a földre esik. A katona megfogja a hercegnő kezét és együtt elviszik az ördögöt, majd egymás karjaiba esnek.

Az ördög felemeli a fejét és elkezdi kínozni a párt, figyelmeztetve őket, hogy József nem kellene, hogy elhagyja a palotát, mert hanem újra visszanyeri a kontrollt felette.

A "Grand Choral" alatt a narrátor elmondja a morális tanulságát a történetnek.

A mű azzal végződik, hogy József átlépi a határátkelőhelyet, - amit nem szabadna - mert megkísértette a gondolat, hogy újra ott legyen a felesége és az anyja is. Az ördög már várta a pillanatot, amikor József újrra megjelenik a feleségénél, aki már halott. Az utolsó darab a "Marche triomphale du diable"/"The triumphal march of the devil" .

Az előadás történelmeSzerkesztés

VilágpremierSzerkesztés

Lausenne, Svájc, 1918. szeptember 28., Ernest Ansermet által vezényelve.

Más országokSzerkesztés

Nagy-BritanniaSzerkesztés

Koncertcsomag: 1920, London, Ernest Ansermet által vezényelve.

Teljes színre vitel, 1926, Newcastle upon Tyne, Edward Clark vezénylésével.

Három teljes színre vitel Londonban, 1927. júliusában.

FranciaországSzerkesztés

Teljes színre vitel, Párizs, 1924.

NémetországSzerkesztés

Frankfurtban és Wiesbadenben, 1924. Otto Klemperer vezénylésével.

Amerikai Egyesült ÁllamokSzerkesztés

Balett verzió: New York City Opera, New York State Theater, Lincoln Center, 1978. Frank Corsaro és Gardner Compton rendezése, Imre Palló vezénylésével.

KanadaSzerkesztés

Narrált változat: Montreal Fesztivál, 1949.

Színpadi változat: Stratford Shakespearean Festival, 1955. Douglas Campbell rendezte.

ForrásSzerkesztés