Főmenü megnyitása

A pénz lényegéről

Moses Hess tanulmánya

A pénz lényegéről (eredetileg németül Über das Geldwesen) című tanulmány[1] 1843 végén–1844 elején keletkezett. Szerzője, Moses Hess a Karl Marx és Arnold Ruge által szerkesztett Deutsch–Französische Jahrbücher második számába szánta művét, de az a lap megszűnése miatt nem jelenhetett meg. A munka csak 1845-ben került publikálásra a Rhenische Jahrbücher zur gesellschaftlichen Reform című, évkönyv formátumú folyóiratban.[2]

A pénz lényegéről
Szerző Moses Hess
Eredeti cím Über das Geldwesen
Nyelv német
Műfaj tanulmány
Kiadás
Kiadó Rhenische Jahrbücher zur gesellschaftlichen Reform
Kiadás dátuma 1845
Média típusa nyomtatott folyóirat

Karl Marx ismerte az írás első kézirat-változatát, s jelentős hatást gyakorolt rá, mely tükröződött az ekkoriban született Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből című munkáján, – bár, mint publikálatlan írás, nem hivatkozhatott rá.[3]

TartalomSzerkesztés

A szerző e munkájában radikális kritikát gyakorol a kapitalista társadalom fölött, melyet általában a „modern szatócsvilág”, néhol „modern, keresztény szatócsvilág” kifejezéssel illet. Fő jellemzője a morális megközelítés, mely következtében a tények helyett sok helyen spekulatív állításokat, esetenként látványos metaforákat fogalmaz meg. A következőképpen ostorozza a kapitalizmust történetfilozófiai kitérőket tartalmazó bevezetője zárásaként:

Az eddigi történelem nem egyéb, mint a rablógyilkosság és a rabszolgaság szabályozása, megalapozása, keresztülvitele, általánosítása. – Hogy hogyan jutottak a dolgok végül oda, hogy mi mindnyájan kivétel nélkül és minden pillanatban saját magunk elkótyavetyéljük tevékenységünket, termelőerőnket, képességünket – hogy a kannibalizmus, a kölcsönös rablógyilkosság és a rabszolgaság, amellyel az emberiség története elkezdődött, elvvé emelkedett –, és hogyan van az, hogy csak ebből az általános kizsákmányolásból és egyetemes jobbágyságból születhet meg az organikus közösség – azt fogjuk a következőkben kimutatni.
– Moses Hess: i. m.: 331. old.

Az emberiségnek „állati jelleget” tulajdonít, történelmét két alapvető szakaszra osztja, az emberiség első keletkezéstörténetére, mely lényegileg az emberré válást, az emberiség evolúcióját öleli fel, és a második keletkezéstörténetre, amely:

[…] tudatos, szellemi vagy társadalmi létezésének keletkezéstörténete, s ezt a szociális állatvilágban láthatjuk. – Ma a szociális állatvilág csúcsán, kulminációs pontján vagyunk; s ezért vagyunk most szociális ragadozók, befejezett, tudatos egoisták, akik a szabad konkurenciában mindenki háborúját mindenki ellen, az úgynevezett emberi jogokban az elszigetelt egyének, a magánszemélyek, az »abszolút személyiség« jogait, az iparűzés szabadságában a kölcsönös kizsákmányolást, a pénzéhséget – szankcionáljuk, a pénzéhséget, amely semmi egyéb, mint a szociális ragadozó vérszomja.
– Moses Hess: i. m.: 342. old.

Hess szarkazmussal ír a pénz közgazdasági meghatározásáról:

A pénz a politikai gazdaságtan elvei szerint az általános csereeszköz, tehát az életmédium, az emberi képesség, valóságos termelőerő, az emberiség valóságos kincse. – Ha ez a külsővé vált kincs valóban megfelelne a belsőnek, akkor minden ember annyit érne, mint amennyi készpénze vagy pénzértéke van, […]
– Moses Hess: i. m.: 333. old.

Párhuzamba állítja a vallási és ökonómiai elidegenedést, s elítélően nyilatkozik mind a teológiáról, illetve teológusokról, mind a közgazdaságtanról, illetve közgazdászokról. Filozófiai pénzdefiníciója szerint:

A pénz a kölcsönösen elidegenedett emberek terméke, a külsővé vált ember.
– Moses Hess: i. m.: 333. old.

Hess szerint a „modern szatócsvilágban” az emberek a pénznek isteni hatalmat tulajdonítanak, s ezzel az egyik első képviselője a pénzfetisizmus elméletének. Bírálja Wilhelm Schulzot, aki közgazdászként A termelés mozgása (Die Bewegung der Produktion) című könyvében vitatta a pénz megszüntetésének szükségességét és lehetőségét, s válaszában kifejezte azt a hipotézisét, vagy inkább vízióját, hogy egy kommunista, egyesült társadalom fel fogja számolni az elidegenült csereeszközt, a pénzt. Hess utópizmusa ott a leglátványosabb, ahol az emberiség egymás iránti szeretetben való egyesülését jelöli ki megoldásnak, s ebben közel áll Ludwig Feuerbach és Wilhelm Weitling kommunizmusképéhez.[4]

Magyar nyelvű megjelenéseSzerkesztés

  • Moses Hess két filozófiai írása. I. A pénz lényegéről; in: Magyar Filozófiai Szemle, 1967/2. szám, 326–345. oldal.

IrodalomSzerkesztés

  • Bence György: Moses Hess a filozófiatörténetben I. In: Magyar Filozófiai Szemle, 1967/1. szám, 35–86. oldal.
  • Bence György: Moses Hess a filozófiatörténetben II. In: Magyar Filozófiai Szemle, 1967/2. szám, 247–270. oldal.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Moses Hess: A pénz lényegéről (Über der Geldwesen), in.: Moses Hess két filozófiai írása, Magyar Filozófiai Szemle, 1967. 2. szám. 326–345. old.
  2. Moses Hess: i. m.: 326. old.
  3. Hivatkozott viszont az előszóban Wilhelm Weitling és Friedrich Engels művei mellett Hess másik három, már megjelent tanulmányára. Ezek a következők: Sozialismus und Kommunismus; Die Eine und ganze Freiheit; Philosophie der Tat. Jegyzetek [15] in.: Karl Marx és Friedrich Engels Művei, 42. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1981. 403. old.
  4. Moses Hess: i. m.: 344–345. old.