Főmenü megnyitása

A szlovák nemzet követelései

a szlovák nemzeti mozgalom 1848-ban ismertetett programja

A szlovák nemzet követelései (szlovákul: Žiadosti slovenského národa) vagy liptói követelések (szlovákul: Liptovské žiadosti) a szlovák nemzeti mozgalom által az 1848-as forradalom nyomán, az áprilisi törvények szellemében Liptószentmiklóson megfogalmazott politikai program. A szlovákok nemzetként való elismerését és az általuk lakott területeken teljes körű nyelvi jogokat követelte.[1]

TörténelemSzerkesztés

 
Michal Miloslav Hodža evangélikus lelkész, a szlovák nemzetiségi mozgalom egyik vezére

Elsőként a március 28-ai Liptó vármegyei szlovákok gyűlésén, Liptószentmiklóson adtak hangot a szlovákság követeléseinek. Itt a Michal Miloslav Hodža evangélikus lelkész vezetésével lefolyt gyűlés határozatában szlovák nyelvű megyei igazgatást, bírósági tárgyalásokat és törvényeket, a szlovákok országgyűlési képviseletét, valamint szlovák nyelvű oktatást követelt. Vagyis elsősorban a szlovák nyelv egyenjogúságát és a szlovákság nemzetiségi jogainak elismerését kívánták elérni. A petícióval a vármegyékhez, a nádorhoz és a magyar kormányhoz fordultak támogatásért.[2]

A május 10-11-ei liptószentmiklósi országos gyűlés határozata, mely a Nagymorva Birodalomra hivatkozva formált jogot az egyenrangúságra, a magyarok szemére vetve, hogy őket megalázták, pedig a szlovákok vérükkel védték a Magyar Királyságot.[2] Követelték továbbá Magyarország föderációvá alakítását nemzetiségi alapon, amely államban egy egyetemes, általános választójogon alapuló parlament mellett nemzetiségi gyűlések működtek volna.[2] Szerepel a határozatban a szlovák nyelvű oktatási rendszer, a szlovák vezetésű szlovák nemzetőrség és a szlovák nemzeti színek használatának igénye is.[2] A parasztság védelmében követelték a majorságon ülő jobbágyok felszabadítását és az uraságok által elvett földek visszaadását.[2]

Ezek követelések elfogadhatatlanok voltak a magyar politikai vezetés számára, és a fő vezetők (Jozef Miloslav Hurban, Hodža és Ľudovít Štúr) ellen elfogatóparancsot adtak ki. Ők Csehországba menekültek, ahol a prágai szláv kongresszuson felvetették követeléseik fegyveres kikényszerítését.[2] A prágai forradalom leverése (június 17.) után támogatókat keresve Hodža Bécsbe, Hurban és Štúr Zágrábba, majd Belgrádba utaztak. Augusztusban megkezdték Bécsben a Szlovák Légió megszervezését és a szeptember közepén Hurban elnökletével megalakult a Szlovák Nemzeti Tanács(wd).[2] Szeptember 18-án megkezdődött a Szlovák felkelés. A délszláv, illetve román nemzetiségi mozgalmakhoz képest ugyanakkor tömegtámogatottságuk kisebb maradt, mivel a szlovák lakosság többsége megelégedett az áprilisi törvények és a Batthyány-kormány felső-magyarországi intézkedéseinek (vetőmagosztás az előző évben éhínség sújtotta megyékben) eredményeivel.[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Hamberger Judit: 1. A nemzeti követelések és az első szlovák nemzeti politikai program (magyar nyelven). A szlovákok története. ELTE Szláv és Balti Filológiai Intézet. (Hozzáférés: 2019. január 5.)
  2. a b c d e f g szerk.: Hermann R.: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története, 74-76. o. 
  3. Szlovák bérgyilkos szolgálta a miniszterelnöki hivatalt 1848-ban (magyar nyelven). Múlt-kor, 2006. október 6. (Hozzáférés: 2019. március 19.)