Adolphe Billault

francia államférfi

Adolphe Billault [ejtsd: bijo] (Vannes, 1805. november 12.1863. október 13.) francia államférfi.

Adolphe Billault
Billault, Adolphe.jpg
Született 1805. november 12.[1][2][3]
Vannes
Elhunyt 1863. október 13. (57 évesen)[1][2][3]
Basse-Goulaine
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Tisztség
  • Bâtonnier (1838–, ordre des avocats de Nantes)
  • francia nemzetgyűlés tagja (1852. február 29. – 1854. június 19.)
  • Minister of the Interior (1854. június 23. – 1858. február 7.)
  • Második Francia Császárság szenátusának tagja (1854. december 4. – 1863. október 13.)
  • Minister of the Interior (1859. november 1. – 1860. december 5.)
  • Minister of State (1863. június 23. – 1863. október 18.)
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus
  • Commander of the Order of the Netherlands Lion
  • III. Károly rend nagykeresztje
  • Order of the Medjidie
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolphe Billault témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Egy ideig Nantes-ban ügyvéd volt. 1834-ben a Loire Inferieur departement-ban képviselőnek választották. Később Aumale herceg ügynöke, 1840-ben pedig alállamtitkár lett a kereskedelem- és földművelésügyi minisztériumban. A Thiers-kormány bukása után ügyvéd lett Párizsban és ismét az ellenzékkel tartott. Az 1846-47-es mozgalmakban tevékeny részt vett és tengerészeti miniszternek lett kiszemelve. 1848 márciusában a nemzetgyűlésbe választották, kezdetben a balpárthoz csatlakozott és az Orléans-család száműzetését sürgette. 1850-ben azonban átpártolt a bonapartistákhoz. 1851. december 2-a után III. Napóleon környezetéhez tartozott és mint a törvényhozó testület tagja élénk részt vett a császárság megszilárdításában. 1853. január 25-én a törvényhozó testület elnökévé, 1854. június 23-án belügyminiszterré és ugyanezen év december 5-én szenátorrá nevezték ki. 1858 februárjában a császár elleni merénylet után visszalépett ugyan, 1859 végén azonban megint átvette a belügyi tárcát. 1860-ban tárca nélküli miniszter lett, mely minőségben azzal a kényes feladattal volt megbízva, hogy a császár politikáját a törvényhozó bizottságban védelmezze. 1867 szeptemberében Nantes-ban szobrot emeltek emlékének. Irodalmi hagyatékát életrajzával együtt A. Huet adta ki (Párizs, 1864, 2 kötet).

ForrásokSzerkesztés

  1. a b http://www.senat.fr/senateur-2nd-empire/billault_adolphe_augustin_marie0015e2.html
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

További információkSzerkesztés