Theodor Adorno

Theodor Wiesengrund Adorno (Frankfurt am Main, 1903. szeptember 11. – Visp (Wallis kanton, Svájc), 1969. augusztus 6.) német filozófus, zeneesztéta, a marxizmushoz közel álló frankfurti iskola képviselője.

Theodor Adorno
Született	Theodor Ludwig Wiesengrund 1903. szeptember 11. Frankfurt am Main
Elhunyt	1969. augusztus 6. (65 évesen) Visp
Állampolgársága	amerikai (1943–) német német (–1918) osztrák svájci
Házastársa	Gretel Adorno
Szülei	Maria Calvelli-Adorno
Foglalkozása	filozófus zeneszerző zenetudós szociológus egyetemi oktató irodalomkritikus zenekritikus aforizmaszerző zongorista író egyetemi tudós/kutató esztéta
Iskolái	Merton College Goethe Egyetem Frankfurt
Kitüntetései	Frankfurt am Main város Goethe-plakettje (1963)
Sírhelye	Frankfurt am Main város temetője
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Theodor Adorno témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Szülei Oscar Alexander Wiesengrund zsidó borkereskedő és Maria Calvelli-Adorno korzikai énekesnő. Filozófiából doktorált a frankfurti egyetemen, itt ismerkedett meg Max Horkheimerrel és Walter Benjaminnal, akik fontos szellemi társak maradtak életében. A húszas években több hosszú látogatást tett Bécsbe, ahol Alban Bergnél tanult zeneszerzést, illetve két évig az Anbruch c. zenei folyóiratot szerkesztette. (Ekkoriban már a modern zene kíméletlen kritikusaként tartották számon – sokat elárul, hogy egyik cikkírói álneve a „Hektor Rottweiler” volt.) 1931-ben habilitált Bécsben egy Kierkegaard-ról írt dolgozattal, majd a frankfurti egyetemen kezdett filozófiát tanítani, egészen Hitler hatalomra kerüléséig.

A nemzetiszocializmus térhódítása miatt az iskola más tagjaival együtt a harmincas években kénytelen Amerikába menekülni. 1945 után visszatér Nyugat-Németországba. A frankfurti egyetemen tanít haláláig.

Filozófiája

Német emlékbélyeg Adorno születésének 100. évfordulójára

Leandro Gonzalez de Leon rajza

A még Amerikában Max Horkheimerrel közösen írt A felvilágosodás dialektikája c. könyvében (1947) az ész hatalmát a világ fogalmakon keresztül történő megismerésében és uralmában látja, a mítoszból való átfordulásként a racionalitásba, amelynek ára azonban az elidegenedés: az ember felett saját viszonyai is objektív uralomra tesznek szert, így a felvilágosodás mitológiába fordul vissza. Az embert a természet feletti uralma egyben alárendelt helyzetbe is szorítja, amennyiben a természet leigázására felhasznált eszközei és viszonyai önálló hatalomként lépnek fel. Később A negatív dialektikában (1966) a Hegel által felállított dialektikus elvek totalitásigényének feladását szorgalmazza. A szintézis nem szünteti meg az egyedi és az általános között feszülő ellentmondást; feladása megmenti az egyént és szubjektivitását mivel tiszteletben tartja az egyedit és azt a tényt, hogy az egyedi lényege az a vonás, melyben különbözik az általánostól.

Munkásságának másik fontos területe az esztétika, mely egyenesen következik az egyediről vallott nézeteiből. A modern művészet éppen azt a nem-azonosságban egyediben gondolkodást tükrözi, melyet a negatív dialektika sugall. A műalkotások gyakorlatilag végtelen értelmezhetőségének lehetősége bizonyítja a bennünk megtalálható nem-azonos létét: teljes megértésük pedig ellenkezőleg az általánosban a mindenki számára azonosképp értelmezhetőben rejlene. A modern művészet általános elleni törekvése egyben az ember egyediségének felismeréséhez is hozzásegíthet.

Magyarul megjelent kötetei

• Zene, filozófia, társadalom. Esszék (ford. Tandori Dezső, Horváth Henrik, Barlay László; vál., előszó Zoltai Dénes) Budapest, Gondolat, 1970
• A társadalmi tényről; vál., ford. Léderer Pál / Theodor Wiesengrund Adorno: Bevezetés Émile Durkheim "Szociológia és filozófia" című művének német kiadásához; ford. Balázs István; Kossuth, Budapest, 1972 (Szociológiai füzetek)
• Theodor Wiesengrund Adorno–Hanns Eisler: Filmzene; ford. Báti László; Zeneműkiadó, Budapest, 1973
• A televízió, mint ideológia. Prológus a televízióhoz; ford. Bendl Júlia; TK, Budapest, 1980
• Írások a magyar zenéről; gyűjt., ford., jegyz. Breuer János; Zeneműkiadó, Budapest, 1984
• Wagner; ford. Endreffy Zoltán; Európa, Budapest, 1985 (Mérleg) ISBN 963-07-3692-6
• A művészet és a művészetek. Irodalmi és zenei tanulmányok. Felsőoktatási tankönyv; vál., szerk. Zoltai Dénes, ford. Bán Zoltán András et al.; Helikon, Budapest, 1998 (Helikon universitas. Irodalom- és zenetudomány) ISBN 963-208-529-9
• Max Horkheimer–Theodor W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája. Filozófiai töredékek (jav. kiad.; Bayer József, Geréby György, Glavona Zsuzsa, Mesterházi Miklós, Vörös T. Károly), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2011 (Kísértések) ISBN 9789639777149
• Az új zene filozófiája; ford. Csobó Péter György; Rózsavölgyi, Budapest, 2017 ISBN 9786158007115
• Mahler. Egy zenei fiziognómia; ford. Weiss János; Rózsavölgyi, Budapest, 2018 ISBN 9786158007160
• Moments musicaux: újraközölt tanulmányok 1928–1962; ford. Weiss János, Csobó Péter György, utószó Weiss János; Rózsavölgyi, Budapest, 2024

Egyéb írások

• Bevezetés; Szociológia és empirikus kutatás; A társadalomtudományok logikájáról; Az elmélet és az empíria viszonya a szociológiában. In: Papp Zsolt (szerk.): Tény, érték, ideológia. Budapest, Gondolat, 1976
• A félműveltség elmélete. In: Wessely Anna (szerk.): A kultúra szociológiája. Budapest, Osiris-Láthatatlan Kollégium, 2003
• Esztétikai előadások. In: Magyar Filozófiai Szemle, 2009/1-2. szám

További információk

• Bővebben
• Losoncz Alpár: A különbség messianizmusa (Adorno a különbségről)
• Weiss János: Metafizika és esztétika. Tanulmányok Adorno hagyatékáról; Áron, Budapest, 2002
• Horst Bredekamp: Képaktus. Frankfurti Adorno-előadások, 2007; Typotex, Budapest, 2020 (Képfilozófiák)

Kapcsolódó szócikkek

• A kommunikációelmélet tudománytörténeti hagyományai