Ahalgori

település Grúziában

Ahalgori (grúz írással ახალგორი, oszétul Leningor, cirill írással Ленингор) egy város Grúzia Mcheta-Mtianeti tartományában, ám 2008 óta a korlátozottan elismert Dél-Oszétia része, annak talán egyetlen jelentős városa Chinvali után.

Ahalgori (ახალგორი) (Leningor (Ленингор))
Akhalgori Central Scuare
Akhalgori Central Scuare
Közigazgatás
Ország Dél-Oszétia
Alapítás éve18. század
Népesség
Teljes népesség
  • 1033 fő (2015)[1]
  • 1413 fő (1939. jan. 17.)[2]
  • 1584 fő (1970. jan. 15.)[2]
  • 1917 fő (1979. jan. 17.)[2]
  • 2457 fő (1989. jan. 12.)[2]
  • 634 fő (1886)[3]
  • 640 fő (1923)[4]
  • 2449 fő (2002)[5]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság788 m
Terület10 km²
IdőzónaMSK (UTC+3)
MSD (UTC+4)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 06′ 08″, k. h. 44° 29′ 11″Koordináták: é. sz. 42° 06′ 08″, k. h. 44° 29′ 11″
Ahalgori (ახალგორი) weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ahalgori (ახალგორი) témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Földrajza szerkesztés

Ahalgori a Kaukázus hegyei között helyezkedik el, Dél-Oszétia délnyugati részén, a dél-oszét-grúz tűzszüneti vonaltól hat kilométerre. A város mellett folyik el a Kszani folyó. A várostól északra és nyugatra magashegységek találhatóak, gyéren lakott vidékekkel, délre Tbiliszi 60 kilométerre.

Története szerkesztés

A város nevének jelentése új hegy. A 18. században említik először, később az Erisztavi nemesi család székhelye a szovjet hódításig (1921). Utána a település neve Leningor lett, és a Dél-Oszét Autonóm Kerület része lett. Ezalatt az idő alatt sok oszét vándorolt ide Észak-Oszétiából a jobb földrajzi fekvés miatt. Bár a grúz közigazgatás 1990-ben visszanevezte Ahalgorira, a területen a mai napig a Leningor név használatos.

A város az 1991-es dél-oszét szeparáció után is grúz kézen maradt, ám 2008-ban, a grúz-orosz háborúban az orosz támadások során az orosz-oszét csapatok elfoglalták Ahalgorit és környékét, majd hivatalosan is visszanevezték Leningorra.

Demográfia szerkesztés

A háború előtt a város 7,700 lakóval rendelkezett, melyből 6,520 volt grúz és 1,110 volt oszét, és a háború után is feltételezhető a grúz többség, bár sokan menekültek Grúziába.

A két etnikum között hagyományos a jó viszony a városban, melyet a konfliktusok sem tudtak kikezdeni.

Gazdaság szerkesztés

A város jóformán egyetlen munkáltatója a Lomiszi sörgyár maradt, mely a városban üzemel.

  1. 2017. augusztus 7., http://ugosstat.ru/wp-content/uploads/2017/06/Itogi-perepisi-RYUO.pdf, https://web.archive.org/web/20170807200552/http://ugosstat.ru/wp-content/uploads/2017/06/Itogi-perepisi-RYUO.pdf
  2. a b c d http://pop-stat.mashke.org/georgia-cities.htm
  3. http://www.ethno-kavkaz.narod.ru/ksani1886.html
  4. http://pop-stat.mashke.org/georgia-ethnic-loc1923.htm
  5. http://pop-stat.mashke.org/georgia-ethnic2002.htm