Alain Tanner

(1929–2022) svájci filmrendező, forgatókönyvíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. március 20.

Alain Tanner (Genf, 1929. december 6. – Genf, 2022. szeptember 11.) svájci filmrendező, forgatókönyvíró.

Alain Tanner
Erling Mandelmann felvétele (1993)
Erling Mandelmann felvétele (1993)
Született1929. december 6.[1][2][3][4][5]
Genf
Elhunyt2022. szeptember 11. (92 évesen)[6]
Genf[7]
Állampolgárságasvájci[2][8]
HázastársaJanine Giudici (1964–)
Foglalkozásafilmrendező, forgatókönyvíró
IskoláiGenfi Egyetem
KitüntetéseiCannes-i Nagydíj (1981),
César-díj (1984)

A Wikimédia Commons tartalmaz Alain Tanner témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

A patinás genfi Collège Calvinban tanult, majd a Genfi Egyetemen szerzett közgazdász végzettséget. Itt Claude Gorettával 1951-ben megalapította az egyetemi filmklubot. Végzését követően két évig a kereskedelmi hajózásban dolgozott, majd 1955 és 1958 között Londonban élt, ahol érdeklődni kezdett a filmkészítés iránt, és a Brit Filmintézetben helyezkedett el.

1957-ben készült el első filmje, a Szép idők (Nice Time, francia címe: Picadilly la nuit) Claude Gorettával. A film elnyerte a legjobb kísérleti film díját az 1957-es nizzai fesztiválon.

Hazatérve a Svájci Televízióban vállalt rendezői állást, ahol több rövidfilmet és dokumentumfilmet készített (mint például az Árvíz Firenzében 1966-ban). 1962-ben megalapította a Svájci Filmesek Szövetségét.

1968-ban Michel Soutter, Claude Goretta, Jean-Louis Roy, Jean-Jacques Lagrange és Alain Tanner megalakította a fiatal svájci filmművészet fejlesztésére az Ötök Csoportját (Groupe 5).

Az 1960-as évek végétől olyan filmekkel vált ismertté, mint a Charles élve vagy halva (1969), A szalamandra (Bulle Ogier, 1971), Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves (1976), Fényévek távolában (Cannes-i Nagydíj, 1981) vagy A fehér városban (César-díj, a legjobb francia nyelvű film díja, 1983).

Ezek közül három filmet John Berger angol íróval készített el (A szalamandra, A világ közepe, Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves).

A Lausanne-i Egyetem 2008-ban díszdoktori címet adományozott neki, majd ugyanebben az évben a Rencontres Cinéma Gindou díszvendége volt.

A zsűri tagja volt az 1972-es cannes-i, valamint az 1983-as velencei filmfesztiválon.

 
André S. Labarthe és Alain Tanner az „68 májusa filmen” című kerekasztal-beszélgetésen
  • 1957 – Szép idők (Picadilly la nuit, Nice Time, dokumentum-rövidfilm, Claude Gorettával)
  • 1961 – Ramuz, passage d'un poète (rövidfilm)
  • 1962 – L'école
  • 1964 – Les apprentis
  • 1966 – Une ville à Chandigarth
  • 1968 – Docteur B, médecin de campagne
  • 1969 – Charles élve vagy halva (Charles mort ou vif) – Arany Leopárd díj, Locarno
  • 1971 – A szalamandra (La Salamandre)
  • 1973 – Visszatérés Afrikából (Le Retour d'Afrique)
  • 1974 – A világ közepe (Le Milieu du monde)
  • 1976 – Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves (Jonas qui aura 25 ans en l'an 2000)
  • 1978 – Messidor (Messidor)
  • 1981 – Fényévekre innen (televízióban: Fényévek távolában, Les Années lumière) – a Cannes-i Fesztivál Nagydíja
  • 1983 – A fehér városban (Dans la ville blanche) – César-díj, legjobb francia nyelvű film díja
  • 1985 – Senkiföldje (No Man's Land)
  • 1987 – Egy láng a szívemben (Une flamme dans mon cœur)
  • 1987 – A fantomvölgy (La vallée fantôme)
  • 1989 – A rose hill-i lány (La femme de Rose Hill)
  • 1991 – Az ember, aki elveszítette az árnyékát (L'Homme qui a perdu son ombre)
  • 1993 – Lady M. naplója (Le Journal de Lady M.)
  • 1995 – A kikötő emberei (Les hommes du port, dokumentumfilm)
  • 1995 – Fourbi
  • 1998 – Requiem
  • 1999 – Jónás és Lilla (Jonas et Lila, à demain)
  • 2002 – Fleur de sang
  • 2004 – Paul s'en va

Díjak, elismerések

szerkesztés
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. a b Munzinger-Archiv
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brockhaus (német nyelven)
  6. È morto il regista svizzero Alain Tanner
  7. https://www.nytimes.com/2022/09/19/movies/alain-tanner-dead.html
  8. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alain Tanner című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.