Alain Tanner
Alain Tanner (Genf, 1929. december 6.) svájci filmrendező, forgatókönyvíró.
Alain Tanner | |
![]() | |
Alain Tanner (1993, Erling Mandelmann fotója) | |
Született |
1929. december 6. (90 éves) Genf |
Állampolgársága | svájci[1] |
Házastársa | Janine Giudici, 1964 óta |
Foglalkozása | filmrendező, forgatókönyvíró |
Iskolái | Genfi Egyetem |
Kitüntetései | cannes-i Nagydíj (1981), César-díj (1984) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Alain Tanner témájú médiaállományokat. |
Tartalomjegyzék
ÉletpályájaSzerkesztés
A patinás genfi Collège Calvinban tanult, majd a Genfi Egyetemen szerzett közgazdász végzettséget. Itt Claude Gorettával 1951-ben megalapította az egyetemi filmklubot. Végzését követően két évig a kereskedelmi hajózásban dolgozott, majd 1955 és 1958 között Londonban élt, ahol érdeklődni kezdett a filmkészítés iránt, és a Brit Filmintézetben helyezkedett el.
1957-ben készült el első filmje, a Szép idők (Nice Time, francia címe: Picadilly la nuit) Claude Gorettával. A film elnyerte a legjobb kísérleti film díját az 1957-es nizzai fesztiválon.
Hazatérve a Svájci Televízióban vállalt rendezői állást, ahol több rövidfilmet és dokumentumfilmet készített (mint például az Árvíz Firenzében 1966-ban). 1962-ben megalapította a Svájci Filmesek Szövetségét.
1968-ban Michel Soutter, Claude Goretta, Jean-Louis Roy, Jean-Jacques Lagrange és Alain Tanner megalakította a fiatal svájci filmművészet fejlesztésére az Ötök Csoportját (Groupe 5).
Az 1960-as évek végétől olyan filmekkel vált ismertté, mint a Charles élve vagy halva (1969), A szalamandra (Bulle Ogier, 1971), Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves (1976), Fényévek távolában (Cannes-i Nagydíj, 1981) vagy A fehér városban (César-díj, a legjobb francia nyelvű film díja, 1983).
Ezek közül három filmet John Berger angol íróval készített el (A szalamandra, A világ közepe, Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves).
A Lausanne-i Egyetem 2008-ban díszdoktori címet adományozott neki, majd ugyanebben az évben a Rencontres Cinéma Gindou díszvendége volt.
A zsűri tagja volt az 1972-es cannes-i, valamint az 1983-as velencei filmfesztiválon.
FilmjeiSzerkesztés
- Nice Time (Picadilly la nuit,, Szép idők, dokumentum-rövidfilm, Claude Gorettával), 1957
- Ramuz, passage d'un poète (rövidfilm), 1961
- L'école, 1962
- Les apprentis, 1964
- Une ville à Chandigarth, 1966
- Docteur B, médecin de campagne, 1968
- Charles mort ou vif (Charles élve vagy halva) – Arany Leopárd díj, Locarno, 1969
- La Salamandre (A szalamandra), 1971
- Le Retour d'Afrique (Visszatérés Afrikából), 1973
- Le Milieu du monde (A világ közepe), 1974
- Jonas qui aura 25 ans en l'an 2000 (Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves), 1976
- Messidor, 1978
- Les Années lumière (Fényévek távolában) – cannes-i fesztivál Nagydíja, 1981
- Dans la ville blanche (A fehér városban) – César-díj, legjobb francia nyelvű film díja, 1983
- No Man's Land (Senkiföldje), 1985
- Une flamme dans mon cœur (Egy láng a szívemben), 1987
- La vallée fantôme (A fantomvölgy), 1987
- La femme de Rose Hill (A Rose Hill-i lány), 1989
- L'Homme qui a perdu son ombre (Az ember, aki elveszítette az árnyékát), 1991
- Le Journal de Lady M. (Lady M. naplója), 1993
- Les hommes du port (A kikötő emberei, dokumentumfilm), 1995
- Fourbi, 1995
- Requiem, 1998
- Jonas et Lila, à demain (Jónás és Lilla), 1999
- Fleur de sang, 2002
- Paul s'en va, 2004
Díjak, elismerésekSzerkesztés
- Nizzai fesztivál, a legjobb kísérleti film díja, 1957
- Arany Leopárd díj, Locarno, 1969
- Cannes-i Nagydíj, 1981
- César-díj a legjobb frankofón filmnek, 1984
- Lausanne-i Egyetem díszdoktora, 2008
FordításSzerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben az Alain Tanner című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
ForrásokSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Munzinger-Archiv (német nyelven)