Alapi László

az 1956-os forradalom utáni megtorlás egyik első áldozata

Alapi László (Pásztó, 1920. december 10.Budapest, 1957. május 6.) magyar forradalmár az 1956-os forradalom utáni megtorlás egyik első áldozata.

Alapi László
Született1920. december 10.[1]
Pásztó
Elhunyt1957. május 6. (36 évesen)[2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaforradalmár
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

 
Alapi László

6 elemi osztályt végzett, ezt követően apjával együtt napszámosként dolgozott. A második világháború idején besorozták katonának, az orosz fronton hadifogságba esett, ahonnan csak 1948-ban került haza. Ugyanebben az évben behívták sorkatonai szolgálatra, szakaszvezetőként szerelt le. Ezt követően egy ideig bányászként dolgozott, de megromlott egészségi állapota miatt kénytelen volt felhagyni ezzel a munkával és a pásztói Tejipari Vállalatnál kezdett dolgozni kocsikísérőként.

A forradalom idején Geczkó Istvánnal együtt a tejterméknek Pásztóról Salgótarjánra szállításával foglalkozott. December 4-én az ő javaslatára robbanóanyagot szereztek be azzal a szándékkal, hogy a Pásztó és Szurdokpüspöki közötti vasúti hidat felrobbantsák, ezzel akadályozva meg a magyar fiatalok Szovjetunióba deportálását. A merényletet december 8-án hajtották végre, teljes sikerrel, a híd napokig használhatatlan maradt.

A magyar hatóságok teljes gőzzel megindították a nyomozást az ügyben. 1957. április 23-án tartóztatták le, majd a Katonai Bíróság a szabotázsakció szellemi irányítójaként, robbanóanyaggal való visszaélés miatt kötél általi halálra ítélte 1957. május 6-án. Az ítéletet még aznap végre is hajtották.

Alapi Lászlót az 1956-os forradalom utáni megtorlás többi áldozatával együtt 1990-ben rehabilitálták.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Akiknek ezeréves múltunkat köszönhetjük. Magyarország neves halottainak névjegyzéke és temetkezési helyei. Összeáll. Csontos László amatőr temetőkutató. Bp., Római Kiadó és Nyomdaipari Bt., 2001.
  • Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.