Alectis alexandrina

Az Alectis alexandrina a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a tüskésmakréla-félék (Carangidae) családjába tartozó faj.

Alectis alexandrina
kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii) Csoport: Percomorpha Rend: Sügéralakúak (Perciformes) Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei) Család: Tüskésmakréla-félék (Carangidae) Nem: Alectis Rafinesque, 1815 Faj: A. alexandrina
Tudományos név
Alectis alexandrina (É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1817)
Szinonimák
Alectis alexandrinus (É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1817) Blepharis alexandrinus (Geoffroy Saint-Hilaire, 1817) Caranx alexandrinus (Geoffroy Saint-Hilaire, 1817) Caranx goreensis (Cuvier, 1833) Gallichthys aegyptiacus Cuvier, 1833 Gallichtys aegyptiacus Cuvier, 1833 Gallus alexandrinus Geoffroy Saint-Hilaire, 1817 Hynnis goreensis Cuvier, 1833 Scyris alexandrina (Geoffroy Saint-Hilaire, 1817) Scyris alexandrinus (Geoffroy Saint-Hilaire, 1817) Selene goreensis (Cuvier, 1833) Vomer alexandrinus (Geoffroy Saint-Hilaire, 1817)
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Alectis alexandrina témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Alectis alexandrina témájú kategóriát.

Előfordulása

Az Alectis alexandrina előfordulási területe az Atlanti-óceán keleti részén van, Marokkótól kezdve, egészen Angoláig. A Földközi-tenger déli részein is vannak állományai.

Megjelenése

Ez a hal általában 60 centiméter hosszú, de akár 100 centiméteresre is megnőhet. Testtömege legfeljebb 3,2 kilogramm.

Életmódja

Szubtrópusi, tengeri halfaj. A felnőtt hal magányos és a partok mentén tartózkodik, körülbelül 50 méteres mélységben. A fiatalok rajba tömörülnek és a nyílt vizek védelmét keresik; néha a brakkvízbe is beúsznak. Tápláléka kalmárok és halak.

Szaporodása

Az ikrái a nyílt tengeren sodródnak.

Felhasználása

Az Alectis ciliarisnak kis mértékű halászata van. A sporthorgászok is kedvelik.

Képek

• 
• 
• 
  rajz a halról

Források

• Alectis alexandrina (É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1817) FishBase
• Smith-Vaniz, W.F., J.-C. Quéro and M. Desoutter, 1990. Carangidae. p. 729-755. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 2.