Főmenü megnyitása

Alessandro Blasetti

olasz filmrendező, forgatókönyvíró

Alessandro Blasetti (Róma, 1900. július 3.Róma, 1987. február 1.) olasz filmrendező, forgatókönyvíró.

Alessandro Blasetti
Alessandro Blasetti 1951-ben
Alessandro Blasetti 1951-ben
Született Alessandro Blasetti
1900. július 3.
Róma
Elhunyt 1987. február 1. (86 évesen)
Róma
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1987. február 1.)
  • olasz (1900. július 3. – 1946. június 18.)
Nemzetisége olasz
Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró
Tisztség a Cannes-i fesztivál zsűrijének elnöke
Iskolái La Sapienza Egyetem
Kitüntetései
  • Golden Lion for Lifetime Achievements
  • David di Donatello for Best Director
  • Nastro d'Argento for Best Director
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1980. július 20.)
Sírhely Campo Verano

A Wikimédia Commons tartalmaz Alessandro Blasetti témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Jogi diplomáját megszerezve újságíró lett. Kritikai munkásságot folytatott, filmlapokat szerkesztett (L'Impero, Lo Schermo, Cinematografo, Lo Spettacolo d'Italia). Az 1920-as évek végén többedmagával – Goffredo Alessandrinivel, Umberto Barbaróval, Aldo Verganóval, stb. – megalapította az Augustus filmvállalatot, majd a Cines cég számára dolgozott. Filmalkotással 1929-ben mutatkozott be első ízben. 1932–1934 között az első olasz filmiskola igazgatója volt. 1934-től színházi rendezéssel is foglalkozott. 1945–1947 között a római színházakban színpadra vitte John Boyton Priestley nálunk is játszott Conway család című színművét.

MunkásságaSzerkesztés

A Mussolini-uralom éveiben a vezető művészek közé tartozott mint a fasiszta szellemű A régi gárda (1934) és az ünnepelt Vaskorona című történelmi tabló (1941) rendezője. Munkásságában azonban egyidejűleg haladó vonások is kimutathatók voltak. Így pl. az 1860 című filmje (1934) a Garibaldi-féle forradalmi mozgalom dicsőséges napjait idézte, az Úti kaland (1942) pedig első változatában reális képet nyűjtott a kispolgárság világáról. Ennek hatása fellelhető a neorealista irányzatban is. Blasetti jó képességű dokumentumfilm-készítő is volt. Nyilatkozata szerint az 1960-ban forgatott Én szeretlek, te szeretsz (1962) című alkotásával, amely több országban – így a Szovjetunióban is – játszódik, a népek közötti megértést kívánta szolgálni. Sokoldalú művész, drámában, vígjátékban egyaránt emlékezeteset nyújtott.

FilmjeiSzerkesztés

DíjaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az első színes olasz dokumentumfilm

ForrásokSzerkesztés

  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 121-122. old.

További információkSzerkesztés