Alexandre Falguière

(1831-1900) francia szobrász és festő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. október 16.

Alexandre Falguière, teljes nevén Jean Alexandre Joseph Falguière (Toulouse, 1831. szeptember 7.Párizs, 1900. április 20.) francia szobrász és festő.

Alexandre Falguière
SzületettJean Alexandre Joseph Falguière
1831. szeptember 7.[1][2][3][4][5]
Toulouse
Elhunyt1900. április 19. (68 évesen)[1][6][7][8][9]
Párizs 6. kerülete[8]
ÁlneveFalguiere, Jean-Alexandre-Joseph
Állampolgárságafrancia[10]
HázastársaBlanche Falguière
GyermekeiMaurice-Alexandre-Alfred Falguière
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Sírhelye

Alexandre Falguière aláírása
Alexandre Falguière aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Falguière témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés
 
Falguière síremléke, Párizs, Père-Lachaise temető. Laurent Marqueste műve

Toulouse-ban született a Valade utca 5. szám alatt, apja, Joseph, asztalos volt.[12] Bernard Griffoul-Dorval(wd) szobrász osztályába került a toulouse-i Képzőművészeti és Iparművészeti Iskolában (École supérieure des Beaux-Arts de Toulouse). Itt elért sikerei eredményeként ösztöndíjat kapott, hogy Párizsban folytathassa a képzését, azonban egzisztenciájának megteremtése érdekében előbb munkába állt Albert-Ernest Carrier-Belleuse(wd) szobrászművész igen jól menő cégénél, majd Jean Louis Chenillion(wd) mellett dolgozott.[13]

1854-től tanult az École des Beaux-Arts-ban,[13] ahol Jouffroy tanítványa volt, de nem követte mestere klasszikus irányát, hanem kezdettől fogva a művészi valóságábrázolás híve volt, így a realizmus egyik első mesterének tartják, bár őt az antik szellem is befolyásolta. Tulajdonképpeni eleme a kisplasztika, kedvenc kísérleti anyaga az agyag. 1859-ben elnyerte a Római Díjat a „Mézence blessé, sauvé par l'intrépidité de son fils Lausus” (A megsebesült Mezentius, akit fia, Lausus bátorsága mentett meg) című bazalt domborművével,[14][15] párhuzamosan Louis-Léon Cugnot-val(wd), aki azonos témájú reliefjével szintén elnyerte a díjat.[16] Az ösztöndíj birtokában 1860 és 1864 között a Villa Medici lakója volt, ahol 1861-ben újra találkozott toulouse-i földijével, Raymond Barthélemyvel(wd), aki 1860-ban nyerte el a Római Díjat, és aki egykor Toulouse-ban ugyancsak Griffoul-Dorval tanítványa volt.

Párizsba visszatérve már hírneve volt, a rue de l'Ouest 36.(Luxembourg kerület, ma rue d'Assas 68.) szám alatt lakott.

1864-ben nagy sikert aratott bronzalakjával, mely egy kakasviadalban győztes fiút ábrázol („Le Vainqueur au combat de coqs”),[17] és 1869-ben Szent Tarzíciusz vértanúságát ábrázoló szoborművével.[18] Azután elkészítette a Dráma alakját a párizsi új opera számára (1869), Pierre Corneille ülőszobrát a Comédie-Française számára, az Egyiptomi táncosnőt (1873), Toulouse város megbízásából Svájc allegorikus alakját, aki egy francia katonát támogat (1875),[19] a Zenét, az Asszonyt pávával,[20] Lamartine szobrát Mâconban (1878). Tőle való Ázsia alakja[21] az 1878. évi párizsi világkiállítás Trocadéro palotája előtti szökőkúton,[22] jelenleg a párizsi Musée d'Orsay előtt öt másik, hasonló méretű öntöttvas szoborral együtt látható, amelyek mindegyike egy-egy kontinenset (Észak és Dél-Amerika külön) képvisel.[23]

1882-ben a párizsi École des Beaux-Arts professzorává nevezték ki, és a Művészeti akadémia (Académie des Beaux-Arts) tagjává választották. Falguière tanítványai közé tartozott Antonin Mercié, Alfred Jean Halou, Laurent Marqueste,(wd) Gaston Schnegg,(wd) Camille Crenier,(wd) Achille Jacopin,(wd) Maurice Bouval(wd) és Jean-Marie Mengue,(wd) akik közül a leghíresebb Antoine Bourdelle volt.

1882-ben feltűnést keltett Diana istennő szobrával, 1883-ban elkészítette Gambetta szobrát Cahors-ban, 1893-ban Grévyét Dijonban. További emlékszobrai: Courbet admirálisról(wd) Abbeville-ben, Balzacról Párizsban az Avenue de Friedlandon, Lafayettről, Washingtonban). Ezután a párizsi Pantheon számára készített egy forradalmat dicsőítő csoportozatot. Legkedvesebb témája a meztelen női test, amelyet tökéletes tudással, francia könnyedséggel mintázott meg. Mellszobrai is értékes alkotások. Festéssel is foglalkozott, de képei (A birkózók, 1875;[24] Káin és Ábel;[25] az Ülő Diána,[26] Keresztelő János lefejezése; Sphynx stb.) kevésbé keltették fel a közfigyelmet. 1898-ban Falguière-t bízták meg a Balzac-emlékmű elkészítésével, miután a „Société des gens de lettres”,(wd) a szponzorai elutasították, hogy Auguste Rodin-től rendeljenek egy ilyen művet. Az ügy botrányt okozott, amelyet a sajtó „második Dreyfus-ügynek” nevezett, mivel Émile Zola Rodin-t támogatta. Annak bizonyítására, hogy ez az epizód semmiképpen sem befolyásolta barátságukat, Falguière egy Rodin mellszobrot[27] készített az 1897-es Párizsi Szalonra, Rodin pedig egy Falguière mellszobrot.[28]

A közmegbízások közül kiemelhetjük Charles Lavigerie bíboros(wd) bayonne-i emlékművét, amelynek gipszpéldányát Toulouse-ban, a Musée des Augustinsban őrzik, a Pèire Godolin(wd) emlékművet Toulouse-ban, a Léon Gambetta emlékművet Cahors-ban, a Gilbert du Motier de La Fayette emlékművet Washingtonban.

1878-ban a francia becsületrend tisztjévé, 1889-ben parancsnokává avatták.[29]

Betegségtől legyengülve Nîmes-be utazott, hogy felállítsák az Alphonse Daudet-emlékművét. Néhány órával a Párizsba való sietős visszatérése után, 1900. április 19-én Alexandre Falguière meghalt a rue d'Assas 68. szám alatti otthonában, özvegyét, a nála 19 évvel fiatalabb Blanche Charlotte Virginie néven született „Veidie”-t hagyva maga után.[30] A lakóházuk előtt felállított díszes ravatalt a világ minden részéről megjelent gyászolók koszorúzták meg. „Magyar színekben pompázó koszorút helyezett el Zala György, jeles magyar szobrászművész, a budapesti képzőművészeti társaság elnöke a párizsi magyar művészek nevében, Kallós Ede és Szirmai Antal(wd) magyar szobrászok kíséretében.” Négylovas hintón kísérte a gyászmisére a menet, majd további szertartások kíséretében temették el a Père-Lachaise temetőben.[31]

Párizs 15. kerületében utcát, teret neveztek el róla (Rue Falguière(wd)), (Place Falguière(wd)), s emiatt egy metróállomás is viseli az ő nevét a metró kerületi vonalszakaszán. Az 1900-as évek elején a Cité Falguière(wd) nevezetű zsákutca műteremlakásaiban sok művész lakott (köztük magyarok is).[32]

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Jean Alexandre Joseph Falguière (holland nyelven)
  3. Alexandre Joseph Falguiere (francia nyelven). Ministry of Culture of France
  4. Jean Alexandre Joseph Falguière (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  5. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Falguière, Alexandre, Alexandre Falguière
  8. a b https://archives.paris.fr/arkotheque/visionneuse/visionneuse.php?arko=YTo2OntzOjQ6ImRhdGUiO3M6MTA6IjIwMTgtMDEtMjEiO3M6MTA6InR5cGVfZm9uZHMiO3M6MTE6ImFya29fc2VyaWVsIjtzOjQ6InJlZjEiO2k6NDtzOjQ6InJlZjIiO2k6MjQ1MTQ4O3M6MTY6InZpc2lvbm5ldXNlX2h0bWwiO2I6MTtzOjIxOiJ2aXNpb25uZXVzZV9odG1sX21vZGUiO3M6NDoicHJvZCI7fQ==#uielem_move=0%2C0&uielem_rotate=F&uielem_islocked=0&uielem_zoom=58
  9. https://www.kansallisgalleria.fi/en/search?authors%5B%5D=Alexandre%20Falquière
  10. KulturNav (angol, bokmål norvég, svéd, finn, dán és észt nyelven), 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 25.)
  11. Le Figaro (francia nyelven). Société du Figaro, 1900. április 24.
  12. Pierre Salies, Dictionnaire des rues de Toulouse, 1. kötet, Milan kiadó, Toulouse, 1989. 456. o.
  13. a b Léonce Bénédite, Gustave Larroumet (előszó), Alexandre Falguière, Librairie de l'art ancien et moderne, 1902. 5. o.
  14. Mesentius, akit Aeneas megsebesített és fia Laususz megmentett című, Falguière, 1859, relief
  15. Falguière alkotása a Joconde adatbázisban. Megtekintve 2023-05-01
  16. Louis-Léon Cugnot reliefje, 1859
  17. Le Vainqueur au combat de coqs, Musée des Augustins, Toulouse. Bronz, 1864-es Párizsi Szalon; márvány, 1870-es Párizsi Szalon és készült fából is.
  18. Tarcisius, martyr chrétien, Musée des Augustins, Toulouse, 1868.
  19. Svájc, 1874. Musée des Augustins
  20. Pávás nő, Musée des Augustins.
  21. Képek: Ázsia, Alexandre Falguière
  22. A Trocadéro szökőkút 1900-ban
  23. Európa, Ázsia, Afrika, Észak-Amerika, Dél-Amerika és Óceánia szobrai, Párizs
  24. Lutteurs. A Musée d'Orsay honlapja
  25. Káin és Ábel, 1876. Musée des Beaux-Arts de Carcassonne
  26. Diane assise, 1878. Musée Rodin
  27. Rodin büszt, Musée Rodin weblapja
  28. Falguière büszt, Musée Rodin weblapja
  29. Francia Köztársaság Becsületrendje, Léonore adatbázis
  30. Archives de Paris, 6. kerület halotti anyakönyv, 1900/885. szám. - 2/26.b. oldalon.
  31. Le Figaro, 1900, április 24. 3. oldal
  32. Passuth Krisztina – Szücs György – Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1) Függelék A magyar festők párizsi lakcímei

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Alexandre Falguière című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.