Az Alkmaiónidák (ógörögül: Ἀλκμαιωνίδαι) egy nagyhatalmú nemesi család volt az ókori Athénban a Neleidák nemzetségéből, akik a mitológiai Alkmaióntól, Nesztór ükunokájától eredeztetik származásukat.[1]

Az első jelentős Alkmaiónida Megaklész volt, aki Athén arkhón epónümosza volt az i. e. 7. században. Ő volt a felelős Külón híveinek lemészárlásáért az i. e. 632-ben megkísérelt puccs idején, amikor Külón Pallasz Athéné templomában keresett menedéket. Megaklészt és az őt támogató Alkmaiónidákat miazma átokkal sújtották és száműzték őket a városból. Még a korábban eltemetett Alkmaiónidák maradványait is kiásták és a város határain kívül szórták szét.

Az Alkmaiónidákat i. e. 594-ben engedték vissza a városba, Szolón arkhónsága idején.[2] Peiszisztratosz türannosza alatt Megaklész a lányát az uralkodóhoz adta, de amikor Peiszisztratosz nem volt hajlandó gyermekeket nemzeni neki, Megaklész száműzte őt. Amikor Peiszisztratosz visszatért és megkezdte harmadik türanosszát i. e. 546-ban, az Alkmaiónidáknak ismét el kellett hagyniuk a poliszt. Hírnevük azonban nem csorbult, Megaklésznek sikerült megházasodnia (második vagy harmadik alkalommal), Kleiszthenész sziküóni türannosz lányát, Agarisztét vette el. Két gyermekük született, Hippokrátész és Kleiszthenész, az athéni demokrácia megreformálója. Hippokrátész lánya szintén Agariszté, Periklész anyja volt.

Ez a Kleiszthenész i. e. 508-ban letaszította az athéni trónról Hippiaszt, Peiszisztratosz fiát. Megvesztegette a delphoi jósdát (amelynek újjáépítésében az Alkmaiónidák segédkeztek száműzetésük idején), hogy segítsen megszerezni a spártaiak támogatását, amely végül sikerült is. Kleiszthenészt eleinte többen ellenezték, akik szerint az átok miatt alkalmatlan volt a város vezetésére, I. Kleomenész spártai királynak pedig rövid időre sikerült újra száműznie. Azonban az athéni polgárok követelték Kleiszthenész visszatérését, ami meg is történt. Ezt követően a hatalomba visszakerült Alkmaiónidák letették az athéni demokrácia alapjait.

A görög–perzsa háborúk idején az Alkmaiónidák állítólag a perzsákkal való szövetségről tárgyaltak annak ellenére, hogy Athén vezette a perzsa invázióval szembeni ellenállást. Periklész és Alkibiádész is az Alkmaiónidákhoz tartozott, amit a korábbi átok felemlegetésével a spártaiak megpróbáltak kihasználni a peloponnészoszi háború idején Periklész hiteltelenítésére. Alkibiádész, miután szentségtöréssel vádolták meg, elődeihez hasonlóan a perzsák szövetségét kereste. Az athéniak peloponnészoszi háborúban elszenvedett veresége után a család a feledés homályába merült.

Mivel a családi hagyományok miatt a leszármazottak gyakran elődeik nevét viselték, a családtagokat könnyű összekeverni. A megkülönböztetést könnyítendő, egy részleges családfa következik az Alkmaiónida-család jelentősebb tagjairól. A férfi családtagokat kék, a női családtagokat piros szín jelöli, azokat pedig, akik csupán házasság révén kötődnek a családhoz, fehér szín.

 
 
 
 
 
 
 
 
Alkmaión
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Megaklész (6. örökös arkhón)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Alkmaión (athéni arkhón)
(meghalt i. e. 753-ban)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Megaklész (i. e. 7. század)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Alkmaión
 
Kleiszthenész (sziküóni türannosz)
(i. e. 600-570 körül)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Megaklész
 
Agariszté (sziküóni)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kleiszthenész
 
Hippokratész[3][4]
 
Koiszüra
 
 
 
 
Ariphrón
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Alkibiadész[5][6]
 
 
 
Megaklész,
a Püthói játékok győztese[7]
 
 
 
 
Megaklész
(i. e. 486-ban osztrakizálták)
 
Agariszté
 
Xanthipposz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Aksziókosz[8]
 
Kleiniász
 
Deinomakhé[9]
 
III. Hipponikosz
 
Eurüptolemosz[10]
 
Periklész
 
 
Ariphrón[9]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Alkibiadész
 
Kleiniász
 
 
Kimón
 
Iszodiké
 
Paralosz
 
 
Xanthipposz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Alkibiadész
 
 
 
III. Kalliász
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Alkibiadész[11]
 
Kleiniász[12]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  1. Smith, Philip.szerk.: William Smith: Alcmaeonidae, Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology 1. Boston: Little, Brown and Company, 105–106. o. (1867). Hozzáférés ideje: 2010. december 15.  Archivált másolat. [2008. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 15.)
  2. Ld. Gomme, A Historical Commentary on Athens, on 1.126.12. Megacles' son Alcmaeon held command during the first Sacred War: Plutarch, Solon 11.2.
  3. Hérodotosz, vi. 131
  4. Pindarosz Püthói ódá-jának széljegyzetei, vii. 17
  5. Alkibiadész felmenői pontosan nem ismertek, de anyja révén Alkmeonidának tartják.
  6. Démoszthenész, in Mid. p. 561
  7. Pindarosz, Püthói Óda vii. 15
  8. Platón, Euthüdémosz p. 265
  9. a b Plutarkhosz, Alkibiádész 1
  10. Plutarkhosz, Kimón 4
  11. Xenophón, Hellénika i. 2. §13
  12. Xenophón, Conviv. iv. 12

Elsődleges források

szerkesztés

Másodlagos források

szerkesztés
  • Gomme, A. W.. An Historical Commentary on Thucydides (I-V). Oxford University Press (1945–1981) (A. Andrewes and K. J. Dover). ISBN 0-19-814198-X 
  • Smith, William. Dictionary of Greek and Roman antiquities (1870)