Wikipédia

Alojs Andritzki

boldoggá avatott szorb katolikus pap, vértanú

Alois Andritzki, másképpen Aloys illetve Alojs Andricki (Radibor, 1914. július 2. – Dachaui koncentrációs tábor, 1943. február 3.) szorb katolikus pap, a nemzetiszocializmus eltökélt ellenzője, vértanú, akit a római katolikus egyház boldoggá avatott. Emléknapja február 3.

Alojs Andritzki
Született1914. július 2.[1][2][3][4]
Radibor[1]
Elhunyt1943. február 3. (28 évesen)[1][2][3][4]
dachaui koncentrációs tábor
Állampolgárságanémet
Nemzetiségeszorb
SzüleiJan Andricki,
Madlena Andriccyna
Foglalkozásakatolikus pap
Sírhelye
Tisztelete
Boldoggá vagy szentté avatási státuszboldog (2011. június 13., Drezda, Angelo Amato)
Ünnepnapjafebruár 3.
Védőszentjeüldözött keresztények
A Wikimédia Commons tartalmaz Alojs Andritzki témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Szülei Johann Andritzki (Jan Andricki) tanító, iskolavezető, kántor és felesége, született Magdalena Ziesch (Madlena Cyžec) voltak. Két lány- és három fiútestvére volt. A fiúk mindannyian teológiát tanultak; a legfiatalabb fiú, a jezsuita szerzetes Alfons, katonaként elesett a második világháborúban.

Alois Andritzki szülőhelyén kezdte az iskolát, majd négy év után Bautzenben folytatta, és kitünetéssel érettségizett. 1934 és 1938 között a paderborni teológiai akadémián teológiát és filozófiát tanult.[5] Tanulmányai végén a meisseni püspökség schmochtitzi papi szemináriumában élt. A gimnáziumban tagja és két éven át az elnöke a „Włada“ szorb diákegyletnek. Tanulmányai idején a Serbski student című szorb diáklap szerkesztője és a szorb diákok szóvivője volt.

1939. július 30-án Petrus Legge püspök szentelte pappá a bautzeni Szent Péter-székesegyházban(wd). Első szentmiséjét 1939. augusztus 6-ám celebrálta Radiborban. A drezdai Szentháromság-székesegyház káplánja lett; feladatai közé tartozott az ifjúság lelki gondozása, továbbá ő volt a drezdai fiúkórus(wd) nevelőtanára és a drezdai Kolping mozgalom elöljárója.

Őszintesége és a nemzetiszocialista ideológia elutasítása miatt Alois Andritzki kényelmetlenné vált a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) és az állami szervek számára. Feltehetőleg a szorb néphez tartozás hangsúlyozása miatt is gyanús volt a fajelmélet képviselőinek. Előadásokon és összejöveteleken elítélte a hívők és szellemi vezetőik üldözését, és kritikával illette Alfred Rosenberg nemzetiszocialista ideológus írásait.

Miután kihallgatásokon próbálták megfélemlíteni, 1941. január 21-én a Gestapo letartóztatta, és további kihallgatások után 1941. február 7-én Drezdába szállították vizsgálati fogságba. 1941. júliusban a drezdai Sondergericht(wd) elé állították „alattomos állam- és pártellenes támadásokért,” és hat hónapos börtönbüntetésre ítélték. Mivel elutasította a nemzetiszocialistákkal való együttműködést, 1941. október 2-án átszállították a dacahui koncentrációs táborba, ahol 27829-s fogolyszámmal a lelkészbarakkba(wd) került.

A lágerben Andritzki káplán a rossz körülmények ellenére is törekedett a megfelelő papi magatartásra és életvitelre. A többi lelkésszel együtt rendszeresen tanulmányozta a Szentírást, és kialakítottak egy liturgiakört. Csatlakozott a schönstatti apostoli mozgalom egyik csoportjához, és megismerkedett Josef Kentenich(wd) atyával, a mozgalom alapítójával, aki 1942. március 12-én került a lelkészbarakkba.[6] 1942. decemberben az alultáplált foglyok között a lágerberi rossz higiéniai körülmények miatt tífuszjárvány tört ki. Röviddel 1942. karácsonya után Alois Andritzki is megbetegedett. Csak 1943. január 19-én jelentette betegségét. Az ugyanott fekvő Hermann Scheipers(wd) elmondása szerint a haldokló Alois Andritzki megkért egy ápolót, hogy hívjon hozzá papot a szentségek kiszolgáltatására, de az ápoló „Krisztust akar? Egy szúrást kap!” szavakkal egy méreginjekcióval megölte.

A meggyilkolt pap hamvait tartalmazó urnát a tábori adminisztráció elküldte a családnak, és 1943. április 15-én temették el Drezdában a régi katolikus temetőben. 2011. február 5-én az urnát több ezer hívő jelenlétében ünnepélyesen átvitték a Szentháromság-székesegyházba.

Emlékezete és tisztelete szerkesztés

 
Emléktáblája a radibori templomban

1946. húsvétkor leplezték le a radibori templomban a szorb diákok által Alois Andritzkinek állított emléktáblát. Emlékét a szorb lakosság folyamatosan ápolta az NDK-korszakban, amikor a hívő keresztényeket és a fasizmus nem kommunista áldozatait általában alig értékelték. 1984-ben szorb fiatalok keresztet állítottak panschwitz-kuckaui sáncon, amely azután a szorb katolikus fiatalok találkozóhelye lett.

Alois Andritzkis radibori szülőházára 1984-ben egy domborművet helyeztek el, Werner Juza alkotását. A település katolikus óvodája a Dom Alojsa Andrickeho (Alois Andritzki-ház) nevet kapta. Az 1987-es drezdai katolikus találkozó(wd) előtt egy drezdai utcát Andritzkiról neveztek el.[7] Bautzenben szintén utca, az alsó-sziléziai Rząsiny(wd)ban egy elemi iskola viseli nevét.

A katolikus egyház 1999-ben felvette Alois Andritzkit a 20. század német vértanúi közé.

2010. december 10-én a Szentek Ügyeinek Kongregációja közzétette, hogy az 1998. július 2-án elkezdett boldoggá nyilvánításai eljárás lezárult. Alois Andritzkit 2011. június 13-án a drezdai Szentháromság-székesegyházban avatták boldoggá; ő az egyetlen boldoggá avatott szorb,[8]

2011. június óta a drezdai székesegyház előtt egy botlatókő emlékeztet Andritzkire.

2014. április 12-én a bautzeni Német–Szorb Népszínházban(wd) mutatták be Eva-Maria Zschornack és Ulrich Pogoda Chodźić po rukomaj – Alois Andritzki című zenés drámáját.[9]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  2. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  3. ↑ a b Ökumenisches Heiligenlexikon
  4. ↑ a b GCatholic.org
  5. ↑ 75. Todestag des Seligen Alois Andritzki. www.thf-paderborn.de (2018. február 5.) (Hozzáférés: 2021. április 13.) arch
  6. ↑ Der Märtyrer, der auf den Händen ging. www.schoenstatt.de (2011. április 21.) (Hozzáférés: 2021. április 13.)
  7. ↑ Dietrich Scholze: Stätten und Stationen religiösen Wirkens: Studien zur Kirchengeschichte der zweisprachigen Oberlausitz. Bautzen: (kiadó nélkül). 2009. 327. o. ISBN 978-3-7420-2136-6  
  8. ↑ Sorbischer Priester und NS-Gegner Andritzki seliggesprochen. www.domradio.de (2011. június 13.) (Hozzáférés: 2021. április 13.)
  9. ↑ Chodźić po rukomaj (Auf Händen gehen) - Alois Andritzki. theater-bautzen.de (2014. április 12.) (Hozzáférés: 2021. április 13.) arch

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alojs Andritzki című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  • Marja Kubašec: Alojs Andricki. Budyšin: Ludowe nakładnistwo Domowina. 1967.  
  • Maria Kubasch: Alois Andritzki. Einsatz für eine bessere Welt. Berlin: Union-Verlag. 1974. = Christ in der Welt, 37.  
  • Hermann Scheipers: Gratwanderungen – Priester unter zwei Diktaturen. Leipzig: Benno-Verlag. 1997. ISBN 3-7462-1221-9  
  • Joachim Reinelt: Ein Lichtzeichen für unsere Zeit. Kirchliches Amtsblatt für das Bistum Dresden-Meißen, VIII. évf. 14. sz. (1998) 188–192. o.
  • David Zimmer: Andritzki, Alois. In Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon Band 25. Nordhausen: Bautz. 2005. 15–17. o. ISBN 3-88309-332-7 arch Hozzáférés: 2021. április 13.  
  • Marcus Knaup: Zeuge für Christus: Alois Andritzki (1914–1943). Theologie und Glaube, 4. sz. (2010) 493–498. o.
  • Benno Schäffel: Alojs Andritzki – Ein Lebensbild. Leipzig 2011: Benno-Verlag. ISBN 978-3-7462-3063-4  
  • Marcus Knaup: Bekenner und Martyrer: Ernst Kuhlmann (1916–1940) und Alois Andritzki (1914–1943). In Die Academia Theodoriana. Von der Jesuitenuniversität zur Theologischen Fakultät Paderborn 1614–2014. Hrsg. Josef Meyer zu Schlochtern. Paderborn: Schöningh. 2014. 337–346. o.  
  • Zeugen für Christus. Das deutsche Martyrologium des 20. Jahrhunderts Band I. Hrsg. Helmut Mollim Auftrag der Deutschen Bischofskonferenz. Paderborn: (kiadó nélkül). 2019. 190–192. o. ISBN 978-3-506-78012-6  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alojs_Andritzki&oldid=26890381”