Alsósztamora

Alsósztamora, 1904-ig Németsztamora (románul: Stamora Germană, németül: Deutschstamora) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Alsósztamora (Stamora Germană)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Község	Temesmóra
Rang	falu
Községközpont	Temesmóra
Irányítószám	307283
SIRUTA-kód	157825
Népesség
Népesség	783 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	58
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	94 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 16′ 55″, k. h. 21° 14′ 56″45.28194444, 21.24888889
Alsósztamora weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Nevének eredete

Neve szláv eredetű. 1808-ban még Tót-Sztamora néven említették, nevének előtagja a szlovákok el- és a németek beköltözésével változott meg.

Fekvése

Temesvártól 57 kilométerre délre, a szerb határon fekvő sakktábla alaprajzú település.

Népesség

Etnikai és vallási megoszlás

• 1880-ban 1305 lakosából 1229 volt német anyanyelvű és 1286 római katolikus vallású.
• 2002-ben 892 lakosából 731 volt román, 62 cigány, 56 magyar, 23 német és 14 szerb nemzetiségű; 758 ortodox és 128 római katolikus vallású.

Története

A Malenicza család telepítette 1789-ben Temes vármegyében, lutheránus szlovák lakossággal. Malenicza Péter helyben telepedett le és 1802-ben kb. hétszáz római katolikus német telepest költöztetett be Zichyfalváról, Moravicáról, Szakálházáról, Lovrinból, Bogárosról, Grabácról, Vértesacsáról, Vértesboglárról, Vérteskozmáról és más falvakból. A szlovákokat Malenicza elkergette a faluból, ezután Szemlakra, Buttyinba, Klopódiára és Nagylakra költöztek. Az általuk épített imaház és iskola miatt beperelték az új telepeseket, és a bíróság végül kifizettette ezek értékét a németekkel. 1811-ben alapították római katolikus plébániáját. 1853-tól postaállomás működött itt, a Temesvár és Pancsova közötti út mellett. Jelentősége megnőtt a vasút 1858-as kiépítése után, ugyanis Moravicával közös vasútállomása volt Detta és Versec között az egyetlen, amelyet árufelrakodásra is alkalmassá tettek. 1886-ban hengermalom épült a faluban, amelynek hengerszéke egészen 1975-ig működött. 1891-ben megalakult a Német-Sztamorai Takarékpénztár (Deutschstamoraer Sparkasse), 1897-ben a Németsztamorai Takarék- és Önsegélyező Egylet. Lakói 1900 körül nagyjából nyolcszáz kataszteri holdat béreltek a dentai és hatszázat a kisgáji határban, a község pedig kétszáz holdat birtokolt a moravicai határban (Kormospuszta) és 472-t a dentaiban (Sminek-Flur). Utóbbit az 1924-es romániai földreform román háborús veteránok között osztotta szét.

1920-ban maga a falu Romániához került, határából azonban ötszáz holdat a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatoltak. 1944–45 telén a front elől elmenekült sváb lakosság helyére ötszáz román telepes és több magyar család költözött be. Ők részben a környező falvak lakói, részben besszarábiai menekültek voltak. A svábok egy része helyben maradt, más részük visszatért. Az elmenekültek nagy része jugoszláv illetve szovjet táborokba került, sokukat szerb partizánok ölték meg. A 20. század végén maradék sváb lakossága nyugatra távozott.

Közlekedés

A települést érinti a Temesvár–Alsósztamora-Temesmóra-vasútvonal.

Nevezetességek

• A 187. számú, emeletes épület (helyi német nevén a „Stockhohes Haus”) a Malenicza család udvarházaként 1833-ban épült.
• Római katolikus templomát 1859-ben Ávilai Szent Teréz tiszteletére szentelték fel. 1931-ben leégett, később újraépült.

Források

• Denus Fanghäuser – Stefan Hasenfratz – Hubert Donauer – Anton P. Petri: Deutsch-Stamora: Ein kleines Bauerndorf im Banat. S. l., 1993