Az alszerpap vagy más neveken szubdiákonus vagy szubdiakónus (latin: subdiaconus, görög: hüpodiákonosz) az egyházi rend egyik fokozata volt, mely a szerpap után következett. A római egyházban a II. vatikáni zsinat szüntette meg.[1] Az ortodox egyházakban ma is megvan.

A latin Egyházban egész életére kötelezve volt a papi nőtlenségre és a zsolozsma végzésére és ezért már a nagyobb rendekhez számított.[2] A nagyobb rendek első fokán állt.[3]

A szentelésben (amely nem szentség jellegű, hanem csak szentelmény) hatalmat nyert, hogy a misében a lectiót énekelhesse; segédkezett a szerpapnak, feladata az oltárterítők és corporalék kimosása volt.[3]

Bár a nyugati egyházban az újkorban a nagyobb rendek közé tartozott, régebben, miként még ma is a keleti egyházakban, a kisebb rendekhez számított.[3]

HivatkozásokSzerkesztés

  1. katolikus lexikon
  2. Uj Idők Lexikona 23-24. Tunika (Budapest, 1942)
  3. a b c Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 4. Tunika (Budapest, 1933)