Főmenü megnyitása
Egy általános felállás a pozíciók helyzetével

Az amerikaifutballban egy csapatból egyszerre 11 játékos tartózkodik a pályán. A két csapat közül az egyik mindig támadó (offense), a másik pedig védekező (defense). Ennek megfelelően többnyire különböző játékosok vannak pályán támadásnál és védekezésnél egy-egy csapatban, illetve vannak az ún. speciális egységek (special teams), amelyek rúgások esetén lépnek pályára. Fontos leszögezni, hogy a lenti pozíciós leírások főleg az NFL és az NCAA futballra igazak, alacsonyabb szinteken léteznek más pozíciók is, illetve egy adott poszton játszó játékosnak lehet akár teljesen más feladata is.

OffenseSzerkesztés

 
Az I formáció. Fentről lefelé haladva a játékosok az „I betűben”: halfback, fullback, quarterback, center.
  • Quarterback (QB, irányító) – A játék kulcsfigurája, majdnem minden play-ben részt vesz. Szinte az összes figura úgy indul, hogy a labdát a center átadja a QB-nek (snap), és ő vagy leadja a running back-nek vagy más futó játékosnak, vagy passzolni próbál, esetleg ő maga indul meg a labdával. A quarterbackeknek rendkívül pontosan kell ismerniük minden play-t, gyors helyzetfelismerő képességgel kell rendelkezniük.
  • Running back (RB) – A futójátékosok összefoglaló neve. Az NFL-ben a fő futójátékost nevezik running backnek, de szigorúan véve a fullback, és a kevés formációban használt wingback és slotback játékosok is running backek. A megkülönböztetés okán célszerűbb halfbackként utalni rá. A futójátékok döntő hányadában ő vesz részt, céljuk a labda minél tovább való hordása. Ha passzjáték van, akkor szerepe lehet blokkolás, illetve elkapás is. Előfordulhat az is, hogy a quarterback helyett a running back passzol.
  • Fullback (FB) – A fullback régebben nagyjából fele-fele arányban volt futó és blokkoló játékos, de a játék átalakulásával egyre inkább blokkolásra (és elkapásra) korlátozódik a szerepköre, ennek megfelelően nagyobb, erősebb játékosok, mint a halfbackek. Az NFL-ben mára kevés klasszikus fullback maradt, kiveszőben van a poszt, a legtöbb csapat ritkán alkalmaz olyan felállásokat, ahol FB is a pályán van.
  • Wide receiver (WR) – Ők az irányító első számú célpontjai passzjátéknál. A WR-ek a leggyorsabb játékosok közé tartoznak. Általában a legismertebb játékosok (az irányítók mellett) a wide receiverek sorai közül kerülnek ki. Ennek oka, hogy a legszebb, legnagyobb play-ek általában a passzjátékok, amelyeknek ők a kulcsfigurái, a leglátványosabb touchdownok többségét ők szerzik. Ritkán futásra is használják őket, ezek az ún. „reverse” és „end-around” play-ek. Az előző abban különbözik a másodiktól, hogy a quarterback először átadja a labdát a running backnek, majd az adja át a labdát a vele szembefutó wide receivernek. Az end-around play-eknél az irányító közvetlenül a receivernek adja át a labdát. Előfordul az is rendkívüli esetekben, hogy maga a receiver passzol. Erre az egyik legismertebb példa a 2005-ös Super Bowl, amelyen a Pittsburgh Steelers wide receivere, Antwaan Randle El adott egy touchdown passzt Hines Wardnak, a másik elkapónak.
  • Tight end (TE) – A tight end egyfajta „hibrid” pozíció, átmenetnek tekinthető a falemberek, és a wide receiverek között. Nagyobb termetű, mint a wide receiver, kisebb, mint egy falember, és több funkcióra is használható. A tight endek a támadófal szélén helyezkednek el, valamelyik offensive tackle mellett. Azt az oldalt, ahol a tight end van, erősnek, a másikat gyengének nevezik. A tight endek szerepe az edzői filozófiától függ. Egyik fő szerepük a blokkolás a futójátékoknál. Passzjátékoknál gyakran használják őket elkapásra is, bár esetenként részt vehetnek az irányító megvédésében (ez a ritkábbik magasabb szinten). Nem egyszer előfordul, hogy a tight endek a vezető elkapók a csapatban.

A támadófal (offensive line) játékosaiSzerkesztés

A támadófalban találhatók a legnagyobb és legerősebb tagjai az egész amerikaifutball csapatnak, nem ritkák a 140–150 kilogrammos játékosok, akik fekve 280 kg-ot is kinyomnak. Feladatuk a futásblokkolás, illetve a QB megvédése passzoknál. Ők a játék „szürke eminenciásai”, de ez a csapatrész az, amely lehetővé teszi a többi játékosnak a feladatuk teljesítését. Az O-line minden tagjának feladata többé-kevésbé hasonló, itt nincs különösebb differenciálódás. A falembereknek szabály tiltja az előrepasszok elkapását.

  • Center (C) – Az offensive line vezére. Ő az, aki a labdát tartja, aztán a lábai közt hátraadja/dobja a QB-nek (ez az úgynevezett snap). „Olvassa” a védekező falemberek és a linebackerek felállását, és ahhoz igazíthatja a blokkolási sémát a QB-val együtt.
  • Guard (G) – A center két oldalán álló játékosok. Oldaltól függően beszélünk left guardról, illetve right guardról. A feladatuk kettős, egyrészt passz esetén feltartani a rájuk rohamozó védőket és megóvni a QB-t a ledöntéstől, másrészt ha futó play-t játszik a csapat, és a RB belül próbál meg futni, akkor lyukat kell nyitni a védőfalon. A play-ekben előre meg van határozva, hogy hol kell ezt a lyukat „megnyitni”, innen próbálják meg a védőket eltávolítani. Gyakran „takarítanak” a futó előtt rohanva, kilépve a falból, ez az ún. „guard-húzás” (természetesen létezik center-, és tackle-húzás is, de leggyakrabban a guardok húznak).
  • Offensive tackle (T) – A támadófal legmagasabb tagjai. A guardok külső oldalán foglalnak helyett, értelemszerűen kettő van belőlük. A feladatuk megakadályozni, hogy oldalról bárki is mögéjük kerüljön és a QB-t ledöntse, valamint lyukat nyitni a védőfalban a futójátékos számára. Általában a defensive endek és a külső linebackerek elleni védekezés a feladatuk. Érdekes, hogy a bal és jobb oldali tackle-k nem teljesen azonos szerepkört töltenek be. Általában a left tackle a jobb passzvédekező, ami azt jelenti, hogy jobban tudja kezelni a quarterbacket fenyegető „pass-rusht” és a blitzeket. Ez azért a bal oldali tackle erőssége, mert az általában jobbkezes irányítóknak a bal oldal „holttér”, nem látják az onnan rájuk leselkedő veszélyt. A right tackle a jobb futóblokkoló, mivel a futások nagy része a strong-side felé irányul, ahol a tight end is van, és ez általában a jobb oldal.

DefenseSzerkesztés

Attól függően hogy milyen védelmi felállása van a csapatnak (3–4, 4–3, nickel stb.), a pozíciók változhatnak és nem biztos, hogy mindig minden pozíció be van töltve. Alapvetően kétfajta védelmet használnak manapság: a 3–4-et és a 4–3-at. Az első szám a védőfal játékosainak számát adja meg, a második a linebackerekét.

A védőfal (defensive line) játékosaiSzerkesztés

  • Nose tackle, Nose guard – (NT) A defensive line alapköve, főleg a 3–4-es védelemben van központi szerepe, az eggyel kevesebb falember miatt. A nose tackle a center „orra” előtt áll, innen a neve. Fő feladata a (center melletti) két A-lyuk „tömése”, passz esetén pedig az egyik guard és a center lekötése. Az NT-k viszonylag alacsony, de súlyos játékosok (kb. 150–160 kg és 170–180 cm), és átlagon felüli állóképességgel kell rendelkezniük a folyamatos duplablokk miatt, amit kapnak.
  • Defensive tackle, Under tackle (DT) – A DT a 4–3-as védelemben a plusz falember a 3–4-hez képest. A legtöbb esetben az erős oldali guard külső vállán áll fel, ún. „3-technikában”. Futás esetén belül tömnek, általában a B-lyukat (a guard és a tackle között). Ha passz van, céljuk átgyűrni magukat a támadófalon, és a quarterbacket földre vinni (sack). Az NT-knél kisebbek, de a DE-knél nagyobbak.
  • Defensive end (DE) – Ketten vannak, ők a védőfal szélén foglalnak helyet, hogy pontosan hol, nagyban függ a játszott védekezési szisztémától. Egyik fő feladatuk, hogy különböző technikák igénybevételével semlegesítsék a falembereket és ledöntsék a QB-t. A defensive endek általában a legtöbb sacket gyűjtő játékosok egy csapatban. Külső futások esetén is közbe kell avatkozniuk, nem szabad engedniük, hogy bárki a külső oldalukra jusson. A nézők számára látványos játékot nyújtó pozíció tud lenni. Ők a védőfal leggyorsabb tagjai, sokszor az egész csapat legjobb atlétája épp defensive end.

A linebackerek (LB)Szerkesztés

A linebackerek, mint arra nevük is enged következtetni, a defensive line mögött foglalnak helyet. A linebackerek a legsokoldalúbb játékosok a védelemben. Elsődleges szerepük a futás elleni védekezés, de támadhatják az irányítót, illetve foghatják az elkapókat is. Ez utóbbit tehetik emberfogással és zónázással is. Belőlük az esetek túlnyomó többségében három vagy négy van egyszerre a pályán (persze ez a szám lehet egy, de akár öt is). Ha három van, akkor a következő az elnevezésük:

  • Strong-side linebacker (rövidítve: SLB) – Az erős oldalon áll fel. Mivel a futások általában a tight endek oldalára irányulnak, gyakran kell a running backeket szerelniük. Gyakran küldhetik a QB-ra, ez a „blitz”.
  • Middle linebacker (MLB) – A védelem vezére, a legnagyobb, legerősebb linebacker. Általában ő dönti el, hogy mit játszik a védelem, illetve ővele tudatják az edzők a play-t. Fő feladata a belső futások megállítása, illetve passznál lehet a dolga emberfogás, vagy zónázás.
  • Weak-side linebacker (WLB) – A leggyorsabb a három linebacker közül, általában ő a legjobb passzvédekező LB, de azért természetesen nála is a futás elleni védekezés az elsődleges. Általában bizonyos keretek közt ugyan, de szabad szerepet kap.

Ha négy linebacker van, akkor külső- (OLB – Outside linebacker), illetve belső linebackerként (ILB – Inside linebacker) hivatkoznak rájuk. Ilyenkor mindkét külső linebackert alkalmazhatják a „pass rushra”. A két belső linebacker közül az egyik nagyobb, robusztusabb, a futás ellen használhatóbb, míg a másik gyorsabb, és inkább a passz elleni védekezés az erőssége.

A secondarySzerkesztés

A secondary alkotja a védelem leghátsó szakaszát. Feladatuk elsősorban a passz elleni védekezés. A secondary-t alkotó játékosokat összefoglaló néven defensive backeknek is nevezik.

  • Cornerback (CB) – A cornerbackek a védekezőcsapat legkisebb, egyben leggyorsabb játékosai. Fontos a kiemelkedő koordinációs képesség, a cornerbackeknek nagyon gyorsan kell tudniuk hátrafelé futni, irányt váltani akár 180°-ban, és a reakcióidejüknek is gyorsabbnak kell lennie, mivel nem tudják, hogy az offense milyen playt hívott. A cornerek szinte kizárólagos feladata a wide receivereknek szánt passzok levédekezése. Ezt két fő módon teszik. Az egyik az emberfogásos védekezés (man-to-man), amikor szorosan követik az emberüket. A másik a zónázás, amikor egy adott területet kell őrizniük, és az oda bejövő emberen kell védekezniük. Ha jól végzik a dolgukat, akár meg is szerezhetik a WR elől a labdát, ez az interception, a védőjáték talán leglátványosabb eleme. Létezik a ritkán alkalmazott cornerback-blitz is, de ez amellett, hogy igen hatásos tud lenni, kétélű fegyver, ugyanis őrizetlenül marad a corner receivere.
  • Strong safety (SS) – A két safety egyike. Bár általában erősebb és nagyobb termetű, mint a free safety, azért nevezik strong safety-nek, mert leggyakrabban az erős oldalon játszik, ott ahol a strong-side LB és a TE is foglal helyet. A free safetynél közelebb helyezkedik el a line of scrimmage-hez. Fő feladata a tight end levédekezése. Gyakran besegít azonban az elkapók fedezésébe is, ha a felállás WR elleni védekezést ír elő, emellett a futás ellen is felállhat kvázi 4. (vagy akár 5., lásd 3–4 felállás) linebackerként. Előfordul, hogy fölküldik őket blitzre, ez gyors SS-sel igen hatásos tud lenni.
  • Free safety (FS) – A leghátsó védő. Gyakran be szokták vonni veszélyesebb WR-ek dupla emberfogásába, de a legfontosabb feladata mégis az, hogy a védelem utolsó vonalaként megállítson mindenkit, aki az előző tíz emberen átjutott. Passz esetén általában a hosszú passzokra ügyel, a pálya hátsó részét kell felügyelnie. Manapság az NFL-ben a tendencia az, hogy nagyban keverednek a szerepeik, egyre nehezebb különbséget tenni a FS és a SS között.

Speciális csapatSzerkesztés

A speciális csapat is tizenegy emberből áll, ők vannak a pályán puntnál, field goalnál, extra pointnál, kickoffnál, ilyenkor a támadó és védekező csapatot egyaránt nevezik special teamnek. Gyakran vannak feltöltve olyan játékosokkal, akik a támadó/védő csapatban is játszanak, de vannak olyanok is akik csak a special teamben játszanak, ők az ún. special teamerek. Azért special teams, mert hat csapat is létezik (ezeket teamnek/unitnak nevezik): field goal, field goal block, kickoff, kickoff return, punt és végül punt return. Általában gyors, mozgékony, erős játékosok a special teams tagjai a specialistákon kívül, akiknek jól kell tudni blokkolni, és tackle-t (ez – hasonlóan a rögbis mélyfogáshoz – az ellenfél földre vitelét jelenti) adni. Nyilván más-más egységben teljesen eltérő szerepek lehetnek.

  • Kicker (K) – A kicker (placekicker) az a játékos, aki a field goalokat, a kezdőrúgásokat (kickoff) és az extra pontokat rúgja, vagyis az olyan rúgószituációkban használatos, mikor a labda a földre van helyezve. Általában egy csapatban egy kicker és egy punter van. A punter/kicker pozíciókat azonban egymás között ritkán vegyítik a profi csapatoknál, ugyanis teljesen különböző technikát követel meg a kétfajta rúgás. Az is előfordul, hogy külön személy végzi a kickoffot és a mezőnygól-kísérleteket. Az 1960-as évek előtt a rúgók általában szemből futottak neki a labdának, de azóta a labdarúgásból ismert módszer lett az egyeduralkodó, vagyis oldalról futnak neki. Az utolsó szemből nekifutó rugók a 80-as években játszottak.
  • Punter (P) – A punter a másik rúgó, aki általában a negyedik kísérlet esetén megy be a pályára, hogy a kezébe kapott labdát elrúgja minél messzebb és magasabbra, és az ellenfelet minél hátrább kényszerítse. A puntolás igazi érdekességét az adja, hogy nem lehet csak egyszerűen nagyot rúgni a labdába, hiszen ha az a gólvonalat elhagyja, akkor a 20 yardos vonalról jöhet az ellenfél. Ez a touchback. A cél az, hogy a labdát a 20 yardos vonal és a gólvonal közé „varázsolják be”, minél közelebb a gólvonalhoz, de úgy, hogy azt már ne érintse. Az ideális eset nyilván az, ha az 1 yardoson válik halottá a labda.
  • Kick returner/punt returner (KR/PR) – Az a játékos, aki egy kick/punt után elkapja a labdát és megpróbál vele visszafutni, amennyit csak lehet (a meglehetősen ritka, ám kedvezőbb eset a TD). Általában gyors, mozgékony, apróbb játékosok játsszák. Elég ritka az az eset, hogy egy játékost kizárólagosan erre a feladatra használnak, de előfordul ilyen is. A jó returnerek sokszor lehetnek a csapatuk legnagyobb sztárjai, hiszen egy kickoff vagy punt return TD igencsak látványos tud lenni.
  • Holder (H) – Az a játékos, aki field goal/extra point esetén elkapja a snappertől kapott labdát, és azt lehelyezi a földre a rúgónak. QB (általában a csere), vagy a punter (a long snapperrel való összeszokottság miatt) szokott holdert játszani, erre nem alkalmaznak külön játékost. A fake FG-t leszámítva viszonylag ritkán kap nagyobb szerepet, de speciális helyzete miatt említést érdemel.
  • Long snapper (LS) – Különleges center, nevéből is következik, hogy a szerepe a snapek minél gyorsabb és pontosabb végrehajtása. Erre mezőnygólkísérletnél, illetve puntnál van szükség, amikor a labdát messzebb kell juttatni, mint normál esetekben, hogy a rúgóknak legyen elég ideje végrehajtani a rúgást. Ez másfajta technikát igényel, mint a támadásoknál esetenként használt „shotgun snap”. A snap után természetesen részt vesz a blokkolásban, illetve punt után a visszahordás megállításában. Az utóbbi egy-két évtizedben kezdtek el alkalmazni az NFL csapatok játékosokat kizárólagosan erre a pozícióra.
  • Gunner – Szerepe kickoff/punt után minél gyorsabban végigrohanni a pályán, és szerelni a KR-t/PR-t. Gyakran dupla blokkot kap. Általában cornerbackeket és wide receivereket állítanak erre a posztra.

A többi játékosnak kevésbé van ennyire specializált pozíciója, az ő feladatuk futásra, blokkolásra és tackle-re korlátozódik.