A quarterback (rövidítve QB) az amerikai futballban egy pozíció a támadócsapatban. Magyar neve irányító, mivel ő a támadók vezére, „karmestere”. Ő az, aki tudatja a támadócsapat tagjával az úgynevezett huddle-ben – ez a snap előtti megbeszélést jelenti – a következő play-t (akciót).

A quarterback (kék színnel) egy tipikus formációban
A Haditengerészeti Akadémia QB-ja, Aaron Polanco dobáshoz készül a 2004-es Emerald Bowlon

Az angol név a skót rögbiből ered, ahol a „quarter” (negyed) szó a játékos pozícióját jelezte a csatárok mögött. Ugyanígy fennmaradtak a halfback és fullback kifejezések is, noha a back előtti jelölés már régóta nem tükrözi az ezen a poszton játszó játékosok tényleges pozícióját az amerikai fociban.

Szerepköre

szerkesztés

A támadójátékok túlnyomó részében az irányító a center mögött állva fogadja a labdát, ez a snap. Két fő módja van a snap fogadásának, a „sima”, amikor közvetlenül a center mögött állva kézből kézbe kapja a labdát, illetve a „shotgun”, amikor néhány yardra a center mögött állva várja azt, és a center a kezébe hajítja. Ritkán ugyan, de előfordulnak úgynevezett „direct snap” play-ek is, amikor nem a QB kapja a labdát, hanem egy másik, a line of scrimmage mögött tartózkodó játékos.

A snap megtörténte után lényegében három lehetősége van az irányítónak: passzolja egy érvényes elkapónak (a támadófal öt játékosa nem kaphat el előrepasszt), átadja egy running backnek (ez a handoff), vagy maga indulhat meg a labdával. Természetesen, ha a snap után kellene improvizálni, hogy melyiket válassza, akkor abból hatalmas káosz lenne, így minden esetben a snap előtt meghatározzák, hogy mi fog történni. Ez szinte minden esetben a támadó koordinátor, vagy ha ilyen nincs, a főedző dolga, aki a pálya széléről követi az eseményeket. Ők tudatják az irányítóval a választott play-t, aki továbbítja azt a többieknek. Léteznek az úgynevezett „option” támadótaktikák, amelyek során a snap után az irányító nem dönt azonnal, hogy mit csinál, hanem mozgás közben a védelmet figyelve választhat, hogy átadja egy futónak, passzol, vagy ő fut. Ehhez a fajta stratégiához rendkívül atlétikus QB kell, és a gyakori futások miatti sok kapott ütés, de a nagyon gyors védelmek miatt az NFL-ben ezt ritkán alkalmazzák az irányítók óvása érdekében.

Az irányítók legfontosabb képessége természetesen a passzolási erejük és pontosságuk, de az NFL-ben és az egyetemi futballban az utóbbi időkben elterjedt kifinomult védekezési stratégiák miatt az is egyre fontosabbá vált, hogy mobilis legyen egy irányító, azaz szükség esetén maga induljon meg a labdával és nyerjen yardokat, másfelől el tudja kerülni a sacket (amikor a LOS mögött földre döntik labdástól). Ezzel együtt a labdával való futás egy QB-nél kockázatos dolog, hiszen egy irányító általában nem olyan robusztus felépítésű, mint a többi amerikaifutball-játékos, ezért a sérülés veszélye is nagyobb, és egy QB kiesése nagy vérveszteség. Az olyan irányítót, aki egyaránt képes jól passzolni és futni is, „dual-threat” quarterbacknak nevezik (kb. kettős fenyegetés). Az ő ellentéte a „pocket passer” QB, aki a támadófal által kialakított ún. „zsebben” maradva dobálja a passzait, és csak ritkán próbálja meg maga előrejuttatni a labdát. Természetesen ez a skála két szélét jelenti, a legtöbb QB átmenetet képvisel a két játékstílus között.

A legnagyobb NFL irányítók

szerkesztés

Az NFL-játékosok legnagyobb elismerése az, ha bekerülnek a Pro Football Hall of Fame-be, vagyis a dicsőségcsarnokba, ami az ohio-i Cantonban található. Évente csupán hat játékos kerülhet be gondos procedúra után a legendák közé, vagyis ide bejutni valóban csak a legnagyobbak kiváltsága. A következő lista az Hall of Fame-be jutott NFL irányítókat tartalmazza.

Név Karrier Bekerülés éve
Troy Aikman 1989-2000 2006
Sammy Baugh 1937-1952 1963
George Blanda 1949-1975 1981
Terry Bradshaw 1970-1983 1989
Earl "Dutch" Clark 1931-1938 1963
Jimmy Conzelman 1920-1929 1964
Len Dawson 1957-1975 1987
Paddy Driscoll 1919-1929 1965
John Elway 1983-1998 2004
Dan Fouts 1973-1987 1993
Benny Friedman 1927-1934 2005
Otto Graham 1946-1955 1965
Bob Griese 1967-1980 1990
Arnie Herber 1930-1945 1966
Sonny Jurgensen 1957-1974 1983
Jim Kelly 1986-1996 2002
Bobby Layne 1948-1962 1967
Sid Luckman 1939-1950 1969
Dan Marino 1983-1999 2005
Joe Montana 1979-1994 2000
Warren Moon 1984-2000 2006
Joe Namath 1965-1977 1985
Clarence Parker 1937-1946 1972
Bart Starr 1956-1971 1977
Roger Staubach 1969-1979 1985
Fran Tarkenton 1961-1978 1986
Y. A. Tittle 1948-1964 1971
Johnny Unitas 1956-1973 1979
Norm Van Brocklin 1949-1960 1971
Bob Waterfield 1945-1952 1965
Steve Young 1985-1999 2005

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

További információk

szerkesztés