Andalúziai jegenyefenyő

Az andalúziai jegenyefenyő (andalúz jegenyefenyő, Abies pinsapo) sajátos alakú, dísznövényként Magyarországon is terjedő örökzöld, a jegenyefenyők (Abies) Pinsapo fajcsoportjának névadó faja.

Andalúziai jegenyefenyő
Andalúziai jegenyefenyő (Andalúzia, Sierra de las Nieves)
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Toboztermők (Pinophyta) Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida) Rend: Fenyőalakúak (Pinales) Család: Fenyőfélék (Pinaceae) Nemzetség: Jegenyefenyő (Abies) Faj: Andalúziai jegenyefenyő (A. pinsapo)
Tudományos név
Abies pinsapo Boiss.
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Andalúziai jegenyefenyő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Andalúziai jegenyefenyő témájú médiaállományokat és Andalúziai jegenyefenyő témájú kategóriát.

Termős virágok és éretlen tobozok

Porzós virágai

Elterjedése, élőhelye

A mediterrán flóraterület növényeként az Ibériai-félsziget déli részén honos.

Megjelenése

Törzse erős, de már nagyon alacsonyan elágazik, és ettől a fa jellegzetesen több törzsű lesz. Koronája szélesen ellaposodó, esetleg gömbszerű, és ezzel nagyon különbözik a többi jegenyefenyőtől. Ágai sűrűn állnak.

Rövid, tompa, szürkészöld, tehát a legtöbb jegenyefenyőétől nagyon különböző tűlevelei körkörösen nőnek a hajtásokon. A fiatal magoncok levelei sötétzöldek és laposak. Később megvastagszanak és merőlegesen állnak el a hajtásoktól, ami azokat rendkívül jellegzetesen hengerszerűvé teszi.

Közepes méretű, ülő tobozai fiatalon hamvas világoszöldek, később megbarnulnak.

Életmódja

A jegenyefenyőktől szokatlan módon a meleg, száraz, napos helyeket kedveli; kiválóan tűri a szárazságot és a meszes talajt. Magyarországon célszerű a fiatal példányok tövét télire betakarni, mert a kemény fagyok károsíthatják. Viszonylag lassan nő.

Alfajai

Alfajok:

• A. pinsapo marocana — egyes rendszerekben marokkói jegenyefenyő (Abies maroccana) néven önálló faj.
• A. pinsapo pinsapo — törzsváltozat; a fentebbi leírás erre érvényes.

Kertészeti változatok

Magyarországon az alapfaj található meg néhány helye; a kertészeti változatok nem terjedtek el.

A. pinsapo 'Glauca'

Neve kékes lombjára utal. Lassan nő; eleinte csak kis, gömbölyded bokor. Jó talajon néhány év alatt vezérhajtást fejleszt, és formás kis fává cseperedik. Talajigényének fő oka, hogy a legtöbbször nem magoncait, hanem a közönséges jegenyefenyőre (Abies alba) oltott példányait forgalmazzák. Teljesen fagyálló, de fiatal korában a reggeli hideg és a téli nap a hóból kiálló részeit gyakran károsítja. Ilyenkor csak hajtás tovább él, de a lomb lehullik, és ettől a növény megcsúnyul. Ennek elkerülésére a fiatal növényt célszerű árnyékolni.

Források

• Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 4. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1
• Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 76–79. old.