André Tardieu

francia politikus, diplomata, miniszterelnök

André, Pierre, Gabriel, Amédée Tardieu (Párizs, 1876. szeptember 22.Menton, 1945. szeptember 15.) francia politikus, diplomata, újságíró. A Harmadik Köztársaság 65., 67. és 70. miniszterelnöke.

André Tardieu
Franciaország miniszterelnöke és külügyminisztere
Hivatali idő
1932. február 20. – 1932. május 10.
ElődPierre Laval
UtódÉdouard Herriot
Franciaország miniszterelnöke és belügyminisztere.
Hivatali idő
1930. március 2. – 1930. december 4.
ElődCamille Chautemps
UtódThéodore Steeg
Franciaország miniszterelnöke és belügyminisztere
Hivatali idő
1929. november 3. – 1930. február 17.
ElődAristide Briand
UtódCamille Chautemps
államminiszter
Hivatali idő
1934. február 9. – 1934. november 8.

Született1876. szeptember 22.
Párizs
Elhunyt1945. szeptember 15. (68 évesen)
Menton
PártAlliance démocratique

SzüleiAndré-Léon Tardieu
Foglalkozásdiplomata, kormányhivatalnok
Iskolái

DíjakConcours général
A Wikimédia Commons tartalmaz André Tardieu témájú médiaállományokat.

Pályafutása

szerkesztés

Jómódú családban született, felmenői 1670 óta Párizsban éltek, és generációk óta rézmetszéssel foglalkoztak. Tardieu-t felvették az École normale supérieure-re, de nem kezdte meg tanulmányait, mert a diplomáciát választotta. A külügyminisztérium felvételi versenyvizsgáján a legjobb eredményt érte el, és 1897-ben a berlini nagykövetségen lett attasé. 1899-ben Théophile Delcassé külügyminiszter munkatársa, majd Waldeck-Rousseau minisztertanácsi hivatalának titkára. Ezzel párhuzamosan diplomáciai krónikákat írt a Le Temps napilapban.

1908-ban a francia irodalom tanszékét vezette a Harvard Egyetemen. 1909-ben kortárs diplomáciai történelmet tanított a Politikatudományok Intézetében, és óraadó a Keleti nyelvek Iskolájában. 1911-ben a Vezérkari Tisztképző tanára.

Az egykori Seine-et-Oise megye képviselőjévé választották 1914-ben az Alliance démocratique párt színeiben, de négy hónap múlva egy vadászalakulat kapitányaként indult a háborúba. 1917-ben visszahívta a kormány a frontról, és külügyi biztosként az Egyesült Államokba küldte. 1918-ban tért haza Clemenceau utasítására, és általános hatáskörű francia–amerikai hadügyi biztossá nevezték ki, 1919. április 1-jéig töltötte be ezt a posztot. Clemenceau mellett részt vett a Párizs környéki békeszerződésekről szóló tárgyalásokon. 1919/1920-ban a felszabadított területekért (Elzász és Lotaringia) felelős miniszter. A szellemi atyjának tekintett Clémenceau visszavonulása után – hűsége jeléül – nem lépett be egyetlen kormányba sem 1928-ig. 1926-tól 1936-ig a Territoire-de-Belfort képviselője a nemzetgyűlésben.

1928-ban közmunkaügyi miniszter Poincaré negyedik, belügyminiszter Poincaré ötödik kormányában. 1929. május 3-án miniszterelnök, de kormánya 14 hónap után megbukott. Sikertelenségének okát a háború utáni francia politikai rendszer erőtlenségében látta, a végrehajtó és a törvényhozó hatalom ellenszegült a reformoknak.

1931-ben Pierre Laval első kormányában mezőgazdasági miniszter, harmadik kormányában hadügyminiszter. 1932-ben néhány hónapra újra miniszterelnök és belügyminiszter, végül 1934-ben Gaston Doumergue második kormányában államminiszter.

1939. július 22-én agyérgörcs következtében részlegesen megbénult, Mentonban hunyt el 1945-ben. De Gaulle elismerően szólt a La réforme de l’État című művéről, amelyből számos gondolatot merített.

  • La Paix, 1921
  • Devant l’obstacle : L’Amérique et nous, 1927
  • L’Épreuve du pouvoir, 1931
  • Devant le pays, 1932
  • La réforme de l’État, 1934
  • L’Heure de la décision, 1934
  • Sur la Pente, 1935
  • La Révolution à refaire : tome 1, Le souverain captif, 1936
  • La révolution à refaire, tome 2, La profession parlementaire, 1937

Kapcsolódó szócikk

szerkesztés


Elődje:
Aristide Briand
Franciaország
kormányfője

1929. november 3. – 1930. február 17.
 
Utódja:
Camille Chautemps
Elődje:
Camille Chautemps
Franciaország
kormányfője

1930. március 2. – 1930. december 4.
 
Utódja:
Théodore Steeg
Elődje:
Pierre Laval
Franciaország
kormányfője

1932. február 20. – 1932. május 10.
 
Utódja:
Édouard Herriot