Angyalcápafélék

porcoshal-család

Az angyalcápafélék (Squatinidae) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályába tartozó angyalcápa-alakúak (Squatiniformes) rendjének az egyetlen élő családja.

Infobox info icon.svg
Angyalcápafélék
Evolúciós időszak: 161−155–0 Ma
késő jura - jelen
Squatina dumeril
Squatina dumeril
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Angyalcápa-alakúak (Squatiniformes)
F. de Buen, 1926
Család: Angyalcápafélék (Squatinidae)
Bonaparte, 1838
Nem: Squatina
Duméril, 1806
Szinonimák
  • Rhina Schaeffer, 1760
  • Rhina Gill, 1862 (non Bloch & Schneider, 1801)
  • Squalraia De la Pylaie, 1835
  • Squalraja lapsus
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Angyalcápafélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Angyalcápafélék témájú kategóriát.

Squatina australis
Squatina californica
Squatina japonica
Squatina oculata

Az angyalcápafélék habár a cápákhoz tartóznak, lapos testük és nagy mellúszóik miatt inkább a rájákra hasonlítanak. Eddig 24 fajukat fedezték fel és írták le. Az angyalcápafajok széles körben megtalálhatóak, a mérsékelt övben és a trópusokon. A legtöbb faj a sekély vizeket kedveli, azonban néhányuk 1300 méter mélyre is leúszik.[1]

A legősibb fajok a késő jura földtörténeti korhoz tartozó oxfordi korszakban jelentek meg, mintegy 161-155 millió évvel ezelőtt.[2]

MegjelenésükSzerkesztés

Míg ez állatok elülső része széles és lapított, addig a hátulsó részük, főleg a farokúszójuk a cápákra jellemzően izmos. A szemük és szaglószerveik a fejük tetején vannak; az öt kopoltyúnyílásaik pedig a hátukon. A mellúszók és a hasúszók nagyok és merőlegesen ülnek. Két hátúszójuk van, és hiányzik a farok alatti úszójuk. Eltérően a többi cápáktól, az angyalcápák farokúszójának az alsó nyúlványa hosszabb, mint a felső. E fajok általában 150 centiméter hosszúak, azonban a Squatina japonica eléri a 2 méteres hosszúságot is.[3] Állkapcsaik előretolhatok, így könnyebben és gyorsabban elkaphatják zsákmányaikat. A szájuk teli van hosszú, tűhegyes fogakkal.

ÉletmódjukSzerkesztés

Vadászatkor részben elássák magukat a homokba vagy iszapba, és várják, hogy a zsákmány közeledjen hozzájuk. Táplálékuk halak, rákok és puhatestűek.[1] Ezek az egyébként nyugodt állatok, ha zaklatás éri, akkor harapnak; az erős állkapcsuk és sok tűhegyes foguk miatt a harapásuk fájdalmas és akár veszélyes is lehet.[4]

SzaporodásukSzerkesztés

Ál-elevenszülő állatok, mivel a kis angyalcápák az anyjuk testében kelnek ki a tojásból. Egy alomban általában 13 kis angyalcápa van.

FelhasználásukSzerkesztés

Az 1970-es évek végéig a Squatina californicát, csak mellékfogásként kezelték, és általában a rákhalászok használták fel csalinak.[5] 1977-ben Michael Wagner halfeldolgozó a kaliforniai Santa Barbarából és néhány halász, megalkották az angyalcápák piacát.[5] 1977-ben 147 kilogramm angyalcápát halásztak.[5] 1985-re az évi fogás Kalifornia középső partszakaszain 454 tonnára nőtt, azaz évente körülbelül 90 000 cápát jelent.[5] Emiatt az állományok erősen lecsökkentek, és manapság csak szigorú szabályok mellett lehet halászni ezeket az állatokat.

2008 áprilisában az Egyesült Királyság kormánya, az úgynevezett Wildlife and Countryside Act 1981 törvény alatt, teljes védelmet adott az angyalcápáknak. Korábban rengeteg angyalcápa élt az Atlanti-óceánban, azonban 2010 óta e rend fajai súlyosan veszélyeztetett fajoknak számítanak.[6]

RendszerezésSzerkesztés

A családba az alábbi 1 nem és 24 faj tartozik:

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Stevens, J. & Last, P.R..szerk.: Paxton, J.R. & Eschmeyer, W.N.: Encyclopedia of Fishes. San Diego: Academic Press, 64–65. o. (1998). ISBN 0-12-547665-5 
  2. Bourdon, J. (2009). Genera from the Fossil Record: Squatina. The Life and Times of Long Dead Sharks. Hozzáférés ideje: July 8, 2009.
  3. Sablon:FishBase family
  4. Best, Cathleen. "Florida Museum of Natural History." PACIFIC ANGEL SHARK. (Date accessed 06/23/2010) <http://www.flmnh.ufl.edu/fish/gallery/descript/pacificangelshark/pacificangelshark.html Archiválva 2014. november 12-i dátummal a Wayback Machine-ben>.
  5. a b c d Richards, John B. "Developing a localized fishery: the Pacific angel shark." Sharks: an inquiry into biology, behavior, fisheries, and use. S. Cook (ed.). EM 8330 (1987): 147-160.
  6. Fowler, Susan: Background Document for Angel shark Squatina squatina. German Federal Agency for Nature Conservation. The Convention for the Protection of the Marine Environment of the North-East Atlantic (OSPAR), 2010. (Hozzáférés: 2013. október 24.)

ForrásokSzerkesztés

  • Squatina FishBase
  • Duméril, A.M.C. 1805. Zoologie Analytique, ou méthode naturelle de classification des animaux. Paris. i–xxxiii + 1–344. Reference page.
  • Siversson, M., Cook, T.D., Cederström, P. & Ryan, H.E. 2016. Early Campanian (Late Cretaceous) squatiniform and synechodontiform selachians from the Åsen locality, Kristianstad Basin, Sweden. In Kear, B.P., Lindgren, J., Hurum, J.H., Milàn, J. & Vajda, V. (eds). Mesozoic Biotas of Scandinavia and its Arctic Territories. The Geological Society of London. doi: 10.1144/SP434.9 Reference page.
  • Vaz, D.F.B.; de Carvalho, M.R. 2013: Morphological and taxonomic revision of species of Squatina from the southwestern Atlantic Ocean (Chondrichthyes: Squatiniformes: Squatinidae). Zootaxa 3695(1): 1–81. doi: 10.11646/zootaxa.3695.1.1 reference page <! Vaz & Carvalho, 2013 !>
  • Walsh, J.H.; Ebert, D.A.; Compagno, L.J.V. 2011: Squatina caillieti sp. nov., a new species of angel shark (Chondrichthyes: Squatiniformes: Squatinidae) from the Philippine Islands. Zootaxa, 2759: 49–59. Preview
  • A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. október 23.)
  • Acero, A.P., J.J. Tavera, R. Anguila and L. Hernández, 2016. A new southern Caribbean species of angel shark (Chondrichthyes, Squaliformes, Squatinidae), including phylogeny, and tempo of diversification of american species. Copeia 104(2):577-585.
  • Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 1 - Hexanchiformes to Lamniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/1):1-249. Rome, FAO.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Angel shark című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés