Antagonímia

Az antagonímia (más néven kontronímia, kontranímia vagy enantioszémia[1]) az a jelenség, amikor egyazon szó két, egymásnak ellentmondó jelentésben is használatos. Az ilyen szavakat antagonimáknak, ill. kontronimáknak nevezzük.

Nem összekeverendő az iróniával, amikor szándékosan valaminek az ellentétét mondják.

Létrejötte, típusai szerkesztés

Létrejöttének többféle oka lehet:

  • használatbeli (szemantikai, pragmatikai) eltolódás
  • népetimológia, téves szóértelmezés
  • negatív értékű szavak használata pozitív tartalmak intenzívebb kifejezésére (főleg a szlengben)
  • többféle származtatás egybeesése
  • stb.

Külön altípust alkotnak köztük azok a szavak, amelyeknél a két ellentmondó jelentés nem egy időben, hanem különböző nyelvállapotokban léteztek, vagyis ahol a szavak időközben ellenkező pólusú jelentésbe csaptak át (lásd alább).

Példák a magyarban szerkesztés

  • ajándék
pénzért vett termék
ingyen kapott/adott tárgy
  • akar
szándékszik valamit tenni
szándéka ellenére, önkéntelenül történik vele valami (például: „… el akart hervadni, szabad-e locsolni?”, „azért jött ki a konyhába, mert már éhen akart halni”)
  • befejez
abbahagy valamit
folytat valamit, amíg kész nem lesz vele
  • biztos
(melléknévként) bizonyos
(határozóként) valószínűleg, feltehetőleg
  • bombasztikus
üres, fellengzős, dagályos, terjengős
(a bulvárnyelvben) lenyűgöző vagy figyelemfelkeltő
  • bonyolít
bonyolultabbá tesz, összekuszál
(a hivatalos nyelvben) elintéz, megold
  • durva
ellenszenves, nemkívánatos
(a szlengben) lenyűgöző, kívánatos
  • elejt
megfogja, elkapja (vadász a vadat)
elengedi, kiengedi a markából (bármi másra vonatkozóan)
  • előre
a vége felé
az eleje felé
  • gyengéje/gyenge pontja vkinek
ami nagyon közel áll valakihez (szereti)
ami nagyon távol áll valakitől (nem ért hozzá)
  • hisz
feltételez, vélelmez, gyanít
meggyőződéssel vall
  • kiemel
eltávolít, kitöröl
hangsúlyossá tesz, nyomatékosít
  • megosztott
közös, többek által használt
többfelé felosztott, többféle irányuló
mesterséges tárgy, utánzat (pl. művirág)
kiváló munkával készített tárgy (pl. műbútor)
  • odavan
kétségbe van esve
(~ vmiért) rajong vmiért
  • pár
egy ember / dolog, aki / ami valakihez való
két ember / dolog, akik / amik együtt vannak
  • útban van
halad a célja felé (másként: úton van)
gátolja a haladást
  • valamennyi
(hangsúlytalanul) néhány, egy-kettő
(a választékos nyelvben, hangsúlyosan) mind, az összes

Ide sorolhatók az iróniának a köznyelvben elterjedt, akár lexikalizálódott formái is. Ezek közül némelyekben a hagyományos jelentés is megmaradt, mások viszont az adott fordulatban csak a szótári jelentéssel ellenkező értelemben használhatók:

  • csak és csupán (jelentésük a kisebbítés mellett lehet ez is: ’nagyon sok; minden, az összes’)
  • nagy ügy (a nagy jelentése itt: ’apró, elenyésző’)
  • Volt egy kis afférom. (a kis jelentése itt: ’számottevő’)
  • Na, jól nézek ki! (a jól jelentése itt: ’rosszul, borzasztóan’)
  • De rossz! (a rossz jelentése bizonyos viccekre értve: ’jó’)
  • stb.

Történeti jellegűek szerkesztés

Az alábbiak némelyikében az újabb jelentés gyakorlatilag kiszorította a történetit; más szavak viszont mindmáig élnek és használatosak a hagyományos jelentésükben, és emellett bukkan fel alkalmilag az ellenkező jelentés. Az előbbi eset inkább nyelvtörténeti érdekesség, az utóbbi viszont figyelmet érdemelhet a nyelvhelyesség szempontjából.[2]

  • elérti
megérti, helyesen érti [történetileg]
félreérti [jelenleg]
  • eredő
eredmény [hagyományosan]
eredet, forrás [újabban a sajtónyelvben alkalmilag]
  • idejekorán
a kellő időben [történetileg]
túl korán [jelenleg]
  • kies
üde, változatos [hagyományosan]
félreeső, kopár, terméketlen [újabban] [forrás?]
  • szanál
talpra állít, rendbe hoz [eredetileg és legújabban ismét]
lebont, felszámol [a 20-as évektől és a szocializmusban]
  • tempós
kimért, nyugodt, kényelmes [hagyományosan]
fürge, gyors [újabban, esetenként]
  • ural
urának ismer el/szólít [történetileg]
uralkodik vmin [jelenleg]

Példák más nyelvekben szerkesztés

Ismertebb példái a latinban szerkesztés

Nevezetes példája a latin sacer/sacra/sacrum, amelynek jelentése szent és átkozott. Finály Henrik ezt írja latin–magyar szótárában magyarázatképpen a második jelentéskör bevezetésekor: „minthogy az istenségnek szentelt áldozatbarom egyszersmind halálra volt szánva”.[3] A kettős használat gyökere az etimológiában keresendő: a sacer a secerno (elkülönít) ige gyökével van rokonságban, a megszentelt dolgok ugyanis ki vannak véve az emberi használat köréből, és egy másik dimenzióhoz tartoznak, ugyanígy az elátkozott dolgok. Megjegyzendő, hogy a magyar átkoz korábbi formája ugyancsak *áldkoz, azaz gyökében azonos az áldani gyökével.

Másik példája a latinban az altus/alta/altum, amelynek jelentése magas és mély egyaránt lehet[4] – itt azonban megfigyelhető, hogy a két jelentés ritkán ütközik, mert például a hegy csak magas lehet, mély nem; a tenger viszont csak mély lehet, magas nem; a hang ugyanakkor magas és mély is egyaránt lehet. Megjegyzendő, hogy ez az antagonímia csak más nyelvek logikája alapján számít annak, latinul egyáltalán nem: ugyanis az altus jelentésében a gondolkodás az amplitúdóra koncentrál, nem pedig az irányra. Az altus voltaképpen azt fejezi ki, hogy a távolság nagy, nem pedig azt, hogy felfelé vagy lefelé nagy, ezért jelenthet egyszerre magasat és mélyet. Ez tehát nem antagonímia a latinban, antagonímia viszont a magyar gondolkodás szerint.

További nyelvek szerkesztés

  • A francia terrible jelenthet ’borzasztó’-t és ’borzasztó jó’-t egyaránt.[5]
  • Az angol stroke főnévként ütést, csapást jelent, igeként (és olykor főnévként is) viszont simogatásra, cirógatásra utal.[6]
  • A kínai koji jelentheti azt is, hogy ’elmegy, nem rossz, megjárja’, és azt is, hogy ’szörnyű, borzasztó’.[7]
  • A kínai 觉 írásjegy csiao kiejtéssel alvást jelent, csüe ejtéssel viszont ébredést, észlelést, tudatosságot.[8]
  • A kínai 亏 kui gyakran veszteséget jelent, bizonyos összetételekben azonban szerencsét.[7]

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

Források szerkesztés