Antigoné (Oidipusz lánya)
Antigoné thébai királylány, Oidipusz és Iokaszté gyereke, antik görög mitológiai alak.
Antigoné | |
Állampolgársága | thébai |
Szülei | Iokaszté Oidipusz |
A Wikimédia Commons tartalmaz Antigoné témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésVérfertőző kapcsolatból született, ugyanis anyja és apja nem tudta, hogy anya-fiú viszonyban vannak. Három testvére született: Eteoklész, Polüneikész és Iszméné. Amikor apját száműzték, húgával elkísérte az attikai Kolónoszba, majd Oidipusz halála után visszatért Thébaiba. Miután a város ostromában két fivére kioltotta egymás életét, az új uralkodó, Kreón megtiltotta a támadó, Polüneikész eltemetését. Antigoné ezzel nem törődve elhantolta fivérét, amiért Kreón élve egy barlangba záratta, ahol felkötötte magát. Amikor vőlegénye, Haimón, Kreón fia meglátta holttestét, végzett magával.[1][2]
Irodalom
szerkesztésAntigoné alakja megjelenik Aiszkhülosz Heten Thébai ellen című darabjában (961-1078),[3] habár az őt szerepeltető részek valódiságát megkérdőjelezik a tudósok.[4] Szophoklész több tragédiájában, így az Oidipusz Kolónoszban és az Antigonéban is szerepel. Felbukkan Euripidész Phoinikai nők című művében. Alakja megihlette Vittorio Alfierit, Friedrich Hölderlint, Jean Cocteau-t, Jean Anouilh-t, Carl Orffot és Bertolt Brechtet.[1]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Lexikon
- ↑ Apollodórosz 87-92. oldal
- ↑ Aiszkhülosz 70-75. oldal
- ↑ Trencsényi-Waldapfel 19. oldal
Források
szerkesztés- ↑ Lexikon: Antigoné, Ki kicsoda az antik mítoszokban. Arcanum. Hozzáférés ideje: 2021. október 10.
- ↑ Aiszkhülosz: Aiszkhülosz. Heten Thébai ellen, Aiszkhülosz drámái. Európa Könyvkiadó (1962). ISBN 963 07 1368 3
- ↑ Apollodórosz: Apollodórosz. Harmadik könyv, VI., Mitológia. Európa Könyvkiadó (1977)
- ↑ Trencsényi-Waldapfel: Trencsényi-Waldapfel Imre. Aiszkhülosz, Aiszkhülosz drámái. Európa Könyvkiadó (1962)
- Heinrich Wilhelm Stoll: Antigone 1. In: Wilhelm Heinrich Roscher (Hrsg.): Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie. Band 1,1, Leipzig 1886, Sp. 370–373 (Digitalisat). (németül)