Antigoné (Oidipusz lánya)

görög mitológiai alak, Oidipusz és Iokaszté lánya
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. február 24.

Antigoné thébai királylány, Oidipusz és Iokaszté gyereke, antik görög mitológiai alak.

Antigoné
Állampolgárságathébai
SzüleiIokaszté
Oidipusz
A Wikimédia Commons tartalmaz Antigoné témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vérfertőző kapcsolatból született, ugyanis anyja és apja nem tudta, hogy anya-fiú viszonyban vannak. Három testvére született: Eteoklész, Polüneikész és Iszméné. Amikor apját száműzték, húgával elkísérte az attikai Kolónoszba, majd Oidipusz halála után visszatért Thébaiba. Miután a város ostromában két fivére kioltotta egymás életét, az új uralkodó, Kreón megtiltotta a támadó, Polüneikész eltemetését. Antigoné ezzel nem törődve elhantolta fivérét, amiért Kreón élve egy barlangba záratta, ahol felkötötte magát. Amikor vőlegénye, Haimón, Kreón fia meglátta holttestét, végzett magával.[1][2]

Antigoné alakja megjelenik Aiszkhülosz Heten Thébai ellen című darabjában (961-1078),[3] habár az őt szerepeltető részek valódiságát megkérdőjelezik a tudósok.[4] Szophoklész több tragédiájában, így az Oidipusz Kolónoszban és az Antigonéban is szerepel. Felbukkan Euripidész Phoinikai nők című művében. Alakja megihlette Vittorio Alfierit, Friedrich Hölderlint, Jean Cocteau-t, Jean Anouilh-t, Carl Orffot és Bertolt Brechtet.[1]

  1. a b Lexikon
  2. Apollodórosz 87-92. oldal
  3. Aiszkhülosz 70-75. oldal
  4. Trencsényi-Waldapfel 19. oldal
  • Lexikon: Antigoné, Ki kicsoda az antik mítoszokban. Arcanum. Hozzáférés ideje: 2021. október 10. 
  • Aiszkhülosz: Aiszkhülosz. Heten Thébai ellen, Aiszkhülosz drámái. Európa Könyvkiadó (1962). ISBN 963 07 1368 3 
  • Apollodórosz: Apollodórosz. Harmadik könyv, VI., Mitológia. Európa Könyvkiadó (1977) 
  • Trencsényi-Waldapfel: Trencsényi-Waldapfel Imre. Aiszkhülosz, Aiszkhülosz drámái. Európa Könyvkiadó (1962) 
  • Heinrich Wilhelm Stoll: Antigone 1. In: Wilhelm Heinrich Roscher (Hrsg.): Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie. Band 1,1, Leipzig 1886, Sp. 370–373 (Digitalisat). (németül)